Megint ősz
Árvult ió koppan
a kerti faház tetején,
siheder szelek
visongva szánkáznak ,
a szürke betonon,
száraz falevélen.
hideg homlokukkal,
füstszagú porban
lökdösnek az elmúlás felé
fázom.
Míg Varjú csapat kereng
a szürkéskék égen,
"hosszabb az út mögötted"
károgják keményen.
Elnézem a ház előtt,
a gcsonka japánbírset,
a virágzó kis ágat.
Pulóvert veszek,
s bízakodva nekidőlök
a langyos napsugárnak.
