Múló idő
(szonett)
Ha szerelemtől fénylik a szemed,
rögzíteni szeretnéd az időt,
betonba ágyaznád a perceket,
görcsösen fognád vissza a gyeplőt.
Dermedten megállsz a csalódástól,
minden másodperc órának tűnik,
felszabadulást vársz a holnaptól,
zaklatott elméd gyönyört álmodik.
Döntés előtt állsz a keresztúton,
úgy érzed, vészesen fogy az idő,
nagykanállal mérted ifjúságod,
ami elmúlt, siratni már késő.
Még kapaszkodsz, mint ághoz a levél,
ha itt az idő, lehullsz, belep a dér.
2015
