PONTLOGIKÁK
A rendszer, amit alkottál a világosság maga.
Széttört bilincs az elmúlt századok buzdító szava!
Ki sötétből fényre lép, olyan káprázat az egész,
S tiszta logika az, amit megtapogathat a kéz.
Az elődeid harcba szánták e domború jelet,
S az élet fintora talán, hogy csak a vakoké lett.
Ám ez a rendszer általad hozta el a fényt nekünk,
S lett értelmes életünk, ha volt hozzá eszünk, s kezünk!
A pontjaid rendje ma már tudás, nem csak akarat
És tettre kész valóság, széttörve bűvös zárakat!
Akkor talán nem is tudtad, hogy mit alkottál nekünk,
...de mi tudjuk, hogy pontjaiddal a fény felé megyünk!
Rövid élted csillaga nálunk mindig fényleni fog,
Hisz a pontok logikája az okozatra az ok!
A rendszer, amit adtál dicsőség! A munkád jele,
S mi kései utódok, ...hát... csupán csak élünk vele!
