Őrzőben jártam
Kedves Mindenki!
2015 szeptemberének utolsó estéjén 20 óra magasságában fejeztem be szokásos
Skype beszélgetéseimet. Ami nem volt szokásos: jobb oldali karom, kezem
zsibbadt és mozgatás, tornáztatás ellenére sem akart múlni. Enyhe fejfájást
is éreztem. A lakásunk főbejáratánál lévő munkaszobámból átmentem a 12-13
méterre elhelyezkedő nappaliba ahol feleségem TV műsort nézett.
- Mi van veled, furcsán jársz? - kérdezte.
Amikor megszólaltam, kiderült, hogy beszélni sem tudok rendesen. Egy-egy
szón gondolkoznom kellett illetve komplikált körülírással másztam ki a
mondatokból. Hát ez telefon lesz a házi orvosnak. Dr. Kovács Ildikóval 28
éve vagyunk kapcsolatban és eddig talán kétszer hívtuk rendelési időn kívül.
Most indokoltnak tűnik - erősített meg párom is a szándékomban. Talán hármat
csengett a mobil és az ismerős hangnak kicsit akadozva elmondtam a tüneteket
aki csak ennyit mondott:
- Stroke, 104!
Még próbáltam okoskodni, hogy nem 112-e, de megismételte a szavait.
Megköszöntem és elköszöntem.
* Meghatározás
A stroke vagy más néven agyvérzés (régiesen agyinfarktus, szélütés,
gutaütés, agyszélhűdés) az akut agyi érkatasztrófák gyűjtőneve, azaz az agy
vérellátási zavara következtében létrejövő működészavar, melynek oka lehet
agyi iszkémia (vérellátási elégtelenség) trombózis (vérrög), embólia
(érelzáródás) vagy koponyaűri vérzés.
Nejemet kértem az úti batyu összeállítására és annak jelzésére amikor
hívhatom a mentőket. A jobbik szabadidő ruhámba öltöztem, az utcai
szandálomba bújtam, elmentem a toalettre és a telefonhoz ültem. Néhány
perccel később le tudtam bonyolítani a riasztást. Dadogásom ellenére érthető
voltam mert nem kérdezett vissza a mentős.
Hol fogadjuk a mentőorvost és segítőjét? Mivel a nappaliban már az esti
lefekvés jelei mutatkoztak - a munka - vendég szoba ágyára feküdtem le útra
készen. Pár perc múlva meg is érkeztek a fiatalemberek. Rövid vizsgálatot
követően konklúzió: irány a Szent János kórház. Némi adminisztráció a mentő
papírok körül, utolsó simítás a csomagomon, Eszterem is menetkészbe vágta
magát és elindultunk.
A mentőautó oldalajtóján beszállva rögtön az ajtótól jobbra ültettek le és
kötöttek be. Feleségem velem szemben helyezkedett el, a az ápoló pedig az
anyós ülésen. Az Istenhegyi úton a városba le helyett hegynek felfelé vettük
az irányt, a Béla király úton át a Fogaskerekű alatt, majd leereszkedtünk
célunkhoz. A sofőr ismerte a trükkös utat a kertek alatt ...Megérkezve a
Szent János Kórház 19. épületéhez kiszálltunk és 3-4 métert sétálva
beléptünk az épület bejáratán.
* Az osztály története
A Szent János Kórház Ideg-elme osztálya 1908-ban a régi János Kórházban
kezdte
meg működését. Jelenlegi telephelyén 1911. decembere óta működik. A "H"
alaprajzú épületet a nem sokkal korábban épült Balassa utcai egyetemi
klinika
mintájára alakították ki. Azért a nagyfokú hasonlóság a két épület között,
mert
tervezőik azonosak voltak. Olyan műszaki megoldásokat alkalmaztak, melyek az
épületet a kor építészetének élvonalába emelték, benne egy modern ideg-elme
osztály igényeit biztosították.
Az osztály első vezetője dr. Hudevernig Károly egyetemi magántanár volt. A
paralysis patogenezisével, az alkoholos kórképek és az endokrin
pszichoszindrómák mellett az I. világháború utáni fokozottabb
kábítószer-fogyasztás következményeivel is foglalkozott.1927-től dr.
Hudovernig
Károly halála után dr. Kluge Endre professzor vette át az osztály vezetését
és
irányította 1946-ig. Vezetése alatt külön kórtermet alakítottak ki a
belgyógyászati, sebészeti, a tuberkolózisos vagy más fertőző betegségben
szenvedő ideg- és elmebetegek számára. Nevéhez köthető a paranoia imitata
fogalmának megalkotása, mely a világ minden részén ismertté tette.
1946-tól a neuropszichiátriai osztály működése már korántsem volt
zavartalan,
élén gyakran váltották az osztályvezetők egymást. Dr. Szinetár, dr.. Zádor
és
dr.
Geréb és több alkalommal megbízottként dr. Simon Tibor.1952-ben dr. Simon
Tibor
osztályvezetői kinevezést kapott és 1977-es nyugdíjba vonulásáig irányította
az
osztályt. A betegellátó munka mellett jelentősen fejlődött az osztály
tudományos
kutatói tevékenysége is.
1978-ban dr. Lipcsey Attila kandidátus vette át az osztály irányítását.
1981-ben
címzetes egyetemi docensi, majd 1983-ban egyetemi tanári kinevezést kapott.
Az
osztály legfontosabb tevékenysége ekkor a biológiai-pszichiátria kutatási
területén a depressziós kórképek, a skizofreniás megbetegedések és a
neurológiai-pszichiátriai határterületek diagnosztikája volt. Alapvető
kutatások
folytak a Parkinson-betegség terápiás vonatkozásában is. Létrejött az a
subintenzív részleg, melyben megkezdődött a stroke-betegek magas színvonalú
ellátása Budapesten az elsők között. Lipcsey Attila a kórház tudományos
igazgatója is volt.
2001-ben az osztályt szétválasztották Neurológiai és Pszichiátriai
Osztályra, s
előbbi önálló osztály vezetője dr. Folyovich András lett.
*
Fél tíz felé járhatott az idő amikor áthaladtunk a bejárat és a kulcsos lift
közötti távolságon, majd a második emeleti folyosóra kilépve a balra
található nővérpultnál ültettek le. A mentősök elköszöntek. Néhány
pillanattal később a vizsgálóba kerültünk ahol Dr Kis Balázs kérdezgetett.
Az egész vizsgálatból leginkább arra emlékszem amikor kinyújtott karral
egyenesen kellett lépkednem a szobában, illetve amikor a külsős doktor úr
kezeit kellett megszorítanom. Persze azért ott volt némi beszéd zavar is ...
A vizsgálatot követően nem sokáig kellett várni a belső betegszállításra
akik egy másik betegtárssal együtt CT-vizsgálatra vittek.
*
Leírás
A vizsgálat alatt a beteget egy asztalra fektetik, amely egy kerek nyíláson
át becsúszik egy nagyméretű hengerbe, a tulajdonképpeni gépbe. A hengerben -
a páciens ezt nem látja - az asztal körül körbefordul egy röntgensugarakat
kibocsátó, és vele szemben egy azokat felfogó egység. Egyszerre több ilyen
egység forog körbe. A gép ezáltal megméri, hogy a vizsgált harántmetszet
pontjaiban milyen mértékű a sugárelnyelődés. Ezeknek az értékeknek alapján
bonyolult matematikai és számítástechnikai műveletek során a számítógép
monitoron jeleníti meg az adott testszelet metszeti képét. A páciensnek a
mérések alatt mozdulatlanul kell feküdnie, hasi, mellkasi vizsgálatoknál a
mérések alatt vissza kell tartania a lélegzetét. Ilyenkor hangszórón kap
utasításokat a kezelőhelyiségből. A vizsgálat közben az asztal időnként
egyre beljebb csúszik a hengerbe.
*
11 óra előtt értünk vissza az 50 normál + 5 intenzív ellátású ágy kapacitású
Neurológiára. Az osztályon A lift, lépcsőház és 4 kórterem található a
nővérpult, vizsgáló előtt, míg további 6 kórterem a pulton túl. A folyosó
végén van az üvegezett intenzív szoba más szóval őrző illetve a nővérszoba.
Hát ide tartottak velem a betegszállítók. Ági nővér vett gondjaiba. A
folyosóról belépve 6 vagy 8 ágyas terembe kerülünk: balra a nővérek helysége
átjáróval, a választófalra az ügyeletesnek íróasztal jobbra az ablak.
Számomra a bejárattal szembeni falon, az ügyeleteshez legközelebbi ágy lett
kijelölve. Pizsama felsőben, alsógatyában kerültem az ágyra és záró
rácsokkal
lettem körülbástyázva. Az éjjeli szekrényembe minimális cuccot engedett Ági
nővér bepakolni és máris kitessékelte Esztert az intenzív részlegből aki 11
óra után már csak taxival jutott haza.
Egész éjjel tartottak az események. Rám többek közt egy 25 kérdéses kérdőív,
ágyban fürdetés, vérvétel, vérnyomás mérés és infúzió várt. A kérdésszámra
Ági nővér megjegyzéséből emlékszem amikor a végén közölte, hogy megvagyunk
mind a 25 rovattal. Emlékezetes maradt egy kisebb konfliktusunk: súlyomat
kérdezte és azt válaszoltam, hogy 78 vagy 78 és fél. "Helytelen válasz!"
mondta és máig nem tudom hogy miért ... ráhagytam. Az éjszakás nővér
keresztneve kezdeményezésemre derült ki, mert hogy rákérdeztem: "Hogy
szólíthatom?" Az egészségügyben nem tanítják a személyzetet a vakokkal való
bánásmódra? Nem tudják, hogy ha látássérült személyhez beszélnek akkor
megérintve, néven szólítva a célszemélyt saját nevűkkel azonosítva magukat
ajánlatos megszólítani a fogyatékkal élőket? Amikor úgy éreztem, hogy nem
várható több velem kapcsolatos művelet - hallókészülékeimet kikaptam a
füleimből, rácson keresztül az éjjeli szekrényemre ügyeskedtem őket. Ezzel
megszűntek számomra a férfi és női betegtársak hangjai és álomba merültem.
* Csütörtök
Ágyamtól balra érzékelhető fényfoltról felismertem, hogy az lehet az ablak
és reggel fél hét körül jár. Mivel fekhelyemet nem hagyhattam el - kacsát
kértem a most már nappali műszakos nővérkétől. Takaró alatt túl esve a
szükségleten visszaadtam a műanyag edényt és vártam a fejleményeket. Megint
vérnyomás mérés, vérvétel, majd nővérke elkészítette a reggelit: félbevágott
zsömlékbe párizsit helyezett, utána meleg teát kaptam. Ezen a napon korán
volt a vizit, amit az osztályon mindig az őrzőben kezdenek. Nálam rövid volt
az eszmecsere: annyit értettem, hogy kikerülhetek az osztályra. Addig is még
egy ínfúzió.
A Malvin nevű beteg kifogyhatatlan munícióval rendelkezett a nővérke
foglalkoztatására: az ágytál hibás használata miatt legalább háromszor
kellett ágyat húzni, többször próbált kimászni az ágyból, hogy elhagyva az
őrzőt - bagózni menjen. Csodáltam a nővérkét, ahogy újra meg újra
elmagyarázta Malvinnak: tudtával és beleegyezésével nem hagyhatja el a
szobát, ágyat. Malvin produkciói miatt olyan érzése volt az embernek mintha
más nem is lett volna a szobában ...
Érdekes dobozban érkezett az ebéd: a 3 különböző méretű lyukban volt
található a leveses, salátás és második fogásos tányér. Úgy voltak felülről
lezárva, hogy ha nem is forrón, de melegen érkeztek az ételek. Az ágyamon
keresztbe tett asztalon fogyaszthattam el a zöldséges levest, rizses húst
uborka salátával. Mivel ágyamat nem hagyhattam el - nővérke mosogatta el
evőeszközeimet.
Olyan fél órával az ebéd után jöttek a betegszállítók guruló kocsival, hogy
kiszállítsanak az osztályra. Átültettek köpenyben a lábtartó nélküli
szerkezetbe, majd áttoltak az ötös terembe. Igen ám, de mire az ágyhoz
értünk már egy beteg elfoglalta ... Visszatoltak, de a nővérke már le is
cserélte az ágyneműt ... Azért a nővérke megengedte, hogy visszaköltözzek
amíg nem lesz helyem. Két órával később újra elindult a procedúra: az
őrzőből kigurítva a betegszállító még ugratta a nővért, hogy legalább várjon
még 10 percet ...
Ezúttal végleg kikerültem az őrzőből: a hatos kórterem hatos ágyát
foglalhattam el. Egy férfi ápoló megmutatta a WC-t. A délutáni látogatási
idő közeledett: ezen az osztályon hétköznap 16 és 18 óra között van
engedélyezve. Megérkezett Eszter. Mellékhelység látogatás, gyümölcs
fogyasztás, zuhanyozó, borotválkozás, az ablaknál kialakított asztalnál
elköltött vacsora közben hírek, telefonok kintről -
címszavakban a látogatási idő történései, melynek végén Tomi fiúnk is
megérkezett. A fehér jelzőbotom behozatalára kértem Esztert, mert szobán
belül nem annyira, de szobán kívül magyarázkodni kellett többször is. Az
előző éjszaka viszontagságos, fél éber éjszakája után nagyon mély alvás várt
rám.
* Péntek
Napsugaras reggelre ébredtünk: a fény az ablak felöl érkezve világította meg
az ágyam mellett elhelyezkedő 6 elemű szekrénysort. Most már le tudom írni a
kórtermet. A keleti fekvésű szobába lépve szemben látható az ablaknál
kialakított asztal fal melletti padokkal, székekkel. Két oldalt 3-3 ágy
éjjeli szekrényekkel. Amikor belépünk az ajtón - jobbra található a mosdó
alatta a szemétláda, jobbra a szekrények. Az ágyak számozása jobbról balra
haladt: péntek reggel az egyesen Győző, az ablaknál a négyesen Antal,
közöttünk az ötösön Csaba foglalt helyet. A vizit után Károly érkezett a
hármas ágyra. Szobánkkal szemben, a folyosó túlsó oldalán 3 zuhanyozó
található, de balról az első kórházban tartózkodásom során végig rossz volt.
A reggeli osztásánál kapott kenyérre magam ügyeskedtem a körözöttet a
kenyérre. A tej, kakaó és tea választékból mindig teát választottam. Ezt
mindig melegen, nem túl édesen töltötték poharamba, olykor duplán. A vizit
során - mint előző napon is - a retinitis pigmentosa szembetegségem
foglalkoztatta a tisztelt orvosi kart. Nézegették a szemfehérjémet és
nyomták a számomra érthetetlen szakzsargont. Mellékesen újabb infúziót
jeleztek arra amiért tulajdonképpen szemük előtt vagyok.
A délelőtt során érkezett Károlyról kiderült, hogy a 60.- jubileumi
érettségi
találkozójával kapcsolatban került hol eszméletlen, hol telefonképes tiszta
állapotba. Sajnos estére átvitték az őrzőbe mert annyira kritikus lett az
állapota. Az egyes ágyról Győző 11 után megkapta a zárójelentését és
hazamehetett. Mindig készségesen érdeklődött nálam ha úgy tűnt számára, hogy
el akarok menni az ágyamtól.
Az ebédet az éjjeli szekrényemre tette a nővérke, de a tészta mellé
helyezett egybe hús elfogyasztását magamnak kellett megoldani. Bár volt
késem, nem akartam bűvészkedni ebben a labilis szituációban - A villámat
felváltva szúrtam a hússzeletbe illetve szedegettem a tészta falatokat. Ebéd
után megjelent egy nővér az infúziós állvánnyal: két perc türelmet kértem
kis dolgom elvégzésére, de visszatérésem után elfeledkeztek rólam. Kedves
segítségem akadt Győző helyére: Antal felesége, Lilla ajánlotta segítségét
fel, amikor észrevette, hogy a folyosó felé veszem az irányt. Kipróbáltam a
jelzőcsengőt és a megjelenő másik nővérnek elregéltem az infúzió be nem
kötésével kapcsolatos dolgot. Eleinte nem akarta bekötni, majd mégis
megtette. Kérdeztem, hogy várhatóan mennyi idő alatt csöpög le. "Fél óra, 45
perc." mondta. Amikor két óra múlva a jelzőcsengőmre odajött egy harmadik
nővér még neki állt feljebb hogy ne türelmetlenkedjek ...Szerencsére már
csak néhány percet kellett várnia Eszternek a végéből. Így aztán a tegnapi
látogatás szerinti forgatókönyv zajlott ezen a napon is.
A látogatási idő vége felé az ötösről Tüdőembólia gyanúval Csabát az őrzőbe
szállították át és már Károly sem volt velünk. Ketten maradtunk Antallal:
egy kiadósat beszélgettünk irodalomról, élettapasztalatainkról majd korán
nyugovóra tértünk. Az esti gyógyszer osztással egy időben közölték velünk,
hogy költözünk egy szobával arrébb - az ötösbe. Előbb Antalt vitték át, majd
az ágyneműmet szorongató nővérbe karolva én sétáltam új helyemre. Aztán az
éjjeli szekrényemet egyszerűen áttolták. Reggelre vettem észre, hogy egy
zacskóban tárolt Torontó feliratú póló és alsónemű elveszett, vélhetően
éjszakai látogató tevékenysége következtében.
* Szombat
Telt ház volt a szobában: az egyes ágyra került a szomszédból Antal, én a
kettest kaptam. A hármason Feri Jánoshalmáról, a négyesen József Zsámbékról
feküdt. Az ötös beteg neve István, míg a hatosé Sándor volt.
A fehér botommal bátrabban közlekedtem a folyosón, otthonosabban jártam
keltem a számomra fontos területen. Egy kedves nővér még az előző napi
helyemre akart visszakísérni, de jeleztem neki, hogy az előző kórtermemet
női
részlegnek szabadították fel.
Ezen a reggelen figyelmesek voltak a nővérek és egyikük megkente a
kenyeremet vajjal, rárakta a felvágottat. Két pohár teát is kaptam.
Kérdeztem a nővért, hogy találkozott-e szőlővel fehér műanyag tányéron, mert
nem találom a feleségem hozta nagy szemű, édes gyümölcsöt. Megígérte, hogy
megnézi az előző szobánkban, de aztán nem jelentkezett. Később kiderült,
hogy Antalhoz került ama bizonyos szőlő, aki mit sem sejtve a
történésekről -
jóízűen csipegette a finom szemeket felesége gondoskodásának tulajdonítva
természet eme nagyszerű ajándékát ... Antal felesége, Lilla értesülvén a
félreértések sorozatáról - másnap hatalmas fürt szőlővel kárpótolt.
Feleségeink küzdöttek egy kört, míg Eszterem nehezen elfogadta, én meg
következő nap megosztottam Antallal a gyümölcsöt ...
Visszatérve a szombat délelőtt történéseire: Antalunk hatalmasat csattant a
folyosón, az ajtónknál. Ő maga nem emlékezett semmire és váltig bizonygatta
az érdeklődő ápolóknak, orvosoknak hogy nem fáj semmije. Délután az őt
vizsgáló doktornő kérdéseire is olyan válaszokat adott, hogy a szobatársak a
doktornővel egyetemben dőltek a nevetéstől: váltig dicsérte a kórházat,
személyzetet, mindenkit, de egyetlen tünetre, esésével kapcsolatos
konkrétumra vonatkozó kérdésre sem válaszolt. Mindezt mosolyogtató
huncutsággal,
szeretetre méltó kedvességgel tette - nem lehetett haragudni rá. Hiába ő
volt
a rangidős a szobában ...
A hétvégi napokon délelőtt is lehet látogatni 10 és 12 között illetve
délután egy órával hosszabban. Említésre méltó dolog nem történt a nap
további részében, sőt vasárnap egész nap tengtünk, lengtünk...
* Hétfő
A szobában többen is azzal vártuk a mai napot, hogy hamarosan hazamehetünk.
Legelőszőr Sándor a hatos ágyon dühöngött egy sort amikor kiderült, hogy
csak másnap viheti haza a mentő Ürömre. József a keddi, majd a szerdai
hazamenetelt remélte. Miután velem sem csináltak már semmit - abban
reménykedtem, hogy akár már mindjárt hazamehetek. A viziten kiderült,
hogy még egy nyaki ultrahang vizsgálat vár rám.
Ebédidőben hárman is távol voltak a szobából. A nővérnek nem tűnt fel a
fehér bot az ágyam mellett, késedelmesen kísért az asztalhoz az ebédemhez.
* Kedd
Valami termelési értekezlet lehetett a Szent János Kórházban mert a reggeli
órákban alig volt személyzet az osztály területén. Később érkezett a
reggeli, melynek közepén értem jött a betegszállító: épületen belül
sétáltunk el a nyaki ultrahang vizsgálatra.Egy idősebb főorvos asszony
vizsgált több mint 20 percig. Soltész úrnak szólított és a vizsgálatot
követő érdeklődésemre jelezte: első ránézésre nem talált semmi
rendellenességet. Visszakerülve a szobámba - még mindig nem tudtam
befejezni a reggelimet, mert megérkezett a vizit. A zárójelentés
elkészítése végett másnapra jelezték a hazamenetelemet.
Ezen a délután Eszterem nem tudott meglátogatni. Egyedül botoztam ki a
fürdőszobákhoz, de az ajtókon kívüli villanykapcsolók felkapcsolt
állapotából foglaltságra következtettem. Az ezen a napon korán kapott
vacsora után
ugyanez volt az ábra, de most elhatároztam: megvárom amíg valamelyik
fürdőszobából kijönnek. Már negyedórányit is elszámoltam magamban, amikor
valaki (nővér?, látogató?, beteg?) megkérdezte, hogy miért álldogálok ott
törölközővel, folyékony szappannal és fehér bottal a zuhanyzók előtt? Így
derült ki, hogy az egyik helyen zöld jelzés volt látható a kilincsen ...
Tomi fiam már a hivatalos látogatási idő után érkezett: széket hozott az
ágyam mellé és vagy fél órát beszélgettünk. A többi szobatársnál már nem
volt
senki, másoktól nem zavartatva csendesen beszélgethettünk.
* Szerda
A viziten dr. Kapás István főorvos úr nyilvánosan elköszönt Antaltól és
tőlem kezünket jól alaposan megrázva. Már csak feleségeink hiányoztak a
távozáshoz. Lilla érkezett előbb azzal a hírrel, hogy Antalnak addig
maradnia szükséges, de legalább aznap estig, amíg a Margit kórházban nem
tudják fogadni.
Megjött Eszterem is: utcai ruhába öltöztem és amíg Eszter összecsomagolta a
holmiijaimat - elköszöntem a szobatársaktól. Ismét a nővérpulthoz
telepedtünk - mint egy héttel ezelőtti érkezésemkor - és pár percet vártunk
a zárójelentésre. Kiderült, hogy november elején egy kardiológiai vizsgálat
vár rám ami után visszavárnak az osztályra.
Lelépkedtünk a két és fél emeletnyi lépcsőn és a 8-as kapun keresztül
távoztunk a Szent János Kórházból. A Diósárok úton elsétáltunk a Fogaskerekű
Vasúthoz amely 5 percen belül meg is jött. Az átszállásnál sem kellett sokat
várni a buszra. A kapuban találkoztunk a házban lakó orvos házaspárral akik
kedvesen üdvözöltek a kórházból való hazatérésem alkalmából. Nem bírtam
megállni, hogy ne kérdezzek rá a feketekávéra, de Gábor megnyugtatott: nem
szükséges változtatni ezen a szokásomon ...
* Szándék
Az egész történet elmesélésével arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy
időben jó helyre kerülve jelentősen lehet csökkenteni a stroke, szép magyar
nevén a szélütés okozta károkat. Nekem szerencsém volt, hogy feleségem, házi
orvosom és a velem kapcsolatba került egészségügyiek támogattak a gyors
cselekvésben illetve a döntési mechanizmusomra nem volt kihatással a
kialakult helyzet. Fogyatékosságaim ellenére túlélhető a szituáció.
Gondoljunk azonban azokra az embertársainkra akik esetleg a segítségünkkel
küzdhetnek eredményesen a szélütéssel.
Üdv Miklós
