Ne bántsatok.
Olyan voltam, mint a többi:
Emberarcú,
Csak egy kicsit érzőbb földi.
Nem vitáztam, ahogy mások
S vittem, mit nem
Tudtak vinni a finnyások.
Gáncsoltam az urak léptét
S e tréfában
Nem ismertem, mi a mérték.
Gúnyul, nyelvem kiöltöttem
S lassan mentem,
Hogy lássam, mi van mögöttem.
Nevettem, mint ifjú kamasz
S megbékéltem
Hogyha szidott emez, amaz,
Gyermek voltam, örök facér
S rút szipirtyó
Volt előttem csupán a cél.
Tékozoltam időt, erényt
És dalokba
Öltem minden hitet, reményt.
Jártam bordélyt, kálváriát
S gyakran vágytam
Egy igazibb komédiát.
Így lettem több, mint mások,
Nem zsiványabb,
Csak egy kicsit árvább, vásott.
Ha voltam is konok, durva,
Barátaim,
Ne bántsatok. Mea culpa.
