Néma furulyák
Társaságra szólítottalak benneteket,
együtt vittelek titeket magabiztosan
nyílt hangadás céljából,
nem sejtettem, hogy némaságra int a sors.
Nélkületek kellett hangomat szólásra nyitnom,
nem súgta meg gondolat, sem szellő,
hogy emberi szó lesz elrejtő erejű,
mely szóval int, hogy némaság jusson osztályrészül.
Ott rejtőztetek mellettem,
sorsotokon nem fordíthatott kezem,
de halhattátok igyekvő énekem,
és éreztétek, sok muzsika töltötte be a termet.
De jól tudjátok, hűtlenségre nem visz a lélek,
s bárhová sodor az élet,
mindig lesz öröm, és hang,
s amint lehet, újra megszólal bennetek a dallam.
2014. Március 9.