Bemutatkozás
Budapest IX. kerületében, 1943. nyarán születtem, a háború alatt. A háború utáni infláció szenvedője lettem.
Majd beköszöntött a forradalom, melyben a magam módján részt vettem, de ezt nagydobra nem vertem. Akik tudták, hallgattak róla.
Nem kerültem a látótérbe, így szerencsés fiatalember voltam. A laza iskolai években a költészet volt a mindenem, nagyon szerettem Petőfit. Korán erős lettem és dolgozni nagyon szerettem.
Az alkotás kitöltötte az életem.
Egy hónapig voltam katona, a páncélosoknál, utána megnősültem. 66 őszén disszidálni akartam, amiért a tíz éves évforduló miatt, négy hónap börtönt kaptam.
Szabadulásom után öt hónappal újra megnősültem.
Együtt hét saját gyermeket, és három állami gondozottat neveltünk.
92-ben lettem a nagycsaládosok helyi csoportjának elnökhelyettese, építettünk tábort a Pótharaszti erdőben. Létre hoztuk az „Otthonteremtés Alapítványt". Ehhez, elsőként a pénzt én tettem le, és itt titkár lettem. 97-ben sajnos vakjáradékos lettem. Az orvosok jóvoltából, lassan a látásomat elvesztettem. Belső látásom egyre élesebb lett, lelkem a költészetben otthonra lelt. Segített benne Isten, a hit, és a Szentlélek, aki vezérli gondolatom, és költészetemet. Legfontosabb segítséget e földön, mindenben, a feleségemtől kapom.
Ahol tudunk, segítünk a rászorulóknak, a fogyatékkal élőknek.
Nagy Mihály
Művek
Egy vak ember álma és vágya (verses kötet 2007)
