Nincs időnk
NINCS IDŐNK,
és lenyeljük a szavak toldalékait,
tövük egymaga nem hordoz lényeget.
Ami tüskének bennünk ragad,
az a képző, a jel és a rag.
NINCS IDŐNK,
és félbeszakadnak mozdulataink.
Simogatni induló kezünk
útközben megakad.
Valaki pofont kap.
NINCS IDŐNK,
és mégis csókolunk futólag,
a hideg víz gyógyítja felcukkolt ölünk.
S a túlterhelt világ észre sem veszi,
hogy féligkész gyereket szülünk.
