Mirci cica domesztizálása
Hát mióta mondom Nektek, hogy nem az ember választja a macskát, hanem az állat kiszemeli áldozatát, és onnan már nincs menekvés.
Behálóz, lehengerel,és ha egyszer már adtál neki enni, onnantól teljes felelősséggel tartozol érte.
Aztán egy rövid idő múlva egyszer csak azt veszed észre, hogy már egy 5 és fél kilós szőrcsomó irányítja az 5 fős család életét.
Először, amikor Mircike megjelentnálam, akkor Ő is csak az oldalasért állt sorba.
Márminthogy az acélbetétessel jól oldalba rúgjam, mint tettem azt az életemben addig előfordulni próbáló macskákkal.
Még kis vézna cica volt, és egyszerűen leült a kerítés kapu előt, és arogánsan nyervogott.
Nyugodtan be is jöhetett volna, mert a kerítés lécek 10 cm távolságra vannak egymástól.
De nem.
Ő felsége parancsolt.
Mondtam is Neki, hogyha odaérek, leszkapsz!
De nem tágított.
Amikor kinyitottam a kaput, kihasználva akkor még csak gyengénlátásomat, az akkor még két lábam között beslisszolt, és a verandáról nyivákolt vissza, mondván, hogy nem mész Te sehova, amíg nem kaptam kaját!
Hát mondom, ez a világ második legpofátlanabb élőlénye.
Az első ÉÉN vagyok.
Na üsse kő!
Becsülöm a többi dobogós teljesítményét.
Kapott enni.
Ennek már 6 éve.
Azóta már hallottál róla sokat, de a folytatást ÉÉN is a jövő szombatra tartogatom.
...
Folyt. köv.
Hol is tartottam?
Ja, persze!
Az első időkben még nem akartam elhinni, hogy Mircike valóban hozzám tartozik a továbbiakban.
Elkezdtem firtatni az eredetét, és megállapítottam, hogy nagy valószínűséggel a sarkon lakó bolond Olgi néni cicája lehet.
Semmi baj, ha megjön a vénasszony Keszthelyről, a lányától, akkor majd szólok Neki, hogy itt az egyik macskája.
Merthogy Olgi néni teljesen macska függő volt.
Általában úgy lehetett látni az utcában sétálni, hogy a kezében egy macska, a lába körül meg legalább további 10 cica puncsol. (Ez a kifejezés nagyon megtetszett az előző cikkből, azóta használom is.)
És mind eközben Olgi néni minden házba bekiabált, hogy nem találja a cicáját.
Hogy valóban volt-e egy, amelyik épp elveszett, vagy ott lepzselt körülötte az összes macska, azt már sosem fogom megtudni.
Abban az évben szeptember végén még haza utaztam télire.
Macskoszt meg ott hagytam ebek harmincadjára.
De szó szerint.
Tavaszig el is feledkeztem róla.
Azonban április elején, amikor végre újra kiköltöztem, azonnal eszembe jutott, hogy vajon mi lehet vele.
A '4. napon került elő, olyan siralmas állapotban, hogy még ÉÉN is megrettentem tőle.
Lefogyott, a bundája tépett, csombékos, itt-ott véres cafatok lógtak ki a bunda alól, és az egyik füle is ki lett csipkézve.
Úgy megsajnáltam, mint annak a rendje, és módja.
Etettem, itattam, és lassan odaszokott a kertbe.
Közben megtudtam, hogy Olgi néni többet már nem tart igényt a cicáira, csak pár szál szép virágra, a sírján.
A lakás azért még sokáig tabu volt.
De valószínűleg nem csak más állatok bánthatták, hanem az emberektől is kaphatott, mert míg előző évben már felugrott az ölembe, ha kint üdögéltem a teraszon, de most már annyira félt, hogyha fel is vettem, azonnal fújni, keservesen nyávogni kezdett, és menekülőre fogta a dolgot.
Ezzel persze kicsit megtépázva a karjaimat, mellemet, meg minden bőrfelületet, amihez hozzá ért.
Lassan kezdtünk barátkozni, de azért ÉÉN még mindig a ridegtartás elvei mentén nevelgettem.
...
Folyt. köv.
Aztán egyszercsak megjöttek a gyerekek is.
Anna azonnal betámadta Mircit, és az összes, a bőrére rajzolt hieroglifa ellenére, állandóan ölelgette, gyömöckölte a cicust.
Végül is egy nyár alatti teljes kivérzést kockáztatva elérte, hogy Szőőőr Csomó tőle már elviselte a testi közelség ilyettén formáját.
Ez a mai napig működik is.
A nyár alatt teljesen elfogadtuk Ő kelmét, Ő meg eltűrt minket.
Kapott tányért, mindjárt egy egész készletet, italos tálkát, és megmutattuk neki, hogy hol kell kimenni a kertbe.
Hogy miért rögtön egy egész készletet?
Csak mert kaptunk egy műanyag parti készletet, ami már önmagában is annyira ronda volt, hogy az embernek már a látványától is elment az étvágya.
Úgyhogy egyen belőle inkább az állat.
Ajaj!
Hiszen már bent eszik a konyhában!
Kezdőőődik!
Apa, kezdőőődik.
Eljön az ősz.
A csacsika család haza vonszolja az összes seggét, mi alfa hímek, Mircivel maradunk.
A kertben már mindent lehet, verekedni a kétszer akkora desszantosokkal, hülye kutyákat kergetní, cickányt fogni, madarat röptében elkapni, és kibelezni, vakondot levilágítani, tuját lepisilni, de a lakás még mindig csak étkező helyiség.
Aztán októberben már nekem is mehetnékem van Nagykovácsiba, a meleg családi fészekbe.
És Mircinek?
Már nem kérdeztem.
Ő már ugyanolyan egyenjogú családtag volt, mint a lányaim, vagy mint akár ÉÉN.
Még a télen a nevemre vettem.
Ennek persze előfeltétele volt a teljes domesztizálás, és a Kovácsiba költözés.
...
Csak a Gugli kedvéért:
Folyt. köv.
Először szeptember tájékán szereztünk neki egy macskakosarat, a majdani szállításhoz.
Ez egy vesszőből fonott darab volt, teljesen eltávolítható fedéllel.
Ez volt az a pillanat, amikor Macskosz bebocsáttatott a szobába.
Ő kelme azonnal tartós használatba vette a barna kanapé ablak felöli sarkát.
Mondok, akkor lássuk hogy bírkózol a kosárral.
Oda tettem a helyére, és került bele egy darab bírka bűrke is.
Úgy 1 hét alatt beleszokott.
Már oda járt mosakodni, és már aludt is benne néhány órácskát.
Győztem!
Ez könnyen fog menni.
Aztán eljött a nagy nap.
Ágival pucba vágtuk a lakást, hiszen most hónapokig nem lesz itt senki.
Bepakoltam a ruháimat is, és mindez beköltözött a kocsiba.
Mármint a csomagtartóba.
Merthogy az első ülésen bal sarokban Ágnes asszony, a jobb sarokban, az anyós ülésen jómagam terpeszkedtünk.
A hátsó sorban a számítógép pöffeszkedett a hátam mögött, és a másik oldal lett Mircinek rezerválva.
Még igazán ÉÉN sem tudtam, hogy mi fog következni, nemhogy a cicus.
Hát az történt, hogy levadásztam a macska bundát, és begyömöcköltem a ketrecbe.
Először annyira megdöbbent az atrocitáson, hogy megmukkanni sem mert.
Aztán amikor bekerült a kocsiba, felsejlett előtte egész addigi élete, és irtózatos nyivákolásba kezdett.
De olyan keservesen, hogy már a Kőrös-hegyi hídnál attól tartottam, hogy azonnali infarktus segedelmével már csak egy döglött cicust vihetek haza.
Na azért nem így történt.
Szerencsére.
Az utazás két órája úgy zajlott, hogy ÉÉN az ülésből, és önmagamból teljesen kifordulva hátra nyújtottam a kezem, és a rácsok között az ujjaimmal benyúlva próbáltam vígasztalni Mircikét, Ő meg ezt azzal hálálta meg, hogy megállás nélkül rágcsálta az ujjaimat.
Amikor haza értünk Kovácsiba, Az első az volt, hogy a macskát, ketreccel a hátán be kellett cipelni a lakásba, és mindent bezárni, hogy ki ne menjen idő előtt.
Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy először becipelték a gyerekek azt a mérhetetlen mennyiségű táskát, amivel haza költöztem, és a végén jöhetett a cicó.
Ekkor ajtó hermetikusan bezár, és mindenki kezébe került egy feltörlő rongy.
Erre azért volt szükség, hogy a szőrcsomóra legyen bízva, hogy hol legyen az alom.
...
Folyt. köv.
Hamar meg is találta a helyét, a lépcsőforduló alatt berendezett egy személyes irodaderékszögű asztala alatt.
Onnan már többet dolgunk nem is volt a szobatisztasággal.
Teltek, múltak a napok, és Mircike egészen jól megbírkózott az új helyzettel.
Eladdig, hogy már tárva-nyitva tartottam a bejárati ajtót, de Mircike csak bánatosan nézegetett kifele az ajtóból, de kimenni nem volt hajlandó.
Na azért ez az állapot sem tartott 1 hétig se.
Végre kivonult Ő felsége.
Élvezte a kertet, még akkor is, ha csak alig 40 négyzetméter volt.
Körbe-körbe, szerintem áthatolhatatlan falak.
Egy alkalommal, amikor ismerősöm érkezett, már a kertkapun is kidugta a fejét érdeklődve a külvilág felé.
Másnap már ki is szaladt egy próbakörre, csakhogy a szomszéd két nagy szájú fajtatiszta Kertaljai Turmixai derekasan rákiabáltak, amitől pár napra alább hagyott a felfedező kedve.
Majd egyik reggel, a kertben elköltött pisike-kakika után Macskosz elfelejtett bejönni.
Hívogatás, kis keresés, majd hallom, hogy a bástyafal tetejéről szól vissza.
Na mondom, most már nem zárt a kert.
Úgy is lett.
Másnap már ki is ment.
Ez már fájt picit.
Na nem attól tartottam, hogy esetleg nagyon megütötte magát, hanem attól hogy Nagykovácsi a tekergő kutyákról volt akkoriban hírhedt.
Na meg itt a Balcsin a forgalmas úton nyaranta, csúcs idényben óránként elment egy autó, a csöndes kis hegyi faluban, Kovácsiban meg a mellékúton percenként legalább10.
Ebből mi lesz?
Hát az lett, hogy másnap se láttuk a cicust.
A Csacsika család megint teljes egyetértésben elindult macskavadászatra.
Persze nem is találtuk meg.
Aztán másnap már az egész utca a Szőr Csomót kereste.
Még mindig nincs meg.
Ez volt az a pillanat részemről, amikor már lemondtam a viszontlátás öröméről.
De hát azért még a harmadik napot is a kereséssel töltöttük.
A gyerekek már sírva jöttek haza a suliból, az összes barátjuk, barátnőjük, és azok szülei, szomszédai, a mi szomszédaink vendégségbe érkező rokonai, és az ismerőseim, tehát gyakorlatilag az egész falu Mircikét kereste.
Eredménytelenül.
Estére kiadtam a jelszót, hogy Mirci cica neve ezentúl a Kutyatáp legyen.
Családi letargia.
Halotti tort ülünk.
Mindenki álomba sírja magát.
Hajnalban ébredek, szokásom szerint.
3 óra.
Ki kászálódok a rötyire, majd dolgom végeztével kinyitom az ablakot, hogy kis friss levegőhöz jussak.
És ebben a pillanatban halk mordulással a nyitott ablakon beugrik 5 és fél kiló szőr.
Az öröm leírhatatlan!
Azonnal átmatatom, de szerencsére komolyabb folytonossági hiányt nem tapasztalok a mini bundán.
Aztán már veszem is elő a szokásos kaját a fagyasztóból, és megy a mikróba felolvasztásra.
Közben folyamatosan beszélgetek a megkerült cirkálóhoz, és már meg is van az új neve.
Ezentúl legyél inkább mégis :
"Mázli."
Negyed 4-kor már az egész család a nappaliban örömködött.
A gyerekek nem győzték egymás öléből kikapkodni a Cicust, akinek ezzel csak egyetlen kifogása volt.
Baromi éhesnek tűnt.
Úgy is volt.
Amikor felengedett a fagy szorításából a farhát, nyak, sertés máj kombó, azonnal elé tettem, és ez az állapot nem is tartott1 percnél tovább.
Ekkor Macskánszky felvonult az emeletre, és teljes mellszélességgel elterpeszkedett Anna ágyán.
Szent a béke.
Jöhet a domesztizálás.
De csak jövő héten.
...
Folyt. köv.
Egy hűvös pénteki napon érkezett el a pillanat.
Reméltem, hogy Mircike addigra már elvesztette a szűzességét.
Mert ha nem,
...
Szóval Ági már délután 2-kor végzett, és a gyerekek is kicsit izgatottabban siettek haza a suliból.
Aztán egyszercsak teljesen váratlanul, legalábbis Mirci cicának teljesen váratlanul elkezdődött a macska begyömöckölése a rabomobilba.
Kis értetlen ellenkezés után a még kandúr készen állt a szállításra.
Bori, és a kedvese a Laci vállalták a szívnek nehéz, de mindenképpen szükséges küldetés végrehajtását.
Beültek a kocsiba, be tettük a cicust is, és elintegettük Őket, mindha legalábbis a holdra mennének.
Pedig csak ide mentek a Zsírosra, mintegy 5 percnyire.
Aztán az óráknak tűnő várakozás.
Mellesleg órákig is tartott.
A doki teljesen érthető higiéniai okokból a műtéteket mindig a rendelés végére hagyja.
Így kellett este 7-től várni egészen fél 10-ig.
Akkor megtörtént a nyilvános kasztrálás, és 10 órára már otthon is voltak az eunuhhal.
Persze mit láttunk.
Egy majdnem döglött állatot, amelyik csak éppenhogy szuszogott.
A csajok beosztották az időt, hogy két óránként váltsák egymást a macskafelügyeletben.
Így is lett.
Előre szólt a doki, hogy ha felébred, eléggé koordinálatlan lesz a mozgása.
Éjjel fél 1-kor megtörtént a nagy esemény.
Cicóka megmozdult.
Erre az aktuális őrzők azonnal felriadtak, és már figyelték is a mozgását.
Mirci első útja, mint minden magára valamit is adó macskának, a macska alomhoz indult.
Persze, az alkoholistákra oly jellemző módon, ez nem sikerült maradéktalanul.
Konkrétan az útvonalon végig volt utána maradék.
De eddigre már az egész család, engem is beleértve, talpon volt.
Boldogan takarítottak utána, és támogatták az ébredező cicát.
Miután már minden felesleg elhagyta a korpuszt, Ő-felsége elindult az Ő kegyelmét megillető leány szobák ágyába, csak addig le kellett küzdenie egy lépcső sort.
Akarom mondani, fel kellett küzdenie magát 19 lépcső fokon.
Nekünk meg arra kellett figyelni, hogy ne szakadjon föl a seb, és ne essen el, mert akkor becsúszhat a lépcső fokok között a lépcső alá.
Végülis az jelentette a megoldást, hogy talán Anna ment Mirci után, úgy, hogy a két tenyerével biztosította a cicust, hogy menet közben el ne boruljon.
A lépcső fordulóban megpihentek kicsit, de Mircike, mint igazi túlélő, nem adta fel a küzdelmet.
Feljutottak.
Baleset nélkül.
Mirci ágyat választott, és esdeklően nyávogva jelezte, hogy felugrani ugyan nem tud, de szeretne ott tovább aludni.
Felsegítették, és alvás reggelig.
...
Folyt köv.
Másnap a hajnali órákban egyszercsak találkoztam a fürdő előtt az őrizetessel.
Mindjárt meg is kérdeztem, hogy lejöttél?
Vagy leestél?
Miután nem válaszolt, megkönnyebbültem, hogy túl nagy baj nem lehet.
Gyorsan elé tettem a kedvenc kajáját, a nyers sertés májat.
Nem kellett volna.
Boldogan neki ugrott, de a gyomra még kicsit tiltakozott.
Konkrétan kihányta az egészet.
De annyi tisztesség még volt benne, hogy éppen odaérjen az aktussal az alomhoz.
1 óra múlva megint próbálkozott, de már akkor csak száraz golyócskákat adtam neki.
Bent is maradt.
Másnapra már ment a máj is, és minden úgy zajlott, mint azelőtt.
Már nem aggódtam, hogy hova tűnt, és estére mindig haza is érkezett.
Már a szomszéd kutyák ugatásából is kihallottam, hogy Mirci most télakol.
Már az útvonalát is ismertem.
Egész jól alkalmazkodott a megváltozott helyzethez.
A télen megtanult a bejárati ajtón lévő keskeny kémlelő ablakon ki-be járni is.
De azért amikor tavasszal eljött az idő, a visszaköltözésre, a ketrec látványa megint csak egy komolyabb bújócskára késztette.
Viszont azt a boldogságot, amikor megérkeztünk, nem tudom szavakkal leírni.
Ágival, mi is annyira meg voltunk hatva az örömétől, hogy hosszú percekig csak ültünk a hideg teraszon, és néztük, hogy hogyan szaladgál fel, és alá, keresztben, és hosszában, fel a diófára, és le, ki a kertből, majd fél perc múlva mégis inkább be, berohan a ház előtti esővíz elvezető csatornába, és a másik oldalon ki.
Ez eltartott körülbelül fél órán át, amikor egyetlen laza mozdulattal neki iramodott a nagyvilágnak.
Ekkor mi is bepakoltunk, elkezdődött a szellőztetés, és mindenféle munka, ami egy nyaraló tavaszi igénybevételéhez szükséges.
Azóta Mirci cica teljes jogú családtag, és ezt Ő is tudja, és igyekszik eleget tenni vakvezető cicai kötelezettségeinek is.
Talán egyszer majd erről is beszámolok.
