Nagybörzsönyben jártam
Kedves Mindenki!
2015 Augusztus 10-től lehetőségünk nyílott feleségemmel 6 napot a
Közép-magyarországi községben töltenünk. Idén a gyermekünk velünk egy napon
indult útjára, de neki kissé távolabbra szólt a jegye: kedveséhez
igyekezett,
Tajvanba. Tehát ő és barátnője
Tajvanon tartózkodott nyaralásunk alatt, így ők kimaradtak az idei
nyüzsgésből. Figyelmeztetés: ezen beszámoló terjedelme több mint 14000 karakter.
A Pest megyei helyszín kiválasztását és a programokat, a programokhoz
szükséges feltételek megszervezését a Siketvakok Országos Egyesületében
végezték. A továbbiakban egy családiasabb hangvételre szeretnék váltani.
Ugyanis a különböző mértékű látás- és halláskárosodással bíró egyesületi
tagokat szívesebbem nevezem családtagoknak, míg az egyesület belső
munkatársait és a külső segítőket pedig fürge jó embereknek.
Most pedig következzék az elmúlt napok krónikája.
1. nap: augusztus 10, hétfő
Alig hogy megérkeztem Lengyelországból a Keleti pályaudvarra 4 órával később
már a Nyugati pályaudvari főbejáratnál találkoztunk családtagjainkkal és a
fürge jó emberekkel. A forróság elleni védekezésül éltünk a lehetőséggel, a
közelünkben lévő vizes palackokat osztó helyen magunkhoz vettünk kettőnkre
egy adagot. 13:28-kor modern, klímával ellátott szerelvénnyel indultunk
Szobra ahol léghűtéses, magyarán nyitott ablakokkal, külön buszra szálltunk
át és félórás utazással jutottunk úti célunkhoz, a nagybörzsönyi Malomkert
Panzióhoz.
*
Nagybörzsöny
A Pest megyei község Börzsöny nyugati peremén, a Börzsöny-patak partján, a
szobi járásban található. Közigazgatási területe nyugaton az Ipolyig
terjed, keleten pedig mélyen benyúlik a Börzsöny erdői közé. Területének
csaknem háromnegyede a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. Északról
Vámosmikola, északkeletről Perőcsény, keletről Szokolya, délkeletről
Kóspallag, délről Márianosztra, délnyugatról Ipolytölgyes és (igen rövid
szakaszon) Letkés, nyugatról pedig Ipolyszalka községekkel határos. Nyugati
határát (mely egyben államhatár is Szlovákia felé) az Ipoly alkotja. Keleti
határa a Nagy-Pogány-hegy (630 m) - Nagy-Inóc (826 m) - Kis-Inóc (683 m) -
Nagy Sas-hegy (608 m) vonalat követi. A község területe 50,69
négyzetkilométer, lakóinak száma 722 fő, irányító szám 2634, körzethívószám
27.
A falu neve az Árpád-korban Bersen, Belsun volt. 1700 után német telepesek
érkezésekor - több helyen - Deutsch-Pilsen néven szerepel. Mai nevét a 20.
század eleji közigazgatási átrendezéskor kapta, 1908 óta használja, korábban
Börzsönynek nevezték. A települést magyar jobbágyok mellett német bányászok
lakták, akik valószínűleg II. Géza idején, a 12. században érkeztek ide. A
község 14. századtól bányatelepülés volt, gazdag arany-, ezüst-, vasérc-,
ólom- és kénkészlettel rendelkezett. A település ezüstbányájáról 1312-ből
van írásos feljegyzés. A falu a török hódoltság idején sem néptelenedett el,
végig lakott volt. A bányászat - többszöri újrakezdés ellenére - azonban
megszűnt. Az ismételt kutatások az 1990-es években zárultak azzal, hogy az
ércesedés (többek között) 4 tonna aranyat tartalmaz, melyre koncesszió
adható, ami környezetvédelmi megfontolások alapján kis valószínűségű.
A község gazdasági életében fontos szerepet játszik az idegenforgalom. A
látogatókat részben Nagybörzsöny történelmi múltjának emlékei, részben pedig
a Börzsöny természeti szépségei vonzzák ide. Nagybörzsönyből hét jelzett
turistaút vezet a Börzsöny belseje felé. A Börzsöny nyugati lejtőin
hagyományosan nagy jelentőségű a bogyós gyümölcsök termesztése. Említésre
méltó a község háziipara lekvár- és szörpkészítés.
*
A 38 szobás, 100 férőhelyes szálláshelyünk elé érkező buszból kiszállva egy
hosszúkás telek alsó végén
lévő kapunál találtuk magunkat. Ezen a részen helyezkedik el az étterem és a
közösségi célokat szolgáló nagy terem. Az akadálymentes terepen felvonultunk
a recepcióhoz és villám gyorsan mindenki szobája kulcsához jutott.
Párommal a 13-as szobát kaptuk - úgy látszik folytatódott a 13-as szériám -
hiszen a lengyelországi autóversenyen is a 13. lettem. Belépve a szobába egy
előtérben találtuk magunkat. Az ajtótól jobbra a falon fogas, arrébb
bőröndtartó asztalka, majd akasztós és polcos résszel rendelkező bíró
szekrény volt található. Aztán már a fürdőszoba - szemben a főbejárattal -
következett. A fürdőszoba ajtaján belépve jobbra volt a WC és mellette a
mosdó szemben velük a törölköző tartok, míg a helység végében üvegfallal
elválasztott zuhanyozó vállmagasságban ablakkal volt található. A víz
függetlenül attól, hogy melyik csapot nyitottuk meg vagy a zuhanyozó karját
melyik irányba fordítottuk - véletlenszerűen forró vagy hideg volt. Talán a
napelemes energiarendszer volt a dolgok hátterében ... Visszatérve az
előszobába - a fürdőszoba és a főbejárat között húzódó falon, közelebb a
főbejárathoz volt a szobába nyíló ajtó nélküli átjáró. Szemben sarokra
igazítva a bal fekhely, tőle jobbra egy éjjeli szekrényke és szélességének
megfelelő folyosó, majd a jobb fekhely az éjjeli szekrénnyel. A jobb fal
helyett
erkély ajtó és ablak töltötte be, ablak előtt asztalkán álló laptelevízió és
mellettük egy mini hűtőszekrény. Az erkélyről 2-3 lépcső vezetett a füves
területre és már pár méterre a Börzsöny patak húzódott.
Számomra a 34-35 órás sok utazással tarkított időszak megtette hatását:
másfél órás mély álomba zuhantam ... Ezután már képes voltam a vacsora
elfogyasztására ami
Bolognai spagetti
volt. Birtokba vettük a konferencia termet, melyben ismerkedési estet
tartottunk. Körben elhelyezett székekre telepedve mindenki mondott magáról
2-3 mondatot, majd újabb körbeszélgetésen mindenki megpróbálta megfogalmazni
a saját jó tulajdonságát.
2. nap, Augusztus 11, kedd.
Ezen a napon a reggeli sonkás rántotta, tea volt. Némi durci murcit okozott
a pincérnőkben, hogy a 3 diabetikus adagot a végén akarták felszolgálni és
már nem volt jelentkező. Sajnos nem tudták, hogy a diabetikus ételek
esetében a cukornak kel minimálisnak lenni, nem a sonkának ...
"Kérem, hogy kényelmes cipőt is hozzatok magatokkal." - hangzott a táborba
invitáló egyesületi körlevélben. Nos, a reggeli után alkalmunk volt egy kis
túrára. A túravezető neve Darányi László volt, a segítőjét Zsófia-ként
mutatta be. A kirándulás első szakasza időmérő jellegű volt. Zsófia
vezetésével vonult a csapat keskeny erdei úton, lépcsőkön át és a mért
teljesítményünk alapján tervezték meg az útvonalat és távolságot. A Börzsöny
azon pontjára igyekeztünk, ahol kis távolságon belül sokféle fa törzsét
tapinthattuk meg, sokféle növény virágát, levelét vehettük kézbe,
hallgathattunk meg érdekességeket. Hazafelé menet kis vasút sineit
pillanthattuk meg. - az 1908-ban megnyitott erdei vasutat 1992-ig
használták
gazdasági célokra. 2002-ben újra megnyitották idegenforgalmi
hasznosításra. Szálláshelyünkhöz közel érve erdei sétánk végén László és
Zsófia hátizsákjaiból előkerültek csontvázak darabjai, teknősbéka páncél,
fogazatok és nekünk kellett kitalálni, hogy milyen élőlények részeit tartjuk
a kezünkben.
Az ebédre szervírozott Zöldségleves, rántott csirkemell
hasábburgonyával, csemegeuborka alig volt elég a megmozgatott társulatnak.
Ekkor tudtuk meg azt is, hogy az állatvédelmi törvény alapján a nagy meleg
miatt a lovas kocsizás elmarad. A kutya meleg helyett immár ló meleg miatt
traktorozást kínáltak fel. A nagy platón szalmabálákra ültünk. A felszállás
létra segítségével történt és a biztonság érdekében a traktorosnak háttal
állva egy fiatal ember figyelte az utasokat - nehogy valamii baj történjen.
Az úti cél a Katalin-forrás volt. A zötykölődés után jól esett a friss,
hideg, tiszta víz. Néhányunkról fénykép készült amint a traktor
vezetőülésében fogják a kormányt, majd egy teljes csoport kép elkészültét
követően visszaindultunk.
A pizzának nevezett étel hivatott betölteni a vacsora szerepét. Ezután a
konferencia terem mellett meséltem a tábor résztvevőinek a lengyelországi
autóversenyen való részvételemről. A tervezett 50 perces program 70 percre
hosszabbodott részben a mondókám, részben a kérdések miatt.
3. nap, Augusztus 12, szerda.
A mai reggelin meglátszott, hogy az egész napos program miatt hideg ebéd
lesz: a virsli, mustár, tea némi előzetes kárpótlása volt a délben
fogyasztott szendvics ebédnek. Amikor előző este jelezték a jó emberek, hogy
a ma délelőtti strandolás során Kemencén a buszmegálló és a strand között
két kilométert szükséges gyalogolni - párom "bedobta a törölközőt". Így
aztán a 8:45-kor induló buszról negyedmagunkkal lemaradtunk ...
A táborlakók fél órás buszozás majd további fél órás menetelés után
belemerülhettek a fürdőmedence vizébe és hasonló időtartamú volt a visszaút.
Feleségemmel elsétáltunk a falu központjában található trafikba: no nem a
káros füstölgő szenvedélyem éledt fel hanem a 100 forintos kávé izgatta a
fantáziámat. Hát ... ez a kávé jobb ízű volt mint az éttermünkben kapható
250 forintos. A trafikosról kiderült, hogy Vámosmikoláról jár át és közös
ismerős is akadt: egykori dr. Rák István személyében. Eszterem újságot
vásárolt a postahivatalban, majd miután áttanulmányoztuk a főtéren lévő
turista
látnivalókról szóló információs táblákat - hazatértünk. Hol együk meg a
szendvics ebédünket? Szobánkban nem akartunk morzsálni, az erkélyen tombolt
a déli hőség, végül a Börzsöny patak közelében, árnyas fák alatt találtuk
meg az alkalmas helyet. A szokásos szundításomat követően fagylalt kóstolóra
és kávé ízlelésre látogattunk el a közeli, csak délután nyitva tartó
cukrászdába. A fagylalt jó ízű volt, a 150 forintért produkált kávé pedig az
itteniek között a legjobb. A panzióba visszatérőben megálltunk a
Leg-vár-lak-ban: diabetikus körte és málna lekvárra esett a választásunk a
széles választékból.
A vacsora - sült csirkecomb petrezselymes burgonyával - után hamar
elcsendesedett az épület együttes.
4. nap, Augusztus 13, csütörtök.
Reggelire ma felvágottat, sajtot, zöldségeket, teát, kakaót kaptunk. A
délelőtti programunk két helyi turista látványosság meglátogatására
irányult.
A Tájház egy 17. századi épületben (a egykori bányagazda házában) kapott
helyet és többek között a helyi bányászat, bortermelés és kézművesség
történetét is bemutatja.
A Fájdalmas Szűznek szentelt Bányásztemplom gótikus stílusban épült a
tizennegyedik század első felében. A török hódoltság idején protestáns
templom lett. 1710-ben visszakerült a katolikusokhoz majd 1788-ig. volt
Börzsöny plébániatemploma. A Bányásztemplom udvarában áll a római katolikus
plébániaház támpilléres, tornácos épülete, ami 1754-ben épült barokk
stílusban.
Késő délelőtt folyamán érkezett meg Királyhidi Dorka főtitkárunk és Kedves
Éda ügyvezető igazgatónk, hogy személyesen is
meggyőződjenek az idei egyesületi nyaralás körülményeiről. Paradicsomleves,
rizses hús volt ebédre minek utána sziesztára vonultunk párommal.
A délutáni szabadidős programok keretében számos elfoglaltságot találhatott
magának mindenki. A 37 fős csoportunk kérésére javították meg a berendezést
és vált lehetővé
a Jakuzzi-használat, magam is kipróbáltam Bodó Zoli felügyelte íjazást az
udvar hátsó végében. Menczel Andi kis tartókat varrt a tagoknak, ki milyen
anyagból és mintából kérte, temperafestés, papírmasé-készítés és kötetlen
beszélgetések is zajlottak a családtagok között. A csütörtöki vacsora előtt
volt a
karaoké, melynek során sokan vállalkoztak produkcióra, szinte alig tudtunk
időben a vacsorához odaérni. A rakott krumplit követően búcsúztunk el
Dorkától és Édától, akik Pestre indultak
.
Az esti program befejezéseként kétszer is bingó játékot játszottunk.
Az
elsőben nekem sikerült megcsípni a sor és oszlop találatot.
5. nap, Augusztus 14, péntek.
A reggelire felszolgált bundás kenyér teával kedvenc étel családunkban, de a
párom által készített változattal természetesen össze sem lehet vetni ...
2008. május 1. óta látogatható Nagybörzsönyben a szépművészeti fafaragások
állandó kiállítása. Ezen a délelőttön ide tértünk be először. Az
elmondottakból és a megtapogatottakból fantasztikus látvány lehet egy-egy
csipkefaragás. Látogatásunk idején személyesen is jelen volt a 84 éves Kókai
Géza keze munkája sok látogatót vonz nap mint
nap.
A következő látnivalónk az 1851-ben épült Antal-féle vízimalom ipari
műemlék volt. A 20. század első
felében még négy vízimalom működött a Börzsönyi-patakon, az egyedüliként
fennmaradt Antal-malomban malomipari kiállítást rendeztek be. Többek közt
olyan fogalmakkal ismerkedtünk meg, hogy mi az a teljes kiőrlés vagy 00-ás
liszt.
A húsleves, krumpli főzelék fasírttal ebéd után megismétlődött a tegnapi
délutáni program. Párommal fagylaltoztunk, megittam búcsúkávémat. A
kisboltban beszereztük az esti szalonna sütéshez a Debrői hárslevelűnket. Az
étteremben fogyasztott vacsorára nem is emlékszem. Eszteremmel fél kilenctől
két órát áldoztunk a szalonna sütés szertartásának: nekem nagyon jó dolgom
volt, mert csak
üldögéltem, a kész produktumot elfogyasztottam és a bor nagyobb része is
nekem jutott ...
6. nap, augusztus 15, szombat - Visszautazás:
A várható megterhelés elviseléséhez magyaros rántottát és teát kaptunk
reggelire. Aztán mindenki szobájába tért, befejezte a csomagolást, akiknél
szükséges volt - ellenőrizték a jó emberek, hogy ne maradjon semmi az
elhagyott szobákban és aztán kattogtak a fényképező gépek - elkészült a
csoportkép is.
A búcsú pillanatokban igaznak véltük szálláshelyünkről írt internetes
anyagot:
"Étterem és hotel együttesünk a világ zajától távol, csendes, festői
szépségű
környezetben fekszik Nagybörzsönyben. Épületkomplexumunk a falu főterén
helyezkedik el, mégis csendes, nyugodt helyen. Az épületegyüttes egy 66
férőhelyes étteremből, egy kis kávézóból, rendezvényteremből valamint
panzióból
áll. A területen található valamennyi épület az Európai Uniós előírásoknak
megfelelően akadálymentes, tehát mozgásukban korlátozott vendégeink sem
fogják
kényelmetlenül érezni magukat nálunk.
Az épületek mindegyike légkondicionált."
10.00-kor elindultunk a külön busszal Nagybörzsönyből Szob vasútállomásra.
Továbbra is folytatódott az egész heti nagy meleg és alig vártuk, hogy a
légkondicionált vonat utasterében legyünk, amely 10.55-kor gördült ki
Szobról . Többen menetközben átszálltak más tömegközlekedési eszközre -
rövidítve útjukat úti céljuk eléréséhez. A Nyugati pályaudvarra 11.55-kor
érkeztünk meg. Elbúcsúztunk egymástól, családtagokból, jó emberekből
visszaváltoztunk egyesületi tagokká, munkatársakká és
mindenki hazatért.
Beszámolóm végén szeretném megköszönni az egyesület munkatársainak a
hatalmas szervezési munkáját. A Siketvakok Országos
Egyesülete idén is kitett magáért.
Üdv Miklós
2015.09.22.
