Nem értem az időt
Míg ifjú voltam és bohó,
szétterült, mint lomha folyó,
ráérősen locsogott,
lassú ritmust lotyogott.
Kismutató lustán döccent,
hátam asztal fölé görnyedt,
forgattam a homokórát,
hétköznapom mankókon járt.
Kérette magát a péntek,
sóvárogtam hétvégémet,
nem piszmogtak már a percek,
kezdhettem a jövő hetet.
Mára másként megy az idő,
alig köszönt el a hétfő,
gyógyszeres adagolóm,
máris ott áll vasárnapon.
Húznám vissza, lassítanám.
Ne siess úgy barátocskám,
hamar lesz így utam vége!
Kinek van még mehetnéke?
2016