ÖLELNI ÉS ÖLNI...
Hosszú életem során
nemigen gyóntam
csak nagyritkán.
vágyaimat, bűneimet
nem mondom meg senkinek.
akkor sem vallok be semmit
hogyha ütnek.
ez jó hír híveimnek.
pedig sokszor loptam
csaltam és hazudtam
néha ölni is akartam.
azzal a kezemmel melyikkel
öleltem és gyermekem takartam.
mindenkinek érdeme szerint
vagy kezet fog velem,
vagy rámlegyint.
mindegyikőnkre sor kerül egyszer
leginkább az érdekelne
ki ejt könnyet érettem.
néha fellépek verseimmel
aki nem hallja
nem veszit vele sokat,
műsor utánha valaki odajön
egy ezresért megsimogathat.
aztán hátulról persze
ne verjen bunkóval fejbe.
nyílt sisakkal álljon elém
mindegy, úgysem láthat belém.
ha nem adott esküvőmre hozományt
most se adjon adományt.
ki nem adott kalácsot
ne adjon tanácsot.
pláne akkor hamár
peniszles a kalács.
adok belőle egy falást
nem igénylem a parolát.
ha mégis kezet ad nekem
keményen tegye
s nézzen a szemembe.
ha pedig kölcsönt ád
ne vessen ki uzsorát.
úgy el sem veszem
inkább sosem eszem.
gazdagnak ez semmi
szegényt hülyére venni
elhinni a látomást
nem iszok vele áldomást.
kupec öregapámnak
mindíg járt az esze,
de elég volt a keze.
s ha arra járok suttyomban
megbotlok a sírodban.
vagy rálegyintek gondolatban
egy óvatlan pillanatban.
2015 november 5.
