Pajzán Piroska.
Piroska megy az erdőbe, a Nagyihoz. Anyukája otthon szépen felöltöztette:
- combközépig érő piros lakkcsizma,
- 15 cm-es piros mini szoknyácska,
- alatta persze piros tanga bugyi,
- szép piros blúz, félig kigombolva,
- és az elmaradhatatlan piros sapkácska, amit egy utcai verekedés során szereztek vissza a Szanditól.
Piroska az erdőben elér egy sarokhoz. Ott megáll a piros lámpa alatt, és vár a zöldre.
A háta mögül kiugrik azöld bokorból a lompos,loncsos, és bozontos faaarkas. Persze talán nem a Pityus! Rákérdez Piroskára:
- Nem félsz?
Válasz:
- Miért félnék? Hiszen ismered a dalt: ... Nem félünk a farkastól..., dugni meg szeretek!
Hi-hi-hi!
***
Wesztern Piroska.
Helyszín: A Texasi vad pampák, valahol a Mexikói határ mentén.
A már jól ismert öltözék:
- kígyóbőr csizma, abból a sikló méretű piros kígyókából, arany sarkantyúval,
- rózsaszín csőfarmer, az oldalán rojtokkal,- mind két oldalán két ici-pici piros kígyóbőr pisztoly táska, benne 1-1 gyöngyház markolatú 22-es női stukker,
- mindezek fölött egy széles piros kígyóbőr derékszíjj, elöl egy hatalmas arany csattal, ami egy levágott, kilógó nyelvű farkas fejet szimbolizál,
- egy kedves dirndli újjú fehér blúzocska,
- felette egy piros selyem mellény,
- és mindezt megfejelendő, egy igazi cowboy kalap, amolyan Jockei Ewingos, piros szalagocskával.
Szóval, szépen elindul a prérin a Nagyi Viskója felé. Büszkén vágtat a tarka póniján, egyik kezében egy 4 méteres ustor, a másikban egy szalámis szendvich, amit még a mutter adott neki reggelire. A szenyó is jó drága volt, hiszen friss mókushúsból készült, igazi kaktusz levelekkel.
A paci csomagtartójára meg fel van szerelve a fedeles kosárka, a Nagyi silójával. Maga előtt hajt mondjuk vagy 1000 marhát.
Egyszer csak, egy nagy darab kőszikla mögül előugrott maga, a Gonosz Farkas.
- Olyan igen retkes bőrgatyában, hogy az már magától is haza találna.
- Mind két oldalán 1-1 bokáig lógó colt, amiket folyamatosan nyekerget a tokokban.
- A mellén, a kellően szutykos, szakadt, kockás ingen keresztben hanyagul átvetett töltény tárak, a hátán egy gyenge golyószóró,
- nyakában egy feketébe hajló valaha piros volt sál, amit a múlt héten organizált a piroskától,
- a röcsmög pofájából folyik a nyál, a kilónyi bagó folyamatos rágásátol,
- és a feje búbján meg egy egészen hátra tolt másfél méter átmérőjü mexikói Sombrero, néhány golyó ütötte likkal díszítve.
Mögötte ott legelészik békésen a csacsija, persze Ő is állig felfegyverezve. Van rajta többek között egy vállról indítható rakéta, kilóg egy aknavető csöve is, és nini! Hát az ott csak nem egy igazi mozsár ágyú? De igen!
Nosza, erő fölénye tudatában meg is kérdezi:
-- Hova, a merre, Vörös ördög?
- Hát nem tudod Te hüje? Naná, hogy a Nagyihoz!
- Már megint ezzel a sötét dumával próbálkozol?
Ennyi éves koromban ÉÉN már tudtam, hogy az ÉÉN földemen Gringó NEM mehet át!
- De hát ez nem is a Te földed! Hiszen az az ellenkező irányban van, ide 300 mérföldre.
- Kussoljál! Az most nem számít!
-Jó, akkor most folytassuk a szokásos mederben. Mielőtt még megkérdeznéd, igen, van a kosárkámban a Nagyinak egy darabka kalács,és kis vörösborocska, Neked meg hoztam tortillát, és Wiszkyt. Ne! Itt van a Tied! Most aztán engedj utamra! Te meg zabáld meg a silót, vedeld meg a cefrét, és ne nagyon rúgj be,mert akkor hamarabb elalszol, minthogy a Grószit fölzabálnád.
- Na csöcs! Akkor ott talcsizunk!
- Ja, és köpd ki a bagót, mert oly igen büdi a pofád, hogy utálni fogom, amikor majd megeszel!
Azért ezt a sértést nem viselte könnyen a Lupus lupus, azaz közönséges préri farkas, és a mozsár ágyújával oda dörrentett a gulya közepébe. Erre azok a marhák mind szét rebbentek, és elbújtak 1-1 térdig érő bokor mögé.
S mivel Piroska elnyargalt, nem vette észre, hogy a virágokat nem Ő szedi le, hanem a marhák gyártanak belőle metán gázt.
Az a gonosz farkas azonban még így is hamarébb ért oda, jóízűen bepakolta a Nagyit, és leöblítette kis piával, majd befeküdt az ágyába, mint a golyós toll, a hüje indián. Tudod, hanyatt fekszik, feje alatt magasított párnák, és a moccskos mancsa a paplanon. Már-már majdnem elaludt, de végül Pircsi is belovagolt. Szia Kölök!
Szólt az ordas.
- Mi tartott ennyi ideig?
- Tán csak nem már megint a rézbőrüekkel hetyegtél?
- Csak megugrasztottam vagy 30 ostoba farkast. Megöltem majd 15-öt, de sajnos az a fránya kopasz megmenekült. Ettől a hírtől Farkasnagyit azonnal kiverte a hidegveríték.
- Beszéljünk inkább komolyabb dolgokról.
- OK. Akkor jöhet a szokásos:
-Miért olyan nagyok a füleid?
- Hát mert csak!
- És miért is olyan nagyok a szemeid?
- Hát mert marhára kell már szarnom!
- És vajon miért is olyan düdös a pofád?
- Hát a bagótól, meg a wiszkytől!
- Mondtam, hogy ezt utálni fogom. Most már mindegy, essünk túl rajta. Azért még egy indiszkrét kérdést megengedsz?
- Persze, persze.
Mond csak Te Farkas. Mi vagy Te? Tán hasbeszélő, hogy mintha a hasadból szólna a Nagyi hangja.
- Kussol. Hallgat. Tűr.
És Ezzel Piroska is ment a Nagyi után.
Ekkor ébredt fel, az öreg Indián, aki eddig a hintaszékben kummantott, és erősen semminek álcázta magát. És hogy ezt milyen magas fokon művelte, mi sem bizonyítja jobban, mint maga az a tény, hogy senki se vette észre. A Nagyi sem, a sötét lelkületű Farkas-barkas sem, a lüke Piroska sem, de még ÉÉN sem.
Ébredés után elkérte a butykost aFarkastól, jól meghúzta, majd mély álmot bocsátott a jószágra. Na nem valami nagy varázslattal, hanem egyszerűen kupán vágta a pipájával. Azért nem az üveggel, mert annak az alján még volt néhány csepp ital.
Csakhogy az ütés kicsit nagyobbra sikerült mint kellett volna, így aztán véletlenül hosszában felrepedt a dög hasa. A résen át kibújt a Nagyi, és a kiccsaj is. Piroska rögtön meg is kérdezte:
- Hát Te meg ki a bánat vagy?
- ÉÉN vagyok Atoll, a Koral indiánok törzsfőnöke, és Jürgen, a Nagy Vadász kért meg, hogy kicsit helyettesítsem, amíg Ő Berthesgadenben, a Kőnig see partján sörözget.
- OK. És varrni tudsz?
- Miért? Kellene?
- Nem érdekes! - Mondta a Nagyi.
- Inkább hozzál fegyvereket, amiket majd ÉÉN bévarrok ebbe a büdös dögbe.
Ám ekkor hirtelen megérkeztek a Los Banditos tagjai, ami egy Mariaccsi zenekar, de másodállásban lövöldözést is vállalnak.
Az iszonyú golyó zápor közepette felébredt a legszőrösebb főhősünk. Ki tántorgott a gangra, és erősen kiabálni kezdett, hogy:
- Hagyjátok már abbaaa! Hát nem halljátok hogy korog a gyomrom?
Mire mindenki elkezdett rá tüzelni. Vézna teste hamar megtelt ólommal. Szegény pára kilehelte a lelkét. Többen látni is vélték. Legalábbis nem tudták mással magyarázni azt a testből elszálló fekete, bűzös füstöt.
Itt vége is lehetne a mesének, de hátra van még a Happy And.
Atoll, törzsével összetereltette a gulyát, a Nagyi szomszédjának a telkére. Hogy miért pont oda? Mert hát a marhák nagyon lefogytak, a kóborolásban, és azt mindenki Tudja, hogy a Szomszéd füve mindig zöldebb!
Itt a VÉGE! Fuss el véle.
***
- Orosz piroska, ( Sápocski.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy tenyeres talpas, nagy darab drabális kis leányka.
Már az Édesapja is egy a Wodkátol erősen eltompult agyú büdös muzsik volt. Mind ketten tagjai voltak az Orosz Kommunista Pártnak, melynek helyi szervezetét személyesen Gennagyíj Szuperofomovics vezette. Így aztán Sápocskinak, mert hogy így hívták a rusnyát, nem volt más választása, mint egész álló nap a vörös egyenruhájában járt-kelt. Útálta szegény, főleg a piros usankát, mert mindig a nyugatot akarta majmolni, de a párt gyűlésen jól megmagyarázták Neki, hogy a színes, rövid ruhák, csak a rothadó kapitalizmus óóópiumai!
A muzsik olyan lángelme volt, hogy egyszer meghallotta, hogy a só állami monopólium, tehát akkor feketén biztos jól lehet vele kereskedni. Na, gondolta, most derekasan meg fogok gazdagodni. És másnap boldogan bevetette az 1000 hold földjét sóval. Azóta, a Poljot óragyár helyi üzemében targoncás.
Itt meg azt találta ki, hogy Ő bizony kilopja az alkatrészeket, és otthon majd összerakja az órákat, majd feketén nagy haszonnal eladja.
Marhára nem értette, hogy az összerakás után minduntalan Á K negyvenhetes kalasnyikov lett belőlük.
Egy alkalommal az asszonyság készített pirogot, és ijedtében lefőzött 40-50 l krumpliszeszt, azaz wodkát.
Szólt a Bárisnyának, hogy menjen már el a nagyihoz, és vigyen Neki ezekből.
A helyzet az volt, hogy Ők a Tajga parton éltek, és innen mintegy 4000 versztányira lakott a Sztárájá bábá.
Mikor ezt Sápocski meghallotta, kérdezés nélkül, teljesen önálló döntésként, minden átmenet nélkül kicsit Sápadtocskivá vált. De hát mit volt mit tenni, felpakolta a cuccost, bár még csak ősz volt, és nem esett le a hó, a trojka szánjára. A wodkát nem kellett félteni a fagyástól, hiszen jó fajta 52°-os volt, a pirogot meg eleve lefagyasztották, mondván, úgysem enged fel útközben. Elfért még mellettük egy doboz biztonsági gyújtó, és a Toy-toy márkájú Tajga típusú mozgó Wc is. Tudod, a két bot. Az egyikre támaszkodsz, a másikkal a farkasokat hessegeted. Indulás előtt még egyszer ellenőrzést tartott.
A szép piros pufajka bal felső zsebébe a vörös szíve fölött, a vörös párt könyvecske, a jobb felső zsebébe, hogy el ne ázzon, a Pravdácska, Bal alsó zseb, csak kizárólag éh halál esetére, pirogocska, és a jobb alsóba, kályha gyanánt a wodkácska. És már ment is, az egy-két hetes túrára.
Alig ment így magában morfondírozva, néhány kilómétert, amikor újabb ellenőrzést tartott. Tehát:
Párt könyvecske, Pravdácska,
Pirogocska, wodkácska.
Bassza meg, a szánt nem otthon hagytam?
Nosza, visszafordult, és újra neki lódult a távnak.
Sápocski így ballagott már jó néhány napja, amikor az egyik útszéli bokrot középen kinyitotta a farkas, és így szólt:
- Hóóváá méész Teee kiiis nyúúlaaacskaaa,
ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber...
(Pfúúj! Ezt hogy bírtam leírni? Csak csöndben jegyzem meg, fájnak is az ujjaim. A Szerk.)
Na de hallgassuk inkább Sápocski válaszát:
- Te nem is a farkas vagy, hanem egy barom. A farkas ugyanis pontosan tudja, hogy ez nem az a mese. Én ugyanis a Sápocski vagyok.
- OK. Akkor hova a francba mész?
- Még mindig a Nagyihoz.
- És mit viszel a Szánkódon?
- Finom gyógyító pirogocskát.
-És még mi van a szánkócskádon?
- Van még egy kis éltető wodkácska is.
- Na, és? Kló papír nincs Nálad?
Hű-ha! azt nem hoztam! De sebaj! Itt van a Pravdácska, és annak a sport oldalát nyugodtan elhasználhatod.
Úgy is lett. Dolga végeztével a farkas elő ugrott a bokorból, és közölte Sápocskival, hogy:
- szedj már virágot a vén banyának.
- Hogy szednék már Te lüke? Hát nem látod, hogy minden meg van fagyva?
- Akkor lőjjél neki madarakat!
-Hát már hogyan lőnék, amikor nem hoztam puskát?
- Nekem teljesen mindegy, hogy mi a francot csinálsz, csak adj egy kis előnyt, hogy még idejében oda érjek a gunyhóhoz.
- Rendben. Eredj a dolgodra, addig ÉÉN is kakilok egyet. Nekem jó lesz utána a vezércikk is.
Farkas, balra el.
Sápocski meg bebújt a gyevocski feliratú bokor mögé a két botjával, és rendezte a kérdést a vezércikkel a végén. Majd Ő is folytatta útját.
Sápocski szerencsére vörös hajú volt, mert ha szőke lett volna, biztos eltéved a hosszú nyílegyenes úton. Így viszont néhány nap alatt meg is érkezett.
Bement a kalyibába, és ott találta a farkast a Sztárájá Bábá ágyábán. Gyorsan fel tette sorban az ostoba kérdéseit, majd befűtött, és letette a pufajkáját a szék karfájára. A farkas kivárta a meleget, és csak aztán mondta:
- Remélem a Pravdát nem használtad el teljesen?
- Nem hát! Út közben olyan hideg volt, hogy belém fagyott a szar.
Az nagyszerű, mert ha megettelek, akkor majd megint ki kell mennem.
- A pufajkám jobb belső zsebében megtalálod. - Hangzottak Sápocski utolsó szavai.
A farkas megtette, amit meg kellett tennie, és utána kiment a reterátra. Majd mint ki dolgát jól végezte, vissza ment szunyálni.
Pár héttel később arra járt a vadász.
A vadász?
Hát talán az is lehetett, de az biztos, hogy Ő is rohadt nagy komcsi volt, mert Ő is piros ruhába járt. Sőt, a szánját húzó 7 rénszarvasa közül az elsőnek még az orra is piros volt. Ámbár, az is lehet, hogy annak megártott kicsit a krumpliszesz.
Betért a gunyhóba egy kicsit melegedni. Rögtön látta, hogy itt egy gonosz ordas fetreng a baldachinos hitvesi ágyban. Először is jól fejbe vágta, na nem mintha a farkas túl sokat ficergett volna, de hát biztos ami biztos. Aztán begyújtott. Még szerencse, hogy Sápocski szánján a hó alatt meg találta a biztonságigyújtót, ami nem is ázott át.
Majd ahogy azt közben jól kitalálta, felnyitotta a gonosz gyomrát. Erre kiugrott belőle a Nagyi, és Sápocski is. Megörültek egymásnak, mint majom a farkának, és a Gyedmaróz, ( mert ha nem ismertétek volna fel, Ő volt a felmentő vadász sereg), azonnal el is panaszolta, hogy az évezredek alatt bizony nagyon elszakadozott a zsákja.
Sápocskit persze hüje pártállása ellenére olyan fából faragták, hogy mindig segítsen ahol tud, mint a jó úttörő. Rögtön előkapta a hatlövetű túlélő kését, és néhány szakavatott mozdulattal kicsontozta a farkast. Eközben a nagyi tűt, cérnát keresett, és pillanatok alatt hátizsákot varázsolt a tetemből.
Gyedmarózunk azonmód a hátára vette az újdonsűlt szerzeményt, mégmeg úgy, hogy a valahai melső lábait a nyaka körül csomózta össze, a hátsókat , meg a derekán.
Aztán közös erővel a Nagyi által a farkas hasára varrt cippzár segítségével meg töltötték az ajándékokkal, és ment tovább az útjára!
Mire főhősünk haza ért, megdőlt a kommunizmus, és Medvegy elvtárs is kijött az erdőből uralkodni picit!
***
- Űr Piroska, Bori kedvence.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislányka, aki nagyon szerette a piros színt. Szülei nagyon szerették, és el is nevezték Piroskának. Az erdő szélén laktak, nem messze a Hustoni kilövő állástól. Életüket űrhajók javításából tengették. Ezért volt otthon saját kilövőjük is. Érdekes módon mindenük piros volt. A házuk, a kilövő helyük, a kerítés, a házat körül vevő mágneses védő burok, az autójuk, az űrrepülőjük, sőt, még a ház körüli mű fű is. Természetesen Piroska űrrobogója is, amivel suliba járt, illetve azzal ment a Nagyihoz is, a Nyugdíjas bolygóra, a Holdra.
Egy szép napon az Édesanyja készített a Nagyinak egy kis finom kalács pasztát, és hozzá bor kenőcsöt is. Szólt is egy szombat reggel, Hogy:
- Kislányom! Ugorj már át Nagyanyádhoz ezzel a kis hazai finomsággal, és kérdezd meg, hogy kell-e Neki valami a Kenőcs boltból.
- Megyek! Mutter.
- Nem kell sietned, mert tudom, hogy most éppen nagyon sok a hullócsillag. Gyönyörködhetsz kicsit a látványukban. Ráérsz ebédre haza jönni!
Úgy is lett. Piros felöltötte legszebb, természetesen piros szkafanderjét, felpattant a robogóra, és neki indult a semminek.
Először egyenesen a Nagyihoz, de vesztére észre vette a hullócsillagokat. Gyorsan beindította az irányító rakétákat, és már ott is találta magát a meteor porban. Ha már itt vagyok,-gondolta- akkor már gyűjtök egy néhány szép darabot a Szupernagyinak. Így is tett. A válogatás közben jóól eljárt felette az idő. Nem is vette észre, hogy az abszolút vak sötét egy kicsit rásötétedett. És azt sem, hogy ahogy sodródott a csillagporral,jó messze került a Holdtól. Na azt már észre vette, amikor az egyikquazár mögül elé kanyarodott egy szőrös rakéta. Nézte, nézte, és az jutott eszébe, hogy biztos elsodródott a játékboltos műhold felé, és elszabadult egy plüss űrhajó. De legnagyobb meglepetésére egy lompos, loncsos, és bozontos, piszén pisze még majdnem kölök farkas nézett ki belőle, nem pedig az ilyenkor elmaradhatatlan pici rózsaszín Űrgolyhók.
Gyorsan vissza krallózott a Német gyártmányú Rotkepchen feliratú robogójába, és várta a farkinca hívását. De akár hogyan is tekergette a vevő gombjait, mindig csak a Rádió ga-ga jött be rajta.
Végül csak sikerült befognia a 103,3 MHz-et, ahola farkas igen Klassz FM adója volt hallható.
Le is rendezték a diskurzust a Nagyiról, a kalácspasztáról, és a borkenőcsről. Aztán A mi Pirosunk szedett még pár kavicsot, a GPS-ét át állította a Szupernagyi koordinátáira, majd nekilódult a vakvilágnak.
Mikor célba ért, nem tűnt föl Neki, hogy nem tud a ház előtt parkolni egy böszme, szőrmók játék hajótól. Azon sem lepődött meg kellő képpen, hogy az amúgy retina szkennerrel, ujjlenyomattal, és PIN kóddal védett ajtó, most kicsit tárva is volt, meg egy kicsit nyitva is.
Be is rontott kérdés nélkül, és elkezdte mondani a magáét.
- Szia Nagyi! Te jó Isten! Hát hogy nézel ki?
- Hiszen Te kiszőrösödtél, mint a szar a sarokban!
- Neked azonnali roborálásra van szükséged! - mondta, és egyetlen kecses mozdulattal a teljes kalácspasztát belenyomta, a farkas bűzös pofájába.
Csak amikor a farkas már nagyon fuldoklott, és, talán ha nem oly csúf szőrös, akkor látta volna, ahogy pirosodik a feje, és a két füléből gőz sípok szólaltak meg, akkor, és csakis akkor kiáltott fel:
- Jesszusom! Hiszen ez a csípős piros-arany krém!
- Ezt azonnal le kell öblíteni, az Anyu borkenőcsével!
És mielőtt a farkas tiltakozhatott volna, rögtön az arcába tolta azt a tubust is. Azért abból megkóstolt 2-3 ujjnyit, nehogy mellé fogjon.
Ettől a farkas azonnal neki állt bugyborékolni, köhögni, prüszkölni, majd a heveny alkohol mérgezés egyértelmű jeleként, azonnali csuklásban tört ki.
Ettől az ordas olyannyira begorombult, hogy ellentmondást nem tűrően, és azonnali hatállyal lenyelte Piroskát, szőröstül, bőröstül, szkafanderestül.
Az öreg űrvadász éppen szokásos ellenőrző körútját járta, talpig fénykardban, és lézer pisztolyban, mert a nyögdíját ki kellett egészíteni valami kis apró pénzzel, és erre alkalmasnak tűnt az önkéntes örző-védő szolgálat. Így került a Szupernagyi utcájába is. Meglátta a Rotkepchent, és benne a meteorit darabokat. Gondolta magában:
- Már megint elfelejtette az a hebehurgya Piros liba bevinni az ajándékát. Viszont ha itt van, akkor van Nála borkenőcs is. Akkor ÉÉN most beviszem a Nagyinak az ajándékot.
Odabent már látta mi a helyzet, és azonnal munkához látott. Lézer szikével vértelen, kóser vágást ejtett a szőrös sörhason. Miután a megszeppent csajok kikászálódtak, közös megegyezés alapján bevarrták a farkas böndőbe a kavics gyűjteményt.
Majd a gonosz ordast begyömöckölték az űrhajójába.
Közben Pircsi telepített 1 a windows által külön erre a célra kifejlesztett vírust, amitől a Farkéta random szerűen fog ezentúl közlekedni a világmindenségben!
Kilövés.
Start!
És minden jó, ha jó a vége!
***
- nagyvárosi Piroska.
Hol volt, hol nem volt.
...
Volt egyszer egy ikerház. No nem a szeptember '11.-i. És nem is össze tévesztendő Ikercasiassal, a spanyol csodakapussal.
És különben is nem New Yorkban volt, hanem East Siracuse-ban.
Nem is volt olyan idétlenül magas, csak mindössze 47 emeletes. A két torony, (azért csak ilyen kevés, mert ha 3 lenne, akkor konyak lenne.). 3 ponton volt összekötve. A földszinten egy Wallmarkt hypermarket volt, a '13. emeletnél, ahol volt egy sóhajok hídja, és a legfelső szinten. Csak így lehetett kialakítani a helikópáter leszállópályáját.
A 14 éves Piroska, aki egyedül nevelte 31 éves drogfüggő, alkesz, depis Anyukáját, a '20. emeleten lakott. Innen rálátása volt az egész városkára.
Szép időben, ha a muttert nem gyötörte az elvonási tünetek elmaradhatatlan kísérője, a fény által előidézett migrén, tehát fel voltak húzva a redőnyök, akár 6 mérföldre is ellátott.
De sajnos ez igen ritkán volt így, és még olyankor is meg kellett küzdeni az ezen a vidéken honos állandó köddel is, tehát Pirosnak meg kellett elégednie az ablaküveg külső felének látványával.
Egyik reggel leugrott a földszinten terpeszkedő Drug store-ba, hogy vásároljon kevéske elemózsiát. Vett 1 vajat, 1 kalácsot, 15 dkg lönchöt, 1 l borocskát, és egy kiflit.
A pénztáros fiú meg is kérdezte:
- ugye Te még egyedülálló vagy?
- Igen. De ezt Te honnan tudod?
- Mire a fiú elé tette a számlát, és azt mondta, hogy:
- mert olyan baromi ronda vagy.
Ezután Piros át ment az utca sarki drog store-ba, és vásárolt az Édes jó ... Anyjának egy pár doboz joyintot, és vagy 10 dkg hasist.
Mikor haza ért, úgy gondolta,hogy meg kellene látogatni a '45. emeleten lakó Nagyit is. Legföljebb osztoznak a joyinton.
Neki is indult, a fedeles kosárkában egy kis kalácskával, borocskával, és egy kis marihuánával. Először el ment a 18-as számú lifthez, majd megnyomta a 13-as gombot. Erre az a hüje lift elindult lefelé, és megált a '2.-on.
Aztán nagy nehezen sikerült elvergődnie a '13. emeleti átjáróhoz.
Már amikor kiszállt a liftből, megütötte az orrát az Oleanderek, és a banán pálmák illata. Az átjáróban el kellett mennie a trópusinak álcázott 50 méteres verseny medencék mellett. Itt egyzedtek az úszó versenyzők.
A jobb eredmények érdekében minden hossznál utánuk eresztettek fejenként egy fehér cápát. Ember olyan gyorsan még nem úszott, mint a versenyzők. Bár kicsit hüjén vette ki magát, hogy a medence túlsó végén, mint pingvinek ugrottak ki a medencéből.
Itt még Erik az angolna is 10 percen belül teljesítette volna az 50 métert.
Ezt a helyet szó szerint megúszván, következett az őserdei rész. Tele tigrincsekkel, emberevő majmócákkal, szem zabáló papagájokkal, és az egyetlen itt élő Farkassal.
Természetesen elsőnek a farkas támadta meg a mi kis Piroskánkat. Miután jól kifaggatta Piroskát, arról, hogy hová megyen, minek, és mit visz a kosárkájába, közölte is vele a tény álladékot. Miszerint:
- A 34-es liftet most ne használd, mert ott most a Domesztosz, a 31-esben ÉÉN fogok utazni, a többi szabadon választott. Így is lett.
Piroska szedegetett még néhány szem datolyát, egy-két fürt banánt, és vagy 12 féle mérgező gombát. Majd elindult a nagyi '45. emeleti 51 négyzetméteres 2 szoba összkomfortos rezidenciájába.
Amikor megérkezett, azonnal be is nyitott. Hát látta ám, hogy a gonosz farkas ott ül a játék konzol mellett, és Mário Nintendót játszik. A farkas is észre vette Őt, és imígyen szólott:
- Ilyen kurva régi játékot régen láttam! Úgyhogy most nincs időm veled foglalkozni. Gondold azt, hogy virtuálisan ott henyélek az ágyban, és játszd el a kötelező duettet egyedül. Majd szólj, ha mehetek vacsizni.
A megsértődött Piroska ijedtében benyakalta a litykó bort, és elszívott rá legalább 3 cigit. Ettől aztán kellően elbódult, hogy ne zavarja a nagy lakoma.
A farkas már megint a konzolnál ült, amikor csöngetett a pénzes postás.
A köcsög farkas, vesztére, beengedte a manust, aki azonnal felismerte a szitut.
A pocstács azonnal hipnotizálta a gonoszt. Először kiimádkozta belőle a csajokat, majd megparancsolta az ordasnak, hogy ugorjon ki az ablakon. Kicsi fennakadást okozott, hogy az ablakok fixen zártak voltak.
De farkasunk, a képzelet világban a szemét ledobót is ablaknak tekintette és ezen az úton, önként, és dalolva távozott a tett színhelyéről.
...
Így végződött az eset, amit évtizedekkel később Piroska papírra is vetett, és megjelentette a Lupusz kiadónál, "Nagy kalandom Északon" címmel.
***
A Lápiroska!
Egyszer volt, hol nem volt.
...
Volt egyszer egy Pannon tenger.
Na ugorgyunk egy csöppöcskét, mert így sosem lesz vége!
Ennek mai ük, ük ükunokája, nem más, mint az általatok is jól ismert Balaton, ami a magyar tenger partján fekszik, belülről. A pocsolya egyik szélén terül el egy bűbájos kis falucska. Történetünk persze nem itt, hanem a mellette lévő posványos településen játszódik. A tanyaközpont neve ellenére sem nem kereszteződés, sem nincs neki partja. Bár ez utóbbit az idén igényelt magának, és a közigazgatási határain túl kapott egy strandnak való partszakaszt.
Ezen a helyen próbálja élete hátralévő részét kibírni egy véénségesen vééén, teljesen vak Apóka. Van neki számtalan női hölgy rokona, de szerencsére tőle 170 km-re. Azért rendszeresen látogatják az öreg disznót, és olyankor mindig löknek oda valami moslékot is. Mondjuk, legyen egy kis kalácsocska, és borocska, de még inkább salonna, salámi, és wodka anyácska.
Ez a kuksi Apóka egy esetben feliratkozott egy levelező listára, újabb ismeretségek reményében. Úgy is lett. Megismerkedett sok jó vak emberrel. Ezek mindenféle emberek voltak. Nők, férfiak, idősek, fiatalok, szegényebbek, gazdagabbak, apróbbak, nagyobbak, kékek, pirosak, narancs sárgák, és bármilyenek. Egy dolog volt bennük közös, hogy mind utólag vakultak meg.
Aztán Apóka bajba sodródott. A levelezések során adódott egy lehetőség, hogy ezek az emberek találkozzanak. De Apókánk sajnos nem tudott kimozdulni a haciendáról, mert nyilván körbe vette a LÁP!
Úgy gondolta, hogy ha Mohamed nem mehet a hegyhez, akkor induljanak meg a hegyek Mohamedhez, a Lápra.
Ebben a gondolatában megerősítették a többiek, és az egyik közeli Várból szaladt is segítségére egy vakbarát, akinek volt egy közös fája is, a Péterrel. Apókát felruházták a megtisztelő Lápi Rém névvel, ezzel is utalva szurkálódó, szekánt leveleire.
És megindult a szervezkedés!
E közben a Piroskák, és Édesanyjuk, mit sem sejtve élték megszokott életüket, a messzi távolban.
A vár kapitány, és az Apóka nagy egyetértésben tervezgettek, szervezgettek, és közben talán valamiféle barátság is szövődött köztük, ami aztán máig tisztázatlan félreértések miat megszakadt.
Végül egy ifjú pár meghatározta a találkozó pontos dátumát is, az esküvőjük harmadnapjára.
És csak azért, hogy Nagyi is legyen a mesében, kiderült,hogy a mi Szupernagyinknak ugyan nem piros az utódja, de legalább fővasutas. Így lett leszervezve az utaztatás is.
Minden vaksi hozta magával a maga Piroskáját, az elmaradhatatlan fedeles kosárkájával együtt. A kosárkákban minden finomság volt, hamuban sült pogácsa, kovászos uborka, kutyafasírt, ...
De a mesehűség kedvért megjelent az erdőben szedett virág is, Rózsa képében. És ki nem találnátok, hogy ki hozta magával! Hát persze, hogy a Lúpusz Lápusz, aki nem más mint a lápi Toportyán farkas. Mellesleg Ő jelenleg álcázza magát Pityusnak.
De képviseltette magát Urunk, és haragosunk is, a nagy magas Istenhegyről. Aztán Ő is számomra érthetetlen indokokkal önként, és dalolva elment a lecsóba.
Apóka Piroskái még előző nap meglátogatták a gonosz vénembert, és nagy-nagy szeretettel igazgatták Vaksi Hapsit, és a csapatot.
Volt vadász is, a Kossuth rádiót képviselte, és vadászott egy-két jó, és publikus szóra.
A mese végén szerencsére nem kellett senki hasát felvágni, mert épp elfért bennük minden táplálék, még a két féle bogrács étel is.
Aztán elfutott a vége, mert minden jó volt!
U.I.: Majd később besavanyodott.
***
És végül dobok még néhány használható alapgondolatot:
- A tibeti Piroska, (akit leköpött a Tibeti Láma farkas,)
***
- Sellő Piroska, (búvár farkas, az Öreg halász és az elvarázsolt kunyhó,)
¤¤***
- Francia, ledér Piroska, aki a Gall kakassal küzd meg.
***
Maugli, és Piroska, Radjar Kipling után szabadon,
***
Vagy éppen Tarzan, és Piroska...
***
esetleg, Isten ne adja: Ádám, és Piroska...
***
Csak halkan említek meg egy Egyiptomi Cleopátra Piroskát,
***
egy kínai sárkánnyal küzdő Piroskát.
Most csak néhány ötletet dobtam föl, amik csak kidolgozásra várnak.
Így tudtok könnyen, gyorsan, és sokat változatosan mesélni a gyerekeknek, unokáknak, vagy a dédunokáknak.
És most idegen tollak:
Piroska másként!
Piroska a kislány, az asztalnál ül
Mellette a farkas részegen hegedül
Elsörözget szépen a két jóbarát,
Miután becsukták a kamrába a nagymamát.
A vadász is jelen van éppen,
De megkötözve szuszog egy széken.
és a zenéhez sajnos semmit sem konyít,
Ezért hallgatnia kell, ahogy a hegedű vonyít.
Piroska és a farkas 5 Ft-os tétre zsugázik,
A farkas közben pedig szép lassan elázik.
Vérben forog már amúgyis kidülledt szeme,
A több liter sörtől erősen remeg a keze.
Végül felugrik, s ellátja a vadász baját,
Kétmarokra tépkedi ki szegény összes haját.
Sikertől felbuzdulva ugrik neki Piroskának,
De vesztére, mert fegyvere is van a kislánynak.
A farkas ordítva ugrik a kopasz vadász mögé,
Mert a vigyorgó Piroska egy UZI-t tart felé.
Piroska felröhög és meghúzza a ravaszt,
A vadász és a farkas már nem látja többé a tavaszt.
Piroska megörül, s bemegy a kamrába,
Felakasztja a nagymamát a lelógó lámpára.
Ezután könnyedén a villanykapcsolóhoz lép,
Bekapcsolja, és nézi, ahogy a nagyi leég.
Sikítozik szörnyen a füstölgő nagymama,
Mögötte üvöltve röhög a drága jó Piroska.
A nagyi lassan, de tökéletesen barnul,
Miközben unokája ugrándozik vadul.
Végül Piroska megunja a barnulási folyamatot,
S a nagyiba is beleereszt egy jó hosszú sorozatot.
A megőrült kislány ordít ezután még párat,
Majd nagyszerű fináléként felgyújtja a házat.
Piroska unalmasan néz az éppen égő házra,
úgy dönt, hogy elég lesz a balhéból mára.
A maradék pálinkából még egy kupicát felhajt,
Majd beül a Trabantjába, s 120-as tempóban elhajt.
És még egy idegen Piros toll...
Piroska ballag az erdőben, az egyik kanyarban elé toppan a Farkas:
- Piroska, megeszlek itt és most!
- Nade Farkas! A mese szerint a Nagyi házában kell várnod rám!
- Nem érdekel a mese! Éhes vagyok és kész!
- Rendben, de akkor a mesék törvénye szerint jár 3 utolsó kívánság!
- Az még belefér, mi az első kívánságod?
- Gyerünk a bokrok közé, és tégy magadévá!
- De Piroska!
- Csönd! Megígérted, gyerünk!
Egy kicsivel később:
- Piroska, mi a második kívánságod?
- Farkas, tök jó voltál... Ugyanez mégegyszer!
A Farkas ugyan egy kicsid elpilledt, de újra a bokrok közé mennek. A
Farkas meglehetősen lelombozódva kerül elő:
- Nos Piroska, mi a harmadik kívánságod?
- Farkas, te tényleg tökös fickó vagy! Harmadszor is menjünk a bokrok
közé!
- Na ne szórakozz velem, elfáradtam, alig élek!
- A mesék törvénye téged is köt! Gyerünk!
Negyed óra mulva a Farkas a szívéhez kap és kileheli páráját. Piroska
összeszedi dolgait, és megy tovább Nagyi házához.
Este a Vadász megtalálja a Farkas tetemét, megvizsgálja a nyomokat...
- Hmmm, ki kell lőnöm Piroskát, a héten ez már a negyedik farkas!
