Margitszigeti séta
A nyári éj már lámpását kitette,
Csilló fénye akácmézként csorog.
Kisétálok magam a vén szigetre,
Mely lomha víz két karja közt dobog.
Lombok alatt, parázna pázsiton,
Hol a szerelmes csókokat cserél;
Egy margaréta fürdik harmaton,
Míg egy pillangót ringat rajt. a szél.
Hajam vidám kedvében lobogózza
Hűs esti szél, s bármerre ballagok
A kék bársonyról huncutan kacsintnak
Felém a sápadt fényű csillagok.
Nem változott e kép, de szívem érzi;
Szebb lett az élet, új csillag ragyog
A parlamentnek tornyán és a szépnek
Ma nemcsak "árva koldusa" vagyok.
