Mi kimondjuk
Mi kimondjuk az űrt,
Kimondjuk hajunkról, hogy
Őszül, ritkul,
Fogainkról is,
Hogy kihullanak,
S a pillangóknak
Is elmondjuk,
Hogy tél kezdetére
Rájuk már hiába
Tűz a nap
Az űrt űrien kimondani,
Belül is semmit hordani,
Félút félútjának felén,
Ha kérik, megígérheted,
Elcsendesülsz,
Mint hevülő kövek,
De csak ha komolyan kérik,
A következő
Vízfreccsenésig.
