Marhaszerelem
Csendesen legelészik
az izgatott csorda,
várja az új tehenet,
most vette a gazda.
Mélységes az ámulat
a kis szürkét látva,
biggyeszti a száját
a méla magyartarka.
Pletykálnak kérődzve:
"Unalmasan szürke,
kicsike a tőgye,
kerekebb is lehetne."
Titokban bámulja
a sok irigy tehén
a gyönyörű koronát
a magyar szürke fején.
A tenyészbika szíve
nagyot dobban érte,
ilyen szép tehénke,
sosem járt még erre.
Elönti a szerelem,
duzzad a vágya,
ha szíve választottját
legelészni látja.
Szemérmes a tehén,
sosem fordít hátat,
szerelmét ajánló,
lángoló bikának.
Áhítattal bámulja
szerelme formás farát,
vajon mikor sikerül
áttörni szende falát.
A rendíthetetlen,
szilaj, büszke bika
virággal a szájában
udvarol pironkodva.
Féltékeny a csorda,
mert a fess bika
a sóvár háremet
durván hanyagolja.
Nem érdekli már
a tehén vadászat,
a szürkét akarja
borjai anyjának.
Fejét vakargatva
szitkozódik a gazda.
"Ennek a bikának
van valami baja."
"Rambó komám, ha nem
teszed a dolgodat,
nem tartalak, szólok
az inszeminátornak."
2015
