Öröm és meglepetés
Ma csupa jóságról mesélek,
hiszen oly csodás örömök érnek,
s magam is megélek különös megtapasztalásokat, s úgy látszik, a muzsika szava előhívja a hangokat.
Ismét két dalod instrumentumra vehető formája került jóságos barát által ma reggelen kezembe, s immár illeszthetem őket hangszerem hangsorára, még több részed lophatom hangjegyként szívekbe.
S közben különös érzés, mit megértettem, napok óta egyre jobban észrevettem, mint derült égből villámcsapás ereje, dalaid hangomban dúdolásként törnek fel csendben.
Azért, ha feltűnik ez akaratlan tettem,
rögtön abba hagyva tova repítem gondolatok szárnyára, így útját folytatja néma rezzenésben, s mikor csak lehet, felemelem hangod hangszerem formájára.
S a belső megnyilatkozás, mi megrengetett, a különös megingathatatlan jelek, melyekről nem sejtettem, hogy valaha utol érnek, megszólalásban is csendül bennem élő hangképed.
Mikor játszom áhitatra zendítve hangszeremen, megcsendül éneked lelkemben minden hangjegyedben, Úgy, mint 36 hangú dalnok létében, őt is hallom mindig, megformált rezgésben.
Úgy véltem, hangsorban és csak ott marad, de a lélek ereje tört magának utat, s én már töredelmesen bevallom, mást nem tehetek, a folyamatot, mely kitárul, többé ki nem védhetem.
Zengő medálként dúdolva fellobban dalod hangjegy sora, még sem társul hozzá kép, vagy félmondatok szava, de lettél hangsor, és zengő hang részemmé, ezt pedig ma már senki tőlem el nem vehetné.
Köszönöm mind azt, mi lelkemig elért,
mit hangból szívem s elmém töredelmesen megért, hálával lépek tovább felfogott rezgések útján, zengjen még éneked éteri szívek húrján.
2016. január 5.