Nyolc év távolság...
Útra véletlenül keltél,
De ahogy megtudtalak,
Varázslatos várakozás,
Lett minden szép pillanat.
Megbeszéltük, hogy kislány vagy,
Én csak annyit kértem,
Jó erősen kapaszkodj,
Az első néhány hétben!
Eltelt negyven jó hosszú hét,
Egy csütörtök reggel,
Úgy ébredtem, tudtam tovább
Várnom terád nem kell.
Jó volt hallani a hangod,
Simogatni téged,
Belőled merítve erőt,
Ha harcolnom kell érted.
Voltak gondok a veséddel,
Mitől nagyon féltünk,
Fél évesen már a műtét,
Árnyékában éltünk.
Hősként türted a fájdalmat,
Ha kellett veled sírtam,
Szívem hangosan üvöltött,
Mert tenni mást nem bírtam.
Volt sok közös nagy kalandunk,
Mely mára szép emlék,
Ami egykor bosszantott,
Mára mosolygom rég.
A bili mellé kakilást,
A fáradt éjszakákat,
Hiányát csak az becsüli,
Aki ebben járhat.
Majd eljött a négy ovis év,
Mely nem volt mindig csodaszép,
De Kati néni, Ili néni
Kiszínezte a mesét.
Mára elsős nagylány lettél,
Szépen írsz és olvasol,
A számoknak országába,
Is szivesen utazol.
Kérnem sem kell, jössz, segítesz
Csak sajnos sokat hisztizel,
Bízom abban, kinövöd majd
Ha kicsit, nagyobb leszel.
Mára csak egy gondunk maradt,
Az pedig a nagy pocak,
A tornának, diétának,
Ritkán adod meg magad!
Hiszem, ezen is túl leszünk
Hogy ha nagyon akarom,
Anya itt van, anya segít,
Hiszen, tenni kell, tudom...
Éltessen hát a Jóisten,
Kívánom, boldog legyél
Mindent elérj, amit szíved
Még csak álmában remél.
