Néha fáj...
Néha fáj, hogy sötét lepel
Borul a világra,
Néha fáj, hogy A kék eget
Szemem már nem látja!
Néha fáj, hogy a mosolyt is
Csak kezemmel látom,
És hogy csak hangok maradtak
Nekem a világon!
Néha fáj, hogy a könyvekben
Nekem betű nem terem,
De ha valaki elfogad így,
Azt lelkemhez engedem!
