Mintha
Mint akinek sohasem
Vetnek véget, okosan
Kényszerítem magam,
Hogy akarjak még valamit,
Mintha mégis volna mérték,
Lettek volna akik mertek,
Akik - bár szívemet elérték -
Szívemből továbbmeneteltek.
Hatalmas hangtalan hadak,
Az időn kívül rajzanak,
Felsorakoznak a harsonámra,
Hagyják, hogy higgyem: Nem vagyok árva,
Hagyják, hogy mégis megteremtsem
- Csak amíg élek - azt, ami nincsen,
Szememből kifelé vakság a részem,
Amit így látok, azt is szebbé nézem,
Előttem végtelen menet,
Mögöttem végtelen menet,
Mint aki van még, úgy menetelek.
