Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Juhász Imre


Meditáció.

A parkon át vezet az utam;
Sokszor bejártam, mégsem tudtam,
Hogy az út szélén kő hever.

Belébotlottam, most először,
De remélem ez nem lesz többször,
Hogy hol van jól megjegyeztem.

Gondolkodok rajt, ahogy megyek;
Naponta járnak itt emberek
És ők is belébotlanak.

Pedig ők látják, hogy hol a kő
S a tócsát is, ha hull az eső
És belelépnek szüntelen.

De én a tócsát sem láthatom;
Hol, merre van azt sem tudhatom
Csak, hogyha belécsobbanok.

Hallom néha, hogy jót nevetnek;
De vajon ezek az emberek
Boldogabbak, mint én vagyok?

Ők látják a tócsát, a követ
S belébotlanak arra jövet
És szidják őket szüntelen.

Én nem szidom. Miért is szidnám?...
Hisz minden megy a maga útján;
Bennem nyugalom s béke van.

Én nem lázadok a sorsom ellen;
Csak az lázad, aki tehetetlen,
Bár az utam mindig sötét.

Így járok hosszú évek óta...
Ki nem nyugszik bele a sorsba
Lassan elveszti önmagát,

Felőrlődik benne az élet
S lassan mindent hamuvá éget
A gátakon tört akarat.

Sorsszabta utam bármily sötét
Én fény nélkül is látom a célt
És elérem, mert akarom.

doboz alja
oldal alja