VAD ZSIGMOND
Pályám margojára
Dévaványa, 1995
VAD ZSIGMOND
Pályám margój ára
Munkásságom kiállítása alkalmából
Dévaványa, 1995
Vad Zsigmond egy olyan költő, aki alig hét év leforgása alatt szinte egy életművet alkotott össze, mégis
alig-alig ismerős a neve - ez költősors a huszadik század végén.
Dévaványán született 1966. október 1-jén. Az általános iskolát szülőhelyén végezte, majd Kisújszálláson
érettségit szerzett a közgazdasági szakközépiskolában.
E pályát azonban -látássérülése miatt-rövid idő után elhagyta, s környezete nagy meglepetésére, rátévedt az
irodalmi útra, hogy néhány kanyar után belépjen a költészet utcájába.
Már nem volt túl fiatal a költői pálya elkezdéséhez, amikor 1988. őszén összehozta első verseit, ráadásul
elég nehézkesen is indult, hisz majdnem két évet kellett várnia az első megjelenésig. Aztán lassan elindult az út
felfelé: 1991-ben "Fénytelen csillag" című kötetét sikerült nyomdába juttatnia; 1992-ben megnyerte első
pályázatát; 1993-ban sikerült kiállítás formájában bemutatni a munkásságát; 1994-ben kiadásra került
"Fénysorok" című kötete...
Munkásságának nagy része ma még csak kéziratos formában létezik, de a költők bizakodnak, s így az olvasók is bizakodhatnak...
Todola Mihályné
Lelkem fényeivel
Eredeti terveim között
a közgazdász pálya szerepelt,
de azon az úton
túl sok fényt kívántak
gyatra szemeimtől
picit túlnézett rajtam
az a pálya,
ezért elhagytam;
nem haragudott,
s én sem haragudtam,
és már nem is sírok utána -,
így aztán költő lett belőlem:
ez a világ
a lelkem fényeiből él,
és abból van elegendő,
hogy itt maradjak,
és megmaradjak.
Itthon
Az órám kijelzője pénteket mutat,
állok az ablak előtt csendben,
s nézem a szemközti gyalogutat,
ahol már annyiszor végigmentem.
Itthon vagyok, az ősi birtokon,
világcsavargó múltammal zsebemben,
mely utaknak emlékeit állítom most
az itthoni percek színeivel szemben.
S lám, bármilyen csodás a nagyvilág,
itt ismerősök jönnek a túloldalon,
s előbukkan sok virágos alkalom.
Varázsa van, hisz szülőföldem ez,
és legyen akár hétköznapja csak,
a találkozás titkos ünnepeket csap.
Röviden szólva
Így egész
A hegy visszavár, az alföld visszahúz.
A lusta sóhaja
Az a fajta világ való nekem,
ahol magam kikönyökölhetem!
Kicsi igény
Ha biztosan tudnám, hogy lesz holnap,
már azzal beérném.
Szűkül a világ
A hosszú versek ideje lejárt,
s egyre inkább
a rövid verseket is utoléri
a szürke alkonyat.
Féltucat akrosztichon
Séta
Gondtalan idő száll
- egy méter, egy yard, egy méter, egy yard
- dobolja utak dallamát a cipőm;
csapongó lelkem is nyugalmat hint szét a lágyan cirógató tavaszi napsütésben.
Holtág
Vízparti füzek őrzik a csendet, de éber figyelésük már rég nem lát sodrást,
csak szél fújta fodrokat;
zizzenő füvek és bokrok néznek át olykor tűnődve a túloldali társakhoz,
midőn őszi sóhajt hint az ősi táj.
Tombola
Picit zizzen a fejem fölött az óvatos falomb néhány levele,
midőn sorsdöntő pillanatok csaponganak türelmetlenül;
számok és betűk sűrű erdejében bolyong az elégedetlen lelkem,
de nicsak, mit hall a fülem: ez épp előttem hever
hej, de ki tud kerekedni hirtelen a világ!
Sajnálkozás
Járgányunk egy piros autóbusz, ott áll a szemközti parkolóban;
milyen kár, hogy csak négy napra a miénk!
Egy becses, hegyes terepen
Keservem el lett temetve Rengeteg remek hegy lett teremtve
Veled nem mentem kedvesem errefele; megyek reggel, este, s
e hegyekbe telepedett helyre; csendesen meresztgetem kerekre
lelkem persze ezen kesergett, de szemem, mert meg kell lesnem eme
eme remek hely becses szelleme kerekre festett, becses helyet.
megkeresett, s keservet feledtetett.
A fény szegénye
Álmomban egyszer gépkocsit vezettem,
s hajnal-virágok nyiltak a parkban,
de jött a reggel, és önmagam lettem,
ahol kevés fényt találtam a dalban.
Szürke tér körül botorkál az utca,
a falomb, bár zöld, de alig integet,
s a fény-világ diadalát futja,
míg fölöttem a zord félhomály lebeg.
Futnak velem a nagyvilági körök;
a holnapért küzdeni kell - ez örök
így megesik, hogy én is utat török.
Bár a mindennapi küzdés meggyötör,
s a tavasz helyén a csend szöszmötöl,
valahol a holnap mégis tündököl.
Péntek van
Álmosan sütnek be az ablakon a délelőtti napsugarak,
az ég mosott kék, s alatta várakozó csend terül szét;
a kutyák is ritkásan ugatnak, csak a kocsik zúgnak unottan az egykedvű utakon,
a világ halkan ásít, meglebben előtte a holnap, hisz a tegnap már rég elmúlt,
a ma pedig érdektelen, csak a csend csobog kelletlenül, s várja a zárszót.
Karácsonyi dal
Mit nekem holmi arany, mirha, tömjén,
mit nekem végtelen ajándéközön,
ha téli égboltról csordogál a fény,
s a nagyvilág csak tapogatva köszön!
Csodás a gyertya és a fenyő illata,
hisz tudom: melegségburok veszi körül,
de a fényszegény út nehezen visz haza,
mely mögött ünneplő lelkem alig örül.
Adj nekem világ egyetlen percet,
amikor fellebben az ablakról a függöny,
s eltűnik az átkos sötétség-herceg,
hogy egyszer igazi ajándékom legyen,
s a biztatás ne hajszálon függjön,
mely a látók országát elhiteti velem!
Három négysoros
Így alakult
Nem tudok keveset írni
mert nincs hozzá alkatom,
és e kavargó világban
mindig van rá alkalom.
Hétvégi reggel
Néptelen a széles utca végig,
szótlanok a házak és a zöldek,
nyugalomport szórtak szét az égig,
de a csendfoszlányok kakasszóba tömek.
Óhaj
Itt mindig sötét éjszaka tombol,
lámpást kellene gyújtani végre,
elhelyezni egy örök mécsest
a sötétség minden tengerébe!
Intés
A természet át
nem verhető,
mert úgyis visszavág,
amikor a néma temető
csendje hullik rád!
A természetnek van ideje - kivár,
s begyógyít testén minden sebet;
rájössz majd - picit későn bár -,
hogy magad ellen vétett gyilkos kezed,
s az átok perce mind a fejedre száll!
Néhány kétsoros
1.
A munkáját még alig kezdte,
s ott állt a nap berekesztve.
2.
Az előadás nem kavart nagy port,
a közönség is álmosan tapsolt.
3.
Lebukott a nap vöröses korongja,
s beléptünk az éj-sötét porondra.
4.
A horgász kiült a vízpartra,
de nem futotta, csak díszhalra.
5.
A pályaművem két sor lett csupán;
két sorra futotta, nincs több gubám.
Intés a tollal
Sok lélek megfogja a tollat,
hogy fényt lopjon a sötét terekre,
hisz apró pont termetünk oly nagy,
mikor böles csóvát gyújtunk szeretve.
Békét szór az ég kék tengere
ezt belső józanságunk tudja rég,
a fényes út mégis halk zene,
s a jövőt zord jelen dúlja szét.
Intés hát a tollunk sok-sok szava,
mielőtt időnk szertefoszlana,
s utolsó dalunk megkövülne.
Állni kell a bősz idő-viharban,
előrébb lépni, bármi volt hajdan,
s lesz ki jövőt fessen örülve!
Tartalom
Lelkem fényeivel
Itthon
Röviden szólva
Így egész
A lusta sóhaja
Kicsi igény
Szűkül a világ
Féltucat akrosztichon
Séta
Holtág
Keservem el lett temetve
Tombola
Sajnálkozás
Egy becses, hegyes terepen
A fény szegénye
Péntek van
Karácsonyi dal
Három négysoros
Így alakult
Hétvégi reggel
Óhaj
Intés
Néhány kétsoros
Intés a tollal
Pályafutásom kötetei
Két sor a világ, 1990
Nulladik kötet, 1990
Fénytelen csillag, 1991
Egy baleset margójára, 1991
Negyed század, 1991
Száz vers, 1991
Lángoszlop, 1992
Csak úgy dől. belőlem, 1992
A Mátra fái alatt, 1992
Ifjukori költészetem néhány gyümölcse, 1992
Végtelen zsákutca-Szalmaszál kiadó, 1992
Éveim, 1993
Öt éve már, 1993
Kemény a világ, 1993
Fénysorok, 1994
Nappali félhomály, 1994
Költészetem törvénykönyve, 1994
Útkeresések és tollpróbák, 1994
Világom szívdobbanásai, 1995
Együttérés, 1995
Kivágom a huszonegyet, 1995
Kétsorosok (I. kötet), 1995
Miközben két sorrá lett a világ, 1995
És költő lettem én (előkészületben)
Az árnyékos oldal (előkészületben)
