Orfeusz levele Eurüdikéhez
Eurüdiké, nincs kímélet,
bár Hádésztól perellek vissza téged,
Hádésztól, aki könyörtelen,
s föld-ölbe gstél: kedvesem!
Euridikém, nyújtsd ki két karod,
felhozlak még, ha akarod:
tartson fel sötétség bokra,
visszahozlak te lángszín szoknya!
Euridiké, már a pillanatban
mikor kimondlak, hallhatatlan
erő taszít le: hátranéztem
erőtlen a férfi. S ez nem érdemem.
Visszanéztem ma, és holnap is,
mit kresnél itt, te magad is.
Eurüdiké itt minden asszony,
nem kell már tűz, hogy megmutasson:
hamvas szemed pillája rebben,
hogy mit nem szabad - elfeledtem.
Bocsánatot se kérek, látod,
maradok holtan is - barátod:
de ne feledd, csillaggá válva
nekünk ragyog az éjszakába:
szétváltunk, hogy végleg összezárjon
ladikjába s elvigyen chcron.
Ne is figyeld gyors napok röptét
lent és fent - találkozunk még!
