Népfelkelés
Budapest, ezerkilencszázötvenhatban,
Október hónap huszonharmadikán;
Pirkadatkor elindult egy menet halkan,
Hogy halálos sebet vágjon rabtartóján
Amiképpen mindig, akkor is magára
Maradt az áldozatra kész magyar nemzet,
Gyötrelemben vérző életét áldozta,
De kívánt szabadsága halva született.
-Ezerkilencszázötvenhatban, ott Pesten......-
-hallom az emlékezés remegő hangját,
Egy idős bácsi kutat emlékeiben,
Tenyerébe temeti barázdált arcát.
-A Nyugatinál lettem véresve rugdosva.-
-törtek felszínre a múltidéző szavak-
-Betört fejjel vittek az Andrássy útra...,
Hol magukba zártak durva börtönfalak.
Beszélt az öregember reszkető hangon
És nem szidalmazta egykori kínzóit ,
Nem kell már kinéznie rácsos ablakon,
Melynek emléke minden szívet elszorít
Nemcsak Budapesten, az egész országban
Égett a forradalom tisztítótüze,
Lángjai pattogtak égbekiáltóan
A gonosz bálványát hamuvá égetve.
Két világ között szenvedett Magyarország:
Egyikük jót ígért, a másik gyilkolt,
Úgy gyengült a nemzet, mint hervadó virág,
Földjén a rabság kísértete lovagolt.
Megtorlással szemben bátorság a válasz,
A tárgyalótermek zsúfolásig teltek.
Elítéltek mellett vajon ki a támasz?
Ki fog hálát adni forradalmár-vérnek?
Zárkák mélyén titokban gyóntató papok;
Akik szintén a fogság kenyerét ették;
Általuk enyhültek súlyos lelki kínok,
Kísérje el Őket örök áldó emlék!
Elhallgatott a forradalom drámája,
S elindult egy szívszorító kivándorlás,
Vasfüggöny mögött Csendesen előadva
Folyt a harminc évnyi második felvonás.
Mi volt, hogyan történt?-nem tudjuk pontosan,
De ismét becsapták a magyar nemzetet,
Eljött az idő, hogy hősiesen, bátran
Kezdjünk egy új, talán utolsó küzdelmet.
Te Nép, most kelj fel, Most állj talpra, ha még tudsz!
Legalább magunk előtt ne szégyenüljünk!
Szabadságodért küzdesz, ha előre futsz;
Nemzetem, én Teveled tartok, hát gyerünk!
Két csúf szabadkőműves páholy eggyé lett,
És szívja vérünk álnokul élősködve,
Idegen zászlók hada fölöttünk lengett,
Megsárgult a sátán ötágú bélyege.
Más hatalomtól függést már soha többé!
Nem kell Európa súlyos zűrzavara,
Váljék csak az elnyomás terhe semmivé!
Vonuljon az ország uj forradalomba!
Meggondoltan, halkan, remélve Istenben,
Mint Pesten ezerkilencszázötvenhatban,
És ha lehetséges; ne véresre verten,
Emléke legyen dicső, halhatatlan!
2011. szeptember 15.
