Naposcsibe
Napos csibe van kezembe, a csipogó aprócska jószág,
pihés tavaszi üzenet, úgy tartom, mint édes csodás.
S ha leteszem, hogyan búvik a többivel anyja alá,
hogy keresi a meleget, meg hogy védelmet hol talál.
És az lágyan betakarja, s kortyog nekik egyre: "Kotty, kotty,"
Terelgeti, tanítgatja, hogy kell felszedni a magot.
Nem értem, hogy mit mond nekik, csak azt látom, hogy jó anya,
és ő, szegény nem is tudja, hogy végül mind nekünk adja.
Azért kissé búsan nézek a fénylő, apró szemekbe,
és így javítom a közmondást, jó, hogy a tyúknak nincs esze.
