Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Oldalborda

Sziasztok Várlak...ócskák!

A hír igaz.
Oldalbordám előtt erőst titkolom jelenlegi sanyarú helyzetemet.
Van Néki elég baja, még az enyém nélkül is.
Azért az jól esik, hogy mennyire tartjátok bennem a lelket.
Elmondanám, hogy nem olyan veszélyes a dolog, csak leülni, felállni, tüsszenteni, köhögni, röhögni, lefeküdni, oldalra fordulni, felkelni, és a klotyóra kimenni nehézkes.
Ja, és persze még 1000 más dolog is, de az már nem szalonképes.
A rötyi menetben a legnehezebb az oda, és a vissza jutás.
Azért, mert ahova a király is gyalog..., oda még ÉÉN is csak a Trabit használom.
Na már most, mire is támaszkodik a király a járókerettel?
Naná, hogy a mellső végtagjaira.
Az meg megffeszíti a felső testét.
Tehát?
Igen, igen. Büszkén ropog a borda.
Le is mondtam a holnapi kajámat.
Nekem ne hívjanak egy köcsög ételt rántott bordának.
Nem elég nekem a sajátom?

Emmy!

most, hogy emlegetted, azonnal eszembe jutott a bordó kanapé, üvegasztal, karácsonyfa kombó, és természetesen ez is nekem fájt.
Hogy miért is?
Mert ismét nevetésre ingerelt, csak most nem Te voltál a szenvedő alany, hanem ÉÉN.

Nyanya!

A Te lábtörésedről elsősorban nem a kulcscsonttörés jutott az eszembe, hanem a lépcsőn felfelé seggelés, és ismét jót kacagtam... volna.
Ebből is látszik, hogy milyen bosszúállóak vagytok.
Nem feledtétek a pillanatot, amikor még felhőtlenül tudtam mosolyogni a nyomorotokon, és most ismét a fejemhez vágva értétek el, hogy nekem is legalább úgy fájjon, mint annó Nektek.
Sikerült.
Ismét könnyeket csaltatok szemembe.
Megint sírtam a röhögés
...
okozta fájdalomtól.
De még a leszart szar is le van szarva, nem hogy ez a kis repedés.
Jelen nyomoromban, még arra is gondoltam, hogy indulnom kellene a Red Bull július '15.-én megrendezésre kerülő repülő versenyén, ahol kizárolag repülésre teljesen alkalmatlan eszközökkel lehet indulni.
Szereznék egy állítható támláju kórházi ágyat, tetőtől talpig gipszbe borulnék, a maradék lábamat felkötnénk, hogy magasabban legyen, a szám magasságából egy szívószál állna ki, egy pohárral a végén, amin a Wodka anyácska felirat éktelenkedne.
Egyik kezemben egy irdatlan méretű döglött hal, a másikban egy csúcs dísz nélküli karácsonyfa lenne.
A testem különböző pontjaira néhány zacskó infúzió lenne bekötve, a repülő csoda elejére a Trabi lenne rájavítva, mint egy jóminőségű rádió antenna, a végére meg utánfutónak a Merci.
Ti meg ezt az egész miskulanciát egy nemes hajrááá felkiáltással a vízbe löknétek, mondván, hogy ennyit igazán vállalnom kell a közösségért.
És miután ezzel a produkcióval a Tüskevár csapata megnyerné a kupát, Nagyságos várurunk a dobogó legfelső fokán állva, a serleg átvétele közben szerényen bele dőlne a saját kardjába.

Ennyit tudtam kihozni egy kis borda repedésből.

További jó éjszakát!

Pusza: Matula, a törött Csontbrigád dalnoka.

 

doboz alja
oldal alja