Megcsodálom...
Néha az alkonyatot,...
Máskor a reggelt,
S felkelő napot...
Ha hallom az utcán,
Hogy a postás fütyül...
S ha réten a fűben
Tücsök hegedül...
A konyhában a lányt
Ki tányért töröl...
S a molnárt ki búzát
Lisztté őröl...
A törött kancsót,
Mely egykor szép volt...
A szakadt nadrágot,
Melyen még nincs folt...
A távolságot, mely
Legyőzhetetlen...
Az elmaradhatatlan munkát
Egy kísérletben...
A homokszemcsét
Egy gránithegyben...
És minden mást, ami szép,
Vagy éppen
Szép lehetne;
Megcsodálom.
