Mögpusztultam
Na idefigyeljetek ÁMBÖRÖK!
Sajnos, azt már sokan elkönyvelték, hogy a Cunami mamival mi vagyunk az ügyeletes esünk-kelünk fiatalok.
Ennek jegyében kapjátok ezt a sztorit is.
Akkor elmondom, hogy már mesmeg odabaltáztam habtestem a szék, és az ágy közé.
Felálltam az ágyból, hogy kiüljek az Illés szekerébe, hogy egyszerűen csak folytassam a napom.
Ezzel a mozdulattal el is vágódtam, mert a szekeret meg elfelejtettem bééfékezni, pedig ollankor fogja magát a dög, és elvonul alólam.
Ez mög is történt.
Namár mostanság már ez nem is akkora balhé, kivéve, ha nem verem béé a buksimat az ajtófélfába.
Hát esetünkban bizony béévertem.
Ebből kifolyólag ajándékba kb 15 centin fel is szakadt a jószág, és az alatt a 3 másodperc alatt, amíg fel nem ugrottam, elfolyt legalább 3 deci vérem.
Szerencsére, alig 1 óra múlva megérkeztek a gondozó csajok, és majdnem el is ájultak.
Egyfelől hamar fel is takarították a helyszínelők álmát alattam, és természetesen az ágyneműmet is lecserélték.
Ezidő eljöttéig, a fejemre tekertem egy törcsit, turbán formátumban.
Ez is derekasan átázott.
Majd felhívták a Virág dokit, aki szerda délelőttönként mindíg a Keszthelyi kórházban rendel.
A doki még délben meg is érkezett, és közölte, hogy ez túlontúl van kinyílva, és hogy ezt csak a rendelőjében tudja ellátni.
Hát mög is kértem a a szomszédomat, tudod, a Gyulát, hogy máá 1 órakor lábítson béé a rendelőben.
Mondjuk, ekkor már nem vérzett a folytonossági hiány.
Cserében, amikor kászálódtam bééfelé az autókába, azonnali hatállyal bebaltáztam a buksimat az ajtó élébe, és megint elkezdett ömlengeni.
A Gyula, tudod, a szomszédom, már hozta is a törcsimet, és leleplezett fejjel érkeztünk meg, az alig 2 percre lévő rendelőbe.
A Gyula, tudod, a szomszédom, béé is szólt a Virág dokinak, hogy ugyan itten vagyolunk, de ömlésem vagyon.
Erre az Editke, az asszisztencia, séróból kirontott, egy hatalmas adag törlőkendővel a kezecskéiben, és elkezdte csillapítani a vértócsát.
Innen már csak annyi maradt hátulra, hogy a doki nekem álljon, és alig 4 öltéssel összevarrja a buksimat.
Így is lett, de mivel a doki egy humánus orvos, először adott két-három lidokain injekciót, a végén meg a negyedik öltést amikor megkötötte, tett rá egy masnit is.
Ez abból állott, hogy az utsó varratot mikor meghúzta a fejbűrkémen, hogy ne legyen a két oldal 3 miliméterre egymástól, akkor a csombék után nem vágta tövig, hanem hosszúra hagyta a szálakat.
Közben Editke készített egy ujjnyi vastag tampont, amit ráaplikáltak a burámra, alaposan bele nyomkodták a sebbe, és a maradék spagival kötötték mög.
A doki mög is jegyezte, hogy gyönyörű masnim, de nem piros pöttyös.
Mire mondtam Nékije, hogy akkor már nem is kérem.
Höhöhö!
No azéé mégis csak fölpakolta oda hátra, középre.
Hát imígyen telt el ez a napom.
Na még annyit, hogy a doki szólott, hogy igen sok vért veszítettem, tehát pihizzek egész nap.
Így is tettem.
Aztán, jövő csődörtökön majd már kigyün lakásra, és eltávolítja a varratokat.
Addig meg tűröm, amit adott néköm.
Puszi: A Matula
