Mindenki ember lehetne...
Nagy örömömre szolgált, hogy a Mindenki kapta az Oscar-díjat... Igen, ez a film mindenféle sallang nélkül világít rá a gyermeki lélek világára...
Ha tanár vagy, gondold át, nem a te sikered és érdemed az első, hanem azoké, akik a kezed alatt vannak... Elég egy magasból földre dobott laza mondat és
tanítványodon máris sebet ejtettél. A gyermeki lélek sebei mélyek, soha nem gyógyulnak be, s ott rejtőznek tudat alattinkban várva, hogy az élet iskolájában
újra élhessük őket!
Nem elég fentről harsogni, le kell tudni ereszkedni mindig és mindig a gyerekekhez, mert ők a szavadat lesik és boldogok, ha megdícséred őket...
Ha szülő vagy és féltve neveled gyermeked, nézz a szemébe néha, hogy ott él e még a fény! Érezd meg, ha hangja már nem csilingel és arca nem vidám, hogy
talán az ő lelkén is sebet ejtettek már. Legyen erőd és türelmed megérteni őt, segítve a mindennapokban, arra nevelve, hogy egymást minden körülmények
között tisztelni kell!
S ha még diák vagy és ott állsz az élet küszöbén, harcolj azért, hogy elfogadjanak! Úgy szeressenek amilyen vagy, nem úgy, ahogy látni akarnak mások. Te
egy apró köve vagy a társadalomnak, nem törhetsz meg, mert hiányos kődarabokból gyenge vár épül majd fel...
Végül én, aki tanár és szülő is vagyok egyaránt, remélem, hogy sok ember lelkéig elért ez a kisfilm, mely magában hordozza egy jobb és értékesebb új generáció
üzenetét...
2017. február 27., 22:31
