Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Tóth Enikő


Örökölt öntudat

Magyarnak lenni olyan, mint az ősi életfa ágán érkezni meg e földre... Még akkor is büszkeséggel tölt el, ha tudjuk, kis nemzet vagyunk a nagyvilágban, és akkor is, ha érezzük, Európa népeihez képest kevesen vagyunk. A magyarság tudata már gyermekkortól kezdődően erős öntudatot ébreszt bennünk, melyet a generációk féltve őrzött kincsként adnak tovább. Ez azokban az időkben is így volt, amikor Vörösmarty említette félve az esetleges nemzethalált, és akkor is így éreztek, amikor az ötvenhatos hőseinket halálra ítélték. A magyar megmaradt értékeinél az emigrációban is és a határokon túl is, mert az erős nemzeti öntudat amolyan széttéphetetlen kötelék a szívben...
Honfoglaló nomád őseink is már erős és figyelemre méltó kultúrával rendelkeztek. Akár a természet isteneihez való kötődés politeista áthagyományozását, akár a sámánizmus értékeit tekintem, ez már akkor is mind sokat adott a magyarnak. A világfa hitrendszeréről nem is beszélve, amit szintén az őshazából hoztak magukkal elődeink. Miután a Kárpát-medencébe került nemzetünk, kénytelen volt áttérni az Európa által meghatározott keresztény értékrendhez, s ezt István királyunk pontosan tudta. Le kellett törni a régi hitrendszereket, a világfa ágait, mert az Európához való tartozást a kereszténység mérföldkövein mérték. Úgy gondolom, ez fontos lépés volt, mert egy népcsoport idővel elveszett volna a kereszténység felvétele nélkül a már erős kultúrával bíró krisztusi Európában . A kultúraváltás bár eltüntette a sámánokat és javasasszonyokat, viszont az egyház ereje egy sokkal szilárdabb erkölcsi norma rendszert és műveltségi igényt hozott el a magyarság számára. Ezt az is bizonyítja, hogy a kereszténység felvétele utántól maradtak fent írásos nyelvemlékeink, s ide nem számítom bele a 997-ből való Veszprémvölgyi apácák alapítólevelének szórványemlékét.
Itt a keresztény Európa közepén sokan és sokféleképp akarták igájuk alá dönteni népünket. Valahogy mindig harcolni kellett saját népünk fennmaradásáért, akár a tatárokra, akár a törökökre, akár a habsburgokra gondolunk. A magyar népet kevésbé hagyták önállóan érvényesülni, mégis a nemzeti öntudat kiirthatatlan érzésként él a népben. Ha a felvilágosodás irodalmi életére gondolunk, ebből az időből való a magyar nyelv legmagasabb szintű fejlesztése. Már Bessenyei megfogalmazta koncepciójában, amit Kazinczyék az ortológus-neológus vita után sikeresen nyelvújítás címén véghez vittek, mégis a korabeli költők a nemzeti hozzáállással elégedetlenek voltak. Ha csak Berzsenyi Magyarokhoz intézett verseire gondolunk, vagy a reformkor hatalmas költőjére Kölcseyre, elmondható, hogy saját kortársaikkal és a nemzet erejével ők már nincsenek kibékülve. Bár Kölcsey esetében romantikus vonás is lehet a dicső Zrínyi emlegetése, mégis ő valami egészen mást akar, mint kortársai. A magyarságnak azzal próbál hidat építeni, hogy a fennmaradás folyóján nyugodtan átkelhessünk, hirdeti, az ember legfőbb feladata, hogy a közösségéért, népéért éljen.
Ha azt vesszük alapul, hogy a magyar a történelem folyamán többet vesztett, mint nyert, megérthetjük népünk, de akár a Himnuszunk pesszimista kicsengéseit is. Mégis, a nemzeti hit töretlen és ezt a XX. század számtalan esetben bebizonyította. Bárhová is sodorta a magyart az élet, akár határainkon túl rekedve élt tovább, akár az emigrációt választotta, mindig magyar maradt. Gondoljunk csak Máraira, aki vérző szívvel 1956 telén megírta a Mennyből az angyal című versét, hiába élt távol hazánktól, a lelke mégis itt maradt. S ha Wass Albert soraira gondolunk:"A víz szalad, a kő marad, a kő marad..." elmondhatjuk, hogy ez valóban igaz. A gyökereinket nem tépheti el semmilyen országhatár és semmilyen kulturális kényszer kavalkád sem ami ma uralja hazánkat.
Nemzetünk fennmaradásának erejét a hagyományaink és szokásaink tükrében mérhetjük le. Bár sok kultúrával keveredtünk, saját táncaink, népdalaink, népmeséink mégis magas számban fennmaradtak. Ma a fő feladat ezen értékeket a most felnövő generációnak nagy erőkkel átadni, akár az oktatás, akár a szabadidős tevékenységek köreiben. Talán a kommunizmus időszakában túl sok magyar nőtt fel úgy, hogy nem volt elég táptalaj saját nemzeti hovatartozásának megéléséhez. Ezt az időszakot kitörölni nem lehet, de ezen generációk szülötteinek kötelessége ezt másképp csinálni. Tehát az elsődleges cél az, hogy az utánunk következő nemzedék már jobban megkaphassa a magyar öntudatra való nevelést. Nem lehet hosszú távú cél itt Európa közepén, hogy a liberális média mindent összemosson, s hogy elhitesse a fiatalsággal, bárki műveltség és gondolkodás nélkül sztár lehet. Amíg az emberek előtt a nyolc osztályt végzett valóságsow figurái lesznek az esetleges példaképek, minden hiábavaló. Amíg nem a valódi értékeket sugallja a média fiataljainknak, nem menekülhetünk.
A másik nagyon fontos dolog, hogy a mai magyar családok gyermekvállalása jelentősen megcsappant. Sokan a gazdasági problémákra hivatkoznak, de szegénység mindig is volt. Valahogy mások lettek az emberi igények, senki sem adja fel ingyen saját szabadságát, s a család, mint érték kezd elfakulni a válások és a számtalan csonkacsaládútvesztői között. Ez persze nem csak hazánkban probléma, mégis a szaporodási arányt nagyban meghatározza. Az emberek érzelmi biztonságuk nélkül aligha akarnának többgyerekes családfőkké válni. Ez a folyamatos népesség veszteség idővel megadhatja a veszélyt arra nézve, hogy népünk egyre kisebb és kisebb lesz. Talán ha az új generációk nevelésében és oktatásában a családi morál átadása nagyobb szerepet töltene be, ők példaként már egy helyesebb utat lennének képesek követni.
Az biztos, hogy a magyar nyelv semmilyen más nyelvhez sem hasonlít igazán a világon. Egyedülállók vagyunk vele, mint ahogy a tovább hagyományozott öntudatunkkal is, bárhol is éljünk a világban magyarként. Boldoggá tehet, amikor Hargita megyében szinte minden településen tiszta magyar szót hallok, s az is, ha egy emigráns író műveit olvasom magyarul. Egy a nemzet és egy a lélek, ezt tudni és érezni kell!Ha megfelelő példák átadásával nőhet fel az új nemzedék, biztos vagyok benne, hogy a magyarság sok évszázadon keresztül itt Európa közepén egy szilárd nemzetté válhat.

doboz alja
oldal alja