Megnyitom életem
Harcaim túlélvén mi várhat még reám?
-kérdezem mostanában magamtól,
És kérem feleletre mennyei Atyám,
S mindent elmondó csendben válaszol.
Égigérő faként növekedett hitem,
Törzsébe vésve igaz imádság,
Évgyűrűkkel együtt teljesült szerelmem,
S nem hervad el e lángoló virág.
Bár próféta nem vagyok, sorsát megkaptam,
Viseltem krisztusi alázattal,
Muzsikába foglalt felüdítő szólam
Segített megbékélni magammal.
Akarva jót mindennek, fékezhetetlen,
Mint jó pap, énem úgy tagadtam meg,
Láttam jövőm a remény feszületében,
Nem pusztított el rontó fergeteg.
Kértem közbenjáróm:-Segíts Szent Ágoston!
-és álltam a világ röhögését,
Nevettek rajtam, mint istenes bolondon,
De nem győzték le lelkem erejét.
Nem törődvén azzal, hogy ki mire gondolt,
Tettem a Végtelen akaratát,
Az idő olykor bizony engem igazolt,
Mellettem maradt egy pár jóbarát.
Áldassék meg lelkük égi szeretettel,
Életüket kísérje nyugalom,
Isten oltalmazza Őket féltő kegyelmével,
Hálám örök marad, megfogadom!
Megszólalt szívemben a Kis Tárogató,
Őbenne leltem új barátokra,
Zengjen mindenkiért magyar muzsikaszó;
-Zenélj, énekelj jó Kárpátia!
Szűkebb Pátriámban algyői barátok,
Kik szellemi testvérként szeretnek,
Reájuk szintén szeretettel gondolok,
-Szeged lángelméi, áldás Nektek!
Írok Hazámról, dalolom Szerelmem,
Már végső párkapcsolatra vágyom,
Gyengeségem bizony a szép női nem,
Szívem Előttük én be nem zárom
Íme, életemnek kapuja kinyitva,
Lássák azok, akiket érdekel,
Széplelkeket befogadok bizalmamba,
Gondolván Reájuk hálás szívvel.
2012. július 10.
