Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Juhász Imre


Nőnapi köszöntő.

Köszöntsük őket:
Akik korán kelnek,
Villamosra, buszra sietnek,
Gyors léptekkel mennek át a téren,
Fáradtan és sápadt-fehéren,
Kiknek dolga otthon is akad,
De várja őket a gyár, s a munkapad ...
A mindennap munkába menőket ...
Övék e nap, köszöntsük őket!

Köszöntsük őket:
Kiket még otthon ér a reggel,
De mennek ők is, mennek a sereggel,
Kiket vár a munka, a gépek,
S teremtői ezernyi szépnek
És ha véget ér a nap robotja,
Várja őket az otthonuk gondja.
A munkát és otthont egyformán szeretőket:
Övék e nap, köszöntsük őket!

Köszöntsük őket:
Akik íróasztalok mellett ülnek,
S számok erdejében elmerülnek,
Kiknek ajkán csendülnek új dalok,
Hogy szebbek legyenek a holnapok,
Akik a mát történelemmé írják
És ma a holnap harcait vívják ...
Az új várost, gyárat tervezőket:
Övék e nap, köszöntsük őket!

Köszöntsük őket:
Akik iskolapadban ülnek,
S tudást tudásra halmozva gyűjtnek.
Azokat is, akik a tudást hozzák
És azt örömmel, szívesen osztják,
Kik művészetek útjain járnak,
S rivaldafényben tapsra várnak,
Akik mindennap új csúcsra törnek:
Övék e nap, köszöntsük őket!

Köszöntsük őket:
Akik a közért élnek,
S a jog asztalán igazságot mérnek,
Kik gyermeket nevelnek, óvnak,
S hogy fölemeljék, földig hajolnak ...
A másokért élő gyógyítókat,
A betegágyak mellett virrasztókat
És a betegágyon szenvedőket:
Övék e nap, köszöntsük őket!

Köszöntsük őket:
Akiknek naponta
Vállait nyomja az otthon gondja,
Akik gyermekért, családért élnek
És édes ízt adnak a kenyérnek ...
Kik esténként, ha jönnek az árnyak
Bennünket mindig hazavárnak.
A zord falak közt otthont teremtőket:
Övék e nap, köszöntsük őket!

Köszöntsük őket:
Kiket várnak a kertek, a földek,
S részesei a teremtés-gyönyörnek,
Kik a munkában örömöt lelnek,
Azokat mind, kik nőnek születtek,
Kiknek sorsa, hogy fajunk fönnmarad,
S jövőnket hordják szívük alatt.
Övék e nap, köszöntsük őket,
A holnapra anyává levőket.

Köszöntsük őket:
Akik hosszú évek
Távolából még visszanéznek,
Akiknek arcára az élet
Mély barázdákat, redőket vésett.
Azokat is, akik ma születtek,
Minden nőt, azt is ki még csak gyermek,
Mert ők viszik tovább jövőmet:
Övék e nap, köszöntsük őket!

doboz alja
oldal alja