Parkban
Mesés nyári éjszakán,
szemlélődő holdsugár,
ezüstöt szórt hajunkra,
barázdát vésett arcunkra.
Andalgunk méla csendben,,
madár szárnya néha rebben,
odújában mókus motoz,
talpunk alatt kavics ropog.
Fölöttünk sugdosó levél,
padunk csak nekünk mesél,
keressük az átszúrt szívet,
mit ifjú hevünk vésett.
Finoman körbeírjuk,
darabka ifjúságunk,
első elcsattant csókunk,
szerelmes szavakat súgtunk.
Fáradt szívvel emlékezünk,
eljárt az idő felettünk,
egymás karján elsétálunk,
zenét kondul hű harangunk.
2016
