Más időben
Egy átlagos reggelen indult útnak,
Felvette szép ruháját,
Hangját is szelid gyakorlatokkal felébresztette,
Ünnepre készülve énekelt az Úrnak.
Lágy napsütésben társaihoz igyekezetth
Kora délelőtti órán
a négy emeletes panelházhoz
Izgalomban sietve meg is érkezett.
Magas, keskeny busz várta őket,
s ők apró, óriási hangszerekkel
Hosszú órákra befészkeltek,
Nagy lélegzetet véve hosszú útra mentek.
Este felé járt az idő,
Mikor egy vastag téglaházhoz értek,
melynek nádból készült teteje
Magasba ívelt felfele.
Örömmel szálltak meg itt,
Levetették az utazás terheit,
Már lelkük rezdülése
Az új nap körül forgott.
Az éjjel gyorsan eltelt,
Máris élettől,
Madárének s daltól, nuzsikától
Hangos, vidám nap kerekedett.
Így ment ez még öt napon át,
jártak kedves, csendes,
Zajos, relytett helyeken,
Hol szél tépázta őket metszőn hidegen.
Zenéltek búsat, vidámat,
Sírtak, nevettek, kacagtak,
Örvemdezve énekeltek szépet,
Vagy vígadtak pajzánul, csúnyát.
Hangszerek gyengéd, vagy éles hangja,
Repült hírtelen az ég felé,
Jött, s búth bajt eltemeté,
Tudták kép nélkül is a dallam formát öltött.
Az utolsó nap előtti estén
A sors keze örömzenére hívta mindanyiukat,
Társuk ott az utca kövén
Hangjuk, gitár, lágy dallamú furulyák,
Ekkor csak az árnyék-kísértet kísérte őket.
Percek teltek el,
Játszottak, Énekeltek,
Bohókás, meg aranyos verseket,
De a rút Szándék ármánykodva,
Orvul épp rájuk lesett.
A szelid arcú lány fújta
Elmélyedve magas hangú apró furululyáját,
Ám messziröl égtörő zendülésh:
és puska tőre járja át torkát.
Többi társát elrángatják,
Egészen eltiltják,
Hazájukba visszadobják,
a lányt szörnyű fájdalomban hagyák.
Percek müve, eltünik a lelke,
Megszünik dobbanni szíve.
Ők pedig még nem tudják,
Gogy hü társukat vissza ne várják.
2014. Március 30.