Még egyszer Lillafüred
Előző Lillafüredről szóló emlékeimet elküldtem egy régi jó levelező társamnak, Horváth Emmynek is. Ennek nem csak az volt az apropója, hogy Ő is lássa, hanem az is, hogy róla tudtam, hogy tős-gyökeres Miskolci. Nekem küldött levelét hosszas vívódás után mégis csak megosztom Veletek, mert kitűnő párhuzamot lehet vonni egy bugyipesti nyaralni utazó gyerek, és egy helybéli gyerek látásmódja, és értékítélete között.
Olvassátok ennek fényében.
Pusza: Matula
Szia, majdnem egykorú Ecsém uram?
No, most már semmi, emmi le nem moshatja rólunk, hogy rokonok vagyunk, hisz még a gyerekkorunkat is együtt töltöttük...volna, ha összetalálkozunk a mindkettőnknek oly kedves Lillafüreden
Tudom, elég szégyen ez Rád nézve
dehát:
akivel közös a múltad, azzal vagy rokon!
Ahogy olvastam lillafüredi nyaralásaitokról, a bükki barangolásokról, a Palotaszálló beli élményeidről, nem beszélve a melléklet tudományos igényességgel megfogalmazott történelmi visszapillantásáról...
szóval megelevenedett az egész gyerekkorom, sőt még 1 generációval előbb, Édesanyám fiatalsága is
Hisz, mint tudod, én miskolci leányka volnék, ideszülettem, és e ezerszer áldott és átkozott, koszos, büdös, mégis oly kedves városomtól csak a férjhezmenés után váltam meg..de soha nem véglegesen..Mais, ha azt mondom, haza megyünk, ezt mindenki a családban tudja, hogy az Miskolcot, a hajdani ipari nagyhatalmat képviselő szocialista fellegvárat jelenti!
..és ha ?Miskolc!! akkor Lillafüred, Tapolca, - nekünk minden előnév nélkül, a lillafüredi kisvasút, a Garadna völgye, Bükkszentkereszt, meg a többi férfinévvel ellátott falucska, no meg a Lófőtisztás, a maga mágiájával, a Hámori tó, az István és Anna barlang, és persze a Palotaszálló, az akkor még nemismert Meseautójával, ami nekünk gyerekeknek maga volt a mesebeli palota, ahová csak kívételes emberek járhattak ki-be, holmi táplálkozási időpontokra hivatkozva..Mi meg voltunk győződve róla, hogy álruhás hercegek és kishercegek léphetik át a csupatorony és titok kastély kapuját
Mert hogy szakszervezeti üdülés??
Csak nem gondolod?
Egy miskolci lakosnak, ráadásul amolyan gyanús származásilag, értelmiségi hozadékkal, B listázott jogi doktornak és az ő családjának??
Aki képes volt Németországot megjárni, kalandvágyból hazajönni, és az igazoló bizottság előtt nem átallotta kijelenteni, hogy ő bizony nem látta előre a szovjet katonák győzelmét, a német vbirodalom csúfos bukását!
Na, ná, hogy páros lábbal rugták ki, mehetett kisinasnak, és hosszú évekbe került, mire kaphatott egy szerény gyámügyi előadói állást az akkori tanács illetékes osztályán.
De érdekes, azon kívül, hogy származásunk mellett a naplóban ott állt a megbélyegző E betű, gyerekként nem sokat foglalkoztunk az osztályharc erősödésével.
És ha úgy adódott, kimentünk kisvasúttal, később busszal Lillafüredre, vagy Tapolcára , máig emlékszem a karámra, ahová be kellett állni nehogy már előretülekedjen valaki!
Mert ott kérem rend volt, és eszünkbe sem jutott, hogy a Palotaszállóban aludni is lehet!
Pedig a szálló környékén, alig pár évvel felépülése után már anyukám is sétált bakfisként, az éppen végzett jogász apukámmal együtt és csónakáztak a Hámori tó vizén, ahol majd sok,sok évvel később én is az aktuális nagy ővel!
De Zitáék is, sőt unokáim is bemerészkedtek az állítólag nagyon mély tó vizére..úgyhogy elmondhatjuk, nálunk már 4 generáció őriz emlékeket a szállóról és környékéről!
Talán ezért tartozik mindannyiunk kedvenc versei közé József Attila Ódája!
Te Zolikám, mint az akkori médiahatalom kedvezményezett kiskorúja, el sem tudod képpzelni, hogy bükkszentkeresztre, mint a beteg gyerekek levegőváltozásos csodahelyére, 1 1 zsák krumplival és hagymával, valamint 3 csemetével érkeztek meg Jószüléim, mert az akkor 1 éves öcsémnek bordatörése volt, valamint szamárköhögése, és az orvos ezt a magaslati helyet ajánlotta gyógyulási célzattal.És igaza is lett, mert anyukám hajnalonként megfőzött abban a falusi kis házban, ahol megszáltunnk, délelőtt aztán irány a Lófőtisztás, ahol végigjátszottuk a napot, és valóban két hét után Öcsikém kipendülve, napbarnítottan szállíttatott vissza eredeti lakhelyére!
..és pár hónappal ezelőtt azt hallom, hogy ama Lófőtisztáson felfedeztek valami gyógyító erőt a tudós kutatók, valami mágneses micsodát, amitől megfiatalodik, megegészségesedik az odajáró!
..és ezt a mi doktorbácsink már 60 évvel ezelőtt is tudta!
Később , jóval később az apósomék ott vettek egy kis nyaralót , és már Zolikáék is ott töltöttek jónéhány hetet nyaranta. Mellesleg az akkori református püspök unokájával követték el a legnagyobb csínyeket, világnézettől , vallási hovatartozástól függetlenül!
..és jobb, ha tőlem tudod, Zoli Ecsém, megint működik a csodaforrás, ahová zarándokolnak az egészséges ivóvízre vágyók, én még láttam, hogy Trabanntól a Mercedesig álltak az autók godot-ra és palackjaik megtöltésére várva.
szóval, a forrás visszanyerte eredeti tisztaságát, nem úgy, mint a - legyen Neked jónapod!
a Görömböly tapolcai csónakázó tó vize, mely hajdanán tele volt tavirózsával, a tó fölé behajló dús faágakkal, ahol fantasztikusan lehetett csókolózni, anélküll, hogy a másik csónakban pár méterre tőlünk ülők megláttak volna.. megjegyzem ők is ugyanezt csinálták!
És ott állt az Anna szálló pár méterre, mely ma is működik a barlangfürdőjével, gyógykezeléseivel együtt.. de ez akkor nem volt számunkra érdekes, annál inkább az Anna legendás teresza, ahol esténként olyan hírességek énekeltek, mint a vámosi Zárai házaspár, meg Kovács Erzsi..és szólt a simulós tangó, vagy rokiztunk önfeledten!Micsoda éjszaka volt!
De volt, áltt még a ma már csak romhalmaz csodálatos szabadtéri strand is, hatalmas, árnyat adó fáival, különböző méretű medencéivel, amiben még gyerekeim is óriásiakat lubickoltak, máig őrzik a fényképek csuromvizes , didergő ábrázatukat!
Úgy látszik, a fotópapír tartósabb, mint maga a strand, ami romokban hever medencéstül, öltözőstül, ősfástul, a piacgazdaság és a rendszerváltás hozta vadkapitalizmus
szívfájdító mementójaként!
..és még nem beszéltem a Tapolca közeli Kékmezőről, ahol abban a különleges élményben lehetett részem, hogy az úttörő munkatábor egyik legszorgalmatosabb tagja lehettem..
Igaz, hogy csak 1 napig, mert másnap a sarlóval, amivel a füvet nyírtuk, úgy belevágtam az engem bámészkodva néző tábortársam lábába, hogy kórházban kellett nyílt sebét összevarrni!
Máig
sem tudom, ki volt kétségbeesettebb, de a táborvezető pajtáspszavára máig emlékszem: Ne búsulj Babukám! ez voltam én ha Csilla dolgozott volna, mint Te, akkor nem éri baleset!
Mint látod, én már akkor harcoltam a magam módján a munkakerülők ellen, és mostanában igencsak gyakran eszembe jut ez a jelenet, amikor a Parlamenti ülések közvetítéseit figyelem!
Nem kellene most is odaállni sarlótól, kalapácstól függetlenül az emberek érdekeit oly hevesen védő politikusaink lábikrájához??
Hátha
észre, akarom mondani lábra térnének?? Kérdés: jobbra é vagy balra??
..és csak zuhognak az emlékek, a Te emlékeidhez csatlakozván, vagy kiegészítvén, de most bezárom a kapcsos emlékalbumot, mert még kiderül, milyen sokat éltem már, avagy milyen régóta vagyok fiatal, annál is inkább mert Zita tegnap volt ..na megse mondom hány éves!
Istenem, hogy öregszenek a mai fiatalok!!
De azért csak emlékezzünk néha, mert a mult is a miénk, ha már a jövőt ellopták előlünk!!
A dolgozú népért, a hazáért avagy az úttörő ott segít, ahol tud!!
előre!
Emmy , a Mókusörs vezetője, mellékállásban nótafelelős
