Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Huszár Péterné Szauer Gertrúd


Nagypéntek

Mire virradt, határoztak,
A papok és a vének,
Jézust Pilátushoz küldik,
Mivel bűnös lélek.

Júdás nagyon bánta,
Elkövetett tettét,
Visszaadta a pénzt is,
A papok csak nevették.

Az áruló, ezüstjét,
A templomba dobta,
Majd elment és magát,
Fel is akasztotta.

Ez lett majd az ára,
A Fazekas mezőnek,
Amelyet használtak,
Később temetőnek.

Jézus tűrte némán,
A sok reá szórt átkot,
A helytartó is bámult,
Ilyet még nem látott.

Ő kegyelmet adna, 
Felesége kérte,
Ne avatkozzon be, 
Ez ember életébe.

Rossz álmok gyötörték, 
Az előző éjjen, 
Minden oka megvolt, 
Hogy ilyesmit kérjem.

Az ünnepen szokás volt, 
Egy rabot elengedni, 
Jézus, vagy Barabás
A tömeg dönt, hát ennyi.

A nép csak annyit akart,
Hogy Jézus elvesszen,
A papok dühe égett,
Akkor a szívekben.

A helytartó vizet kért,
Sűrűn kezét mosta,
Hogy ártatlan vére,
Őt el ne átkozza.

Jézust előhozták,
Gyalázták és verték,
Végül a keresztjét,
Is vállára tették!

Majd elindult lassan,
Fel a Golgotára,
Útján elkísérte,
Asszonyok siráma.

Átkozták a népek,
Mind azt kérdezgette,
Magát szabaditni,
Miért nem lehetne?

Majd fent a kereszten,
A két Lator között,
Lelke kínjaitól,
Atyához költözött.

Mikor a testéből,
Távozott a lélek,
Hirtelen a Föld is,
Koromsötété lett.

A templomnak kárpitja,
A tövéig szakadt,
Erős fájdalmában,
A Föld is ketté hasadt.

Amikor ezt látta,
A sok bűnös ember,
Már tudták, hogy Krisztus
Ártatlanul ment el.

Még azon nap este,
József jött a testért,
Kikérte, hogy méltón
El is temethessék.

Sziklasírva tette,
Nagykővel elzárta,
Ott készült a holt test,
A Föltámadásra.

doboz alja
oldal alja