Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Végh Miki


Párzás

Vasárnap délelőtt. Kinn tombol a nyár. Mi pedig mindent
elkövetünk annak érdekében, nehogy a tombolás odáig fajuljon,
hogy a házban is elviselhetetlen legyen a hőmérséklet. Ablakok
lesötétítve.

Nincs is jobb annál, mint a hűvös szobában elnyúlni, közben
részvéttel gondolni mindazon embertársainkra, akik kénytelenek a
tűző napon tartózkodni ilyenkor.

Megszólal a kapucsengő. Első reflexió, persze csak magamban, hogy
"maradtál volna anyádban", függetlenül attól, fogalmam nincs, ki
bátorkodik sziesztánkat megkurtítani. Majd jön a reménykedés.
Előbb-utóbb rájön, ha nem megyünk ki, nyilván nem is vagyunk
itthon, tehát elkotródik. Aztán a cáfolat, hogy hát hiszen a
vakvezető kutyám az udvaron van, miből is valószínűsíthető, hogy
én itthon vagyok. Csaholva rohangászik a kerítés mellett. Én
pedig árulónak tartom, és utálom ezért.

- Gyöngyike, próbálj észrevétlenül kikukucskálni, és mondd meg,
ki az a pofátlan!
- Egy férfi.
- Akkor menjél ki, mert lehet, hogy háztűznézőbe jött, és téged
akar feleségül venni!
- Ismerős az arca, de nem tudom ki az.
- De ciki! Lehet, hogy mégsem vőjelölt?
- Nem a zsánerem. Széle hossza egy, szalmakalap van a fején, és
cigaretta lóg a szájából.
- De miért nem ugat már az Endi?
- Mert kerítésen keresztül simogatja. Na, hála istennek, már
kiabál is, nem hallod?
- Hallom, telefonál.
- Nem telefonál, ide befelé hallózik.
- Hogy az énekeskoldus rakja belé a muzsikáló hegedűvonóját! Az
anyu mit csinál?
- Fürdik az emeleten.
- Neki van esze. Akkor megerőszakolom magamat, és kivánszorgok.
Ha szőnyeget akar eladni, megetetem az Endivel.
- Nincs semmi a kezében.
- Ezek szerint komatálat sem hozott?

Ismét megszólalt a csengő, méghozzá úgy tűnt, ráfeküdt, mert
folyamatosan nyomta.

- Jó napot kívánok!
- Köszönöm szépen, magának is.
- Ne haragudjon, hogy vasárnap délelőtt zavarom! B. Tibor vagyok.
Nekem is van egy labrador kutyám, éppen most tüzel.
- Fene a dolgát a kutyájának, hogy ilyen dög melegben képes rá.
- Képben vagyok, ugyanis mondta a közös barátunk, hogy jól kössem
fel a gatyámat, ha magával akarok beszélni, mert könnyen
kiforgatja az ember szavait.
- Nem tudom, kiről van szó, de megjegyzem, helyzetemnél fogva
akár gatya nélkül is jöhetett volna, úgysem látnám.
- Gy. Gyuri, a közös barátunk.
- Ja, ő gyerekkori pajtásom. Pár évvel idősebb mint én, és anno
sokat hurcolászott engem a biciklivázon. Nagymamám pedig mindig
szidott érte. Mondta, hogy az ilyesmi nagyon veszélyes, lehet,
hogy soha nem fogok családot alapítani. Akkor még nem értettem
mire céloz.
- Azért jöttem, mert szeretném bepároztatni a kutyámat. Nem jönne
át, itt lakunk a közelben? Nem lennék hálátlan, és természetes,
hogy a születendő alomból egy kiskutya is az öné.
- Uram, ebben a nagy melegben semmi kedvem hozzá. Bár lehet, hogy
a gyerekkori ..., ahogy az előbb említettem. Ráadásul a kutyáját
sem ismerem. Mi van, ha nem vagyunk egymásnak szimpatikusak?
- Jah, értem már. Töredelmesen bevallom, nem magára gondoltam.
Belátom, félreérthető voltam, de mivel magával mindig együtt
látom ezt az aranyos kutyát, feltételeztem, ha pongyolán is
fogalmazok, de érthető, amit kérni szeretnék. Azt látom, hogy
kankutya, esetleg ivartalanítva van?
- Nem, de eddig még tartózkodott a másik nemtől.

Hogy fokozzam a hatást, Endihez fordultam, és feltettem neki a
nagy kérdést, lenne-e kedve egy kis cicázásra. Akkor sem voltam
biztos benne, hogy megértette, de később igazolta is, hogy egy
büdös szót nem értett belőle. Viszont hálásan dörgölte a
nadrágomhoz az orrát, közben a hátsó felén lévő hosszú
nyúlvánnyal legyezett, ami nekem kifejezetten jólesett a dög
melegben.

- Uram, mint látja, sikerült a kutyámat rádumálni egy kis
vasárnapi hancúrra. Már csak a pontos lakcím szükségeltetik, és
házhoz megyünk párzási szándékkal.

Elmondta a címét, bár hangjából úgy ítéltem, meglehetősen
bizonytalan volt abban, hogy fejben megjegyzem. Dehát ritkán,
sőt, ha jól emlékszem, még soha nem hordtam magammal
jegyzetfüzetet és tollat. A füzetet ugyan fel tudnám használni
más célra, viszont a tollal abszolút nem tudnék mit kezdeni.
Bizony, első hallásra jegyeztem meg a kacifántos címet, viszont a
családneve valahogy elsikkadt. A kezdőbetű valószínűsíthető, de a
betűhalmaz további sorrendje abszolút bizonytalan. Tulajdonképpen
nem is fontos, hiszen még emberek között is gyakorta előfordul,
hogy intim kapcsolatba kerülnek, és nem tudják egymás nevét sem.
Kezet ráztunk a kapu rácsai között.

Ő távozott, én pedig visszatérve a hűvös szobába, közöltem
családommal, fontos elfoglaltságom akadt. Természetesen a
mesémből először kihagytam a kutyát, de csak a hatás kedvéért,
ami nem is maradt el, de sikerült jól védekeznem. Gyors
táplálékfelvétel, hiszen hosszú út áll előttünk, aztán Endi
felszerszámozása, mert egy vakvezető kutya adjon magára, akkor is
ha ... megy. Közben eszembe jutott, vajon meddig tarthat egy
ilyen aktus? Fogalmam sem volt. Emberek között némi tapasztalatra
szert tettem, de egy kutya az egészen más. Éppen ezért, mert nem
volt kedvem órákig időzni egy idegen hajlékban, úgy terveztem, ha
belemelegednek az ebek, diszkréten magukra hagyom őket, és majd
visszamegyek egy megbeszélt időpontban. Ehhez azonban szükségem
volt arra, hogy Gyöngyi is jöjjön velem.

Megérkezvén az idegen bázis udvarára, kutyám gorombán rámordult a
barátkozást kezdeményező szukára. Morgásával tudomására hozta a
házőrzőnek, hogy ő bizony munkában van, ebbéli tevékenységében ne
merészelje őt zavarni. Éppen ezért levettem róla a nyakörvet meg
a hámot is, ami ebem számára azt jelentette, hogy ott kívánom
hagyni egy idegen helyen, és ehhez nem volt hozzászokva. Azért
kergetőztek egy jót az udvaron a másik kutyával, mi pedig
próbáltunk meglógni, de még nem csukódott mögöttünk a kapu, mikor
Endi észlelte, és elkezdett vinnyogni, ugatni, majd rázni az orra
előtt csukódó nyílászárót. Mi mindenesetre hazajöttünk, s csak
három óra múlva mentünk vissza. Gyöngyi mondta már messziről,
hogy Endi hűsöl egy bokor alatt, de mikor észrevett bennünket,
felugrott, és rohant a kapuhoz. Bebocsátás után a
kutyatulajdonos-társ elmesélte, hogy sokáig próbálta vigasztalni
távozás után az ebemet, de nem nagy sikerrel. Végül úgy döntött,
bemegy a házba, és ablakon keresztül vizslatja az eseményeket.
Egy idő után ismét elkezdődött a kergetőzés, majd a lány kutya
valószínű tanítani akarta Endit, hogy kell az olyat csinálni, és
módszeresen ugrált kutyám hátára, amit látszólag Endi nem
díjazott. Fejét hátracsavarva próbálta a lánykutyát lebeszélni
ebbéli helytelen cselekedetéről, és csúnyán morgott is. Majd
mikor a fenyegetése eredménytelen volt, lazán lerázta magáról a
szukát, elkapta fogai közé a nyakát, és a földhöz teremtette, de
ez még semmi, mert mellső lábaival rá is taposott, majd - mint ki
jól végezte dolgát - elkullogott egy bokor alá. Azóta onnan nem
is bújt elő az érkezésünkig. Biztosítottam az urat arról,
mitőlünk nem tanulhatott ilyet, hogy így kéne elbánni a felajzott
másik nembélivel.

Hazafelé elgondolkodtam: kétségtelen, nem voltam büszke kutyám
férfiatlanságára, miközben tárgyilagosan állapítottam meg
magamról, én sem szeretném, ha csak úgy minden magyarázat nélkül
ugrálna valaki a hátamra.

2009. augusztus 19.

Családunk amatőr irodalmi honlapja:
http://migyoro.5mp.eu


doboz alja
oldal alja