Panaszos dal
Istenem, te mondd meg nékem, meddig süllyedünk?
A hazugság mocsarába nyakig süppedünk!
Egy főbohóc kertjében virít a "hantafa",
Butább, mint a leghidegebb, sötét éjszaka.
Azt hiszi, hogy ha van pénze, mindent megvehet,
Elfogadják vezérként a bolond emberek.
Más hatalmas udvarában áll egy gépmadár,
Teuton-kétfejű sasként csak prédára vár.
A gazdája nem jó sáfár! Álnok, pénzleső!
A hazug szó dől szájából, mint a jégeső.
Vannak ártatlan szegények, búsult földlakók,
Láncos kutyák és pribékek - jó tányérnyalók!
Amit kérnek, mind megkapják, épp csak annyi kell,
Szem ne lásson, fül ne halljon, csak "hurrázni" kell!
Epilógus:
Megesik, hogy én sem mondok mindig igazat,
A kis ördög néha szelíd, olykor szilajabb.
Viszont, ami itt történik kétezer fölött,
Felülmúlja a legrondább, hazug ördögöt.
(2005. Nov. 23..)
