Meseország
Meseország nagykapuját,
Sokszor félve néztem,
Pedig, kopognom sem kellett
És, kitárult nékem.
Szeretettel vártak engem,
A hősök, a tájak,
Hisz, lelkemböl jönnek újak,
Kik majd köztük járnak.
Én formálom a hősöket,
Ha sorsuk lesz a példa,
Belőlem is marad morzsa,
Az utókorra bízva.
