Nem feledni a jót
Megálltam egy időre, és emlékeztem,
Minden mi jó volt,mosolyra fakaszt,
Öröm, hogy csillan még fényét vesztő szemem,
elástam a felgyülemlett panaszt.
Majd indultam, leborultam imádkozva,
Lelkem rátalált a békességre,
Magamból kilépve, de el nem hagyatva,
Áldozom Isten dicsőségére.
Ezen földön tökéletes nem lehetek,
Eddigi létem ezt bizonyítá,
De szívemből szeretni bírok és merek,
Vétkeim az Ég kegyelme oldá.
Illatos esőt hoz kora nyári felhő,
Múltbeli örömről mossa a port,
Emlékezvén szépre mosolyunk előjő,
És életre keltjük az ifjúkort.
Igen, létezni fog, mi szép valaha élt,
A múlt bizony hatalmas tanító,
Mikor még két szerelmes egymásban remélt,
Legyen e kép mindig példaadó!
2013. június 12.