Nem pörög
Reggel azt mondták az iskolában,
hogy a föld megállás nélkül forog,
szünetben egy butácska gyermek maga körül pörög,
mellettem lábam előtt egy búgócsiga zúg körbe-körbe.
Az óra jár, csak körbe körbe jár,
emberek beszélgetnek, forog a nyelvük, meg nem áll,
egy zongorán peregnek a fürge ujjak,
halak sietve vízben úsznak.
Ebéd után a lépcsőn megyek,
csend van, most nem beszélgetnek,
a zongora húrjai még mindig pendülnek,
macskák az udvaron bogarakat kergetnek.
Kései délutánon szobámban állok,
tűnődöm a búgócsiga mitől pörög,
a szekrényen ventilátor lassú köröket ír,
a hal már a vízben lapul, úszni nem bír.
Lassú beszédet hallok csak,
állok a szobám közepén,
nem érzem, hogy a föld forog,
még a kerti fa is oly hallgatag.
Aki délelőtt harsányan beszélt,
most csak monotonon regélt,
a levegő lomhán járt az úton,
az ember nyelve alig forgott, búgott monotonon.
Este már minden elszenderült,
a halak lámpa alatt napoztak,
az ember nyelve forgás képtelen maradt,
hallkan csengetve csak az óra inga járt.
2014. Március 29.
