Megkésett tavasz
Behavazott földnek emléke gyászos,
Gyötörte a tél világunkat,
Tombolt fölöttünk egy jéglelkű gyilkos,
Elkésett a tavaszi harmat.
Feltámadásodat vágyódva vártuk,
Te folyton újuló Kikelet,
Madárdal-koncerted örvendve halljuk,
Mint vidító öröméneket.
Megáradt a Tisza, kiönti lelkét,
S bánatában talán nemrombol,
Vize ontja majd termő békességét,
Mely dereng fehér habjairól.
Kenyeret és bort terem még e vidék,
Ha megműveljük szorgalmasan,
Lészen majd szívünkben örömtől játék,
Nem ülünk téli gyász-homályban.
Terem még a szívünk vidám órákat,
Jönnek majd élettől telt napok,
És nem fenyegethet fagyos kárhozat,
Holtak a jeges pillanatok.
2013. április 16.