Nagypéntek
Mire virradt, határoztak,
A papok és a vének,
Jézust Pilátushoz küldik,
Mivel bűnös lélek.
Júdás nagyon bánta,
Elkövetett tettét,
Visszaadta a pénzét,
A papok csak nevették.
Az áruló, ezüstjét,
A templomba dobta,
Majd elment és magát,
Fel is akasztotta.
Ez lett majd az ára,
A Fazekas mezőnek,
Amelyet használtak,
Később temetőnek.
Jézus tűrte némán,
A sok reá szórt átkot,
A helytartó is bámult,
Ilyet még nem látott.
Ő kegyelmet adna,
Felesége kérte,
Ne avatkozzon be,
Jézus életébe.
Rossz álmok gyötörték,
Az előző éjjen,
Minden oka megvolt,
Hogy ilyesmit kérjen.
Az ünnepen szokás,
Egy rabot elengedni,
Jézus, vagy Barabás
A tömeg dönt, hát ennyi...
A nép csak annyit akart,
Hogy Jézus elvesszen,
A papok dühe égett,
Akkor a szívekben.
Helytartó vizet kért,
Sűrűn kezét mosta,
Hogy ártatlan vére,
Őt el ne átkozza.
Jézust előhozták,
Gyalázták és verték,
Végül a keresztjét,
Vállaira tették!...
Majd elindult lassan,
Fel a Golgotára,
Útján elkísérte,
Asszonyok siráma.
Átkozták a népek,
Mind azt kérdezgette:
Magát szabaditni,
Miért nem lehetne?
Majd fent a kereszten,
A két Lator között,
Lelke kínjaitól,
Atyjához költözött...
Mikor a testéből,
Távozott a lélek,
Hirtelen a Föld is,
Koromsötétté lett.
A templomnak kárpitja,
A tövéig szakadt,
Isten fájdalmában,
A Föld is kettéhasadt.
Amikor ezt látta,
A sok bűnös ember,
Már tudták hogy Krisztus,
Ártatlanul ment el...
Még azon nap este,
József jött a testért,
Kikérte, hogy méltón
El is temethessék.
Sziklasírba tette,
Nagykővel elzárta,
Ott készült a holt test,
A Feltámadásra.
2018.
