Negyven évem komédiája
Erős hittel, derűs szívvel
Elmondom hát barátaim,
Mint játszottam életemmel,
E versnek tréfás sorain.
Akaratos gyermek voltam
Mégis könnyen kezelhető,
Volt bennem a jóra hajlam,
Nevelt engem két jó Szülő.
Aztán naggyá cseperedvén
Csibészségre adtam fejem
Kamaszkoromnak kezdetén
Tömény móka lett életem.
Nem törődtem tanulással,
Bár tudással áldott az ég,
Később teljes alázattal
Tanulni küldött a szükség.
Kaptam pofont életemben,
Érdem nélkül vagy érdemmel,
Mindezeken jót röhögtem,
Viseltem víg lelkülettel.
Köpönyegforgatók között
Kinyílt zsebemben a bicska,
Mindegyikük arcul ütött,
Ezt is eltűrtem kacagva.
Hisz nem veszítettem semmit,
Sok jót kaptam, azt nem adtam,
Mi nem öl meg; csak erősít,
Gazdagít lelki javakban.
Isten mentsen a sznoboktól!
Nemességet nélkülöznek,
Megismerem már szagukról:
Buta sznobok; kerüljetek!
Tőlük átkos szűkebb hazám,
Nem lehetek erre büszke,
Haragudjanak hát reám,
Nem én vesztem velük össze.
Magyarságom bizony végleg
Megtanultam Wass Alberttől.
Műveiben mi a lényeg?
Tanulj az igaz mesékből!
Veszítem szemem világát,
De ez engem nem érdekel,
Nem kerülöm létem sorsát,
Viselem örök jókedvvel.
Mi az öröm és boldogság?
Választ erre könnyen adok;
Öröm, hogy él Magyarország,
Boldogságot adni Bírok.
Öröm nekem más öröme,
Boldogsága boldoggá tesz,
Legyen vidám, szép élete,
Így élhető világunk lesz.
Utoljára még magamról;
Mi derűs életem titka?
Mi lett az örök humorból?
Negyven évnyi komédia.
2011. augusztus 28.
