Messzi csobogó
Somogyvár romjánál áldogáltunk,
hírét vettük, van egy forrás a közelben, melyet övez első ezredév eleje óta megkülönböztetett Szent tisztelet.
Nagy erő rejlik csepp ezernyi vizében,
noha azt mondják, tilos inni belőle,
ám kezünket, arcunkat megmeríthetjük benne, s mind ezt csak távolról hallhattuk...
Mert hiába állt e hely csak tíz percnyire sehogy nem lehetett kitéríteni a népet a gyalogútra, pedig hivogatott már a lágy képzelet szava, így nem maradt más: figyelmem szegeztem a távolba.
Jókor villant eszembe, hogy megcselekedjem, mert nagy szívű kedves suhanó lelkek, kiket a ránk osztott csoport békjók nem kötöttek, forráshoz hamar elszeleltek.
Feltárult előttem a távoli csendes csobogó, már-már éreztem kedves lágyságát, s ők pedig beteljesítették a dal megszólalását, mit, ha eljutunk oda, e tett reám vár...
Minthogy így esett e balul sült eset,
megőrzöm e törékeny messzi emlékezetet,
s remélem még sok forrásban megmerítkezem, s valahol én is a dalt elzengem.
2015. szeptember 2.
