Paranoia
Klütaimnesztrának - gyilok helyett.
Becézhetnélek gyöngy-ölűnek.
Voltaképpen semmi sem bizonyíték.
Nem én akartam, ami történt:
Vadkan-szagú éj orozott el,
Széttépte lelked csupa-selymét.
Szenvedek s szenvedsz: Különös
Téveszme-duett ez - paradox szögben.
Már nemcsak a kilenc, elmaradt ciklus
Igazolhat, amíg vendéged voltam,
(Miközben untad-utáltad a terhed)
S kapaszkodtam szívedbe bizonytalan ujjakkal:
A "meghívatlan", a mindenek-dacára-élő,
S fogtalak. Tartottak körkörös hús-falaid:
Iszonyú palotáim. Zabáltalak? Nem igaz, hogy
Kiettem a húsod... Nem igaz, hogy a
Poklod - létezésem fogalmazta pokollá!
Rántsd el korsónyi melled - ne itass!
Barlang se volt (nőnemű orfeusznak - pokla) a méhed:
- Igen, a százszor-panaszolt, görcsös szülte elektrát...
Rántsd el római korsód - ne itass!
Kígyó szisszen az anyatejből s agyat
Mutat föl - fonákán - anyám; golyószóróval
Átlyuggatott eget lötyögtet:
Pocsolyát, csillag-vakolásút...
Rántsd el korsónyi melled - ne itass!
A mosolyt pereld vissza a csecsemőtől!
Görbüljön sírásra a még fogak-nélküli száj!
Vihart te kavartál - jochaim és lédé leánya, szennyét
Istállóknak sose restelld; Testedre aggasd ékszeres
Szorongásaid; Tépdesd a kötést sosem-volt
Sebeidről: Mindenképpeni kezdet, aki
Magadba másoltattad a véget - karonülő ebek
Dajkája, frigid hús - vélt emberséged
Perverzitás csak. Megöljelek, vagy megbocsássak?
"Pasziphae" vagy? Pereld vissza a "teremtést"!
Ha Klütaimnesztra - én meg nem öllek!
Megszólítalak maradék mozdulatommal; Belső
Vakságodra szavam a Veronika-kendő:
Anti-Mária - hajítsd el ebeid;
Ne rombold szét a jászlat, keresztem "akkor" is
Deszkából ácsoltad-szegecselted...
Látom - reszket a szád: Sírsz? Mire jó ez?...
A Tekla-éket szemeidből sose pergesd!
Jöjj - felölellek! A csillaggal átvert,
Heges ég alatt számodra szívem - menedékhely.
