Meghallgatás
Mint gyóntató pap, ültem megüresedve,
S hallgattam valakit befogadva,
És láttam miként vérzik megsebzett lelke,
Előtört szívtépő zokogása.
Mondotta fájdalmát, de értettem szó nélkül,
Hogy számára már kínos az élet,
Lelkében a világ teljesen megrendül,
Ajándékként várja a végzetet.
Vígasztalva mondám: -A remény nem halmeg,
Létezik felettünk egy Gyógyító,
Tested fájhat, így lelked is lehet beteg,
Ezért szíved kínja is mulandó.
Beszélt az ember, s egyre könnyedebbé vált,
Észrevétlen szabadult fel szíve,
Minden szavam benne megértésre talált,
Isten ereje hatott lelkére.
Lángolt örömöm, hogy életet menthettem,
Igazságban imádom az Urat,
Boldog vagyok, mert méltatlan követhetem,
Azt, ki mindenkinek utat mutat.
2013. június 20.
