Őrizzük meg...
Volt egy ország, s a keresztfára
Nagy erejével a kín feszült,
Népek állták körül vigyázva,
Figyelve sorsát, hogy elmerült,
Mély folyamában a tétova végzet,
Harcának megadva életét,
S csak őrizni próbálták értékeinket,
Míg kövek gurultak szerteszét.
S jöttt egy álom, és megvalósult,
Egy márciusnak hitt délután,
Azóta sok új éve kitódul,
Vesztesként népünk a harc után,
Mert nem lett jog, csak jámbor szándék,
Hogy hazánk törvényét írjuk ki vérrel,
Őseink szájából szó az ajándék,
Ezeket hordjuk csak szerteszéjjel...
Találni kéne, mit ők kerestek,
Megfogni kézzel, és szüntelen,
Sírokban keresni, mit eltemettek,
Két fáklyalánggal nesztelen,
Így ébredjen fel újra a nemzet,
Kinek álma a gyilkosa,
S hiába volt, hogy zászlót is metszett,
Előrébb nem jutott soha.
Őrizzük meg értékeinket,
S teremtsünk vélük új hagyományt,
Erőt adva az eszmének, hogy élhet,
Hírdessük azt, hogy égre kiált!
Őrizzük mindazt, mi múltunk vétke,
Jelennek árnya, de jövőbe néz,
Hogy minden magyar elhihesse végre,
Megsegít egyszer az isteni kéz...
2008. március 14.
