Orliczki Jánosné Marika

PEDIG NEM IS LÁTSZIK...

Anna, mint mindig, korán kel, mert a mindennapi munkába indulás előtt a fürdőszobát egy órácskára kisajátítja magának. A család többi tagja türelmetlenül várakozik és kis morgások kíséretével, noszogatják. Amikor végre elkészül, az órájára néz, és megállapítja, hogy már megint késésben van!
- Milyen jó, hogy még az este odakészítettem a ruháimat, amelyeket most fel kell vennem! - Majd a mamájához fordul, és a véleményét kéri.
- Mond csak, Anya! Ez a felsőm, hogy illik a nacimhoz? Tegnap este elfelejtettem megnézetni veled a párosítást!
- Anna, ez így tökéletes együtt! - felelte a mamája.
Azzal Anna máris magára vette a kiválasztott ruházatát, és a nagytükör elé állt.
- Hát, ez tényleg „pöpec"! - állapította meg Anna és még simított egy kicsit a vállain, megigazította még a haját, amit már a fürdőszobában rendbe hozott. A kis táskájából kivette a szép „dizájnos" parfümös üvegcséjét, és pár cseppnyit magára simított.
- Na, kész is vagyok! - mondta elégedetten Anna, azzal vállára vette kis táskáját, és hangosan elköszönt a családjától. Kilépett az ajtón majd egy hirtelen mozdulattal vissza is fordult. A mamája rögtön tudta, a kislánya már megint elfelejtette a fehér botot magához venni.
- Anna! Itt a botod! Tudom, hogy még elboldogulnál nélküle kislányom, de most már meg kell szoknod, hogy magaddal kell vinned!
Anna megköszönte a mamájának a segítségét, és a botot összecsukta, úgy indult a buszmegállóba. Tavaly még meg tudta állapítani, hogy hányas busz állt be a megállóba, de sajnos egy év alatt oly sokat romlott a látása, hogy most már csak rutinból közlekedik az ismert helyeken.
Meg is érkezett a busz, és máris felszállt Anna fiatalos lendülettel a járatra. Pár megálló után a metróra kell átszállni, ami már kissé nehezebb történet! A reggeli rohanásban senki sem ér rá arra, hogy érdeklődjék a fiatal lánytól, „hová szeretne menni?" Vagy „segíthetek?" Anna most már egyre többször nyitott bottal közlekedik, de a kevés látásmaradvány megtéveszti a látó utasokat, így magára hagyják sok esetben. A helyismeretnek köszönhetően azért eljut a metróhoz.
Éppen az utolsó pillanatban sikerül felszállni rá! Még meg sem tudott Anna kapaszkodni, a metró nagy lendülettel elindult. Majdnem sikerült egy hátast dobnia, de szerencsére még meg tudott állni. Kapaszkodóhoz segítették, és eszébe sem jutott senkinek, hogy megkínálják őt egy ülőhellyel! Anna egy nagyon jól öltözött, csinos lány, aki ráadásul kedves és pedáns. A megjelenés fontos.
Miközben a távolság fogyott, Anna tekintete érdeklődően fürkészte az utasok arcát, ami oly közel volt hozzá, hogy a kis látásával észlelni tudta, mit is figyelhetnek rajta! Odébb halk megjegyzést tettek a már alig látó, de jól öltözött lányra.
- Nézd azt a fehérbotos lányt! Nagyon ízlésesen van öltözve!
- Látom! - felelte a másik. - Már párszor utaztam vele ezen a vonalon! Mindig oly pedáns.
- Egyet nem értek! - mondta egyik a másik hölgynek. Olyan szépek a szemei! Tudod, nekem is van egy ismerősöm, aki szintén vak, de a szemein semmi sem látszik arra nézve, hogy nem lát vele.
- Hát... csak ettől mentsen meg a jó Isten! - zárták le a beszélgetést, és leszálláshoz készülődtek.
A következő megállónál Anna is leszálláshoz készülődött. Egy fiatal magas fiú udvariasan megkérdezte:
- Segíthetek?
A lány igennel válaszolt, és a fiú a mozgólépcsőhöz kísérte, ahol Anna rutinosan közlekedett.
- Mindennap erre közlekedik? - kérdezte a segítőkész fiatalember.
- Igen - felelte a lány, majd a fiúra nézett és összemosolyogtak.
- Szabad kérdeznem, hová igyekszik reggel korán? - faggatta a fiú Annát.
- Ma megyek utoljára a cégemhez és a búcsú napja is lesz ettől a munkahelyemtől, mert kaptam egy állást, a végzettségemnek megfelelőt.
- És mi a végzettsége? - kérdezte a segítőkész fiatalember.
- Júliusban volt a diplomaosztó ünnepségem az ELTE-n. Most szabadságra fogok menni, a Balatonra, azután jogászként fogok dolgozni az egyik banknál.
- Hát micsoda véletlen! - mondta az ifjú. - Én is jogász vagyok, és banknál dolgozom!
Egy pillanatra meg is álltak és nagyon nagyot nevettek a véletlen történeten.
- Akkor kollégák vagyunk ezek szerint! - jegyezte meg Anna.
- Véletlen nem a kereskedelmi bankhoz fogsz kerülni? - érdeklődött a fiú.
- De igen!
- Akkor holnap is találkozzunk és mehetünk együtt, mert hát tulajdonképpen az én munkahelyem is ugyanaz, ami a tied!
A két fiatal azután elindult a munkahelyeik felé, ami csak pár percnyire volt a metró kijáratától. Ezalatt a pár perc alatt eszükbe jutott, hogy még nem is mutatkoztak be egymásnak. A fiatalember megfogta Anna kezét és röviden bemutatkozott:
- A nevem Ercsi Péter.
- Engem pedig Dallos Annának hívnak - mutatkozott be a lány is.

A fiatalember jelezte Annának, hogy ő már meg is érkezett ahhoz az irodaházhoz, amely földszintjének egy részét foglalja el az a bizonyos pénzintézet, amelyről mindketten említést tettek.
Anna udvariasan megköszönte a fiúnak a segítségét és indulni akart, amikor a fiatalember így szólt hozzá:
- Anna, kedves! Mikor láthatlak újra legközelebb?
- Várj csak! Hogy is van? - Anna kicsit zavarba jött.
- Na jól van! Tudom, hogy váratlanul ért a kérdés! - tette hozzá sietve Péter.
- Hát igen! - mondta Anna.
- Most még a határidőnaplómba bele kell néznem, mert rengeteg elintéznivalóm van. Ma itt leszámolok, majd az okmányirodában is sok tennivalóm akad! Azután a szüleimmel, testvéreimmel a Balatonra fogunk menni, és két hetet a nyaralónkban leszünk. Te jó ég! Én már el is késtem! - jegyzi meg Anna!

Péter a belső zsebéből elővette a névkártyáját, és Annának kedvesen átadta.
- Hívj fel kérlek, látom már késésben vagy, és nekem is időre kell mennem! Megígéred?
- Rendben, hívlak! - felelte Anna.
Azzal elköszöntek egymástól, és Péter még egy pillanatig követte a lányt, amint határozott, de gyors lépésekkel elindult a munkahelyére.
Szerencsére a következő kereszteződés után az első épületig kellett csak mennie, de már csak leszámolni, így annyira már nem volt ciki a késés, ami csak 5 perc volt.
Azon a nyári reggelen elindult egy szép románca annak a két ifjúnak, akiket a véletlen hozott össze.

Augusztus eleje volt, mikor Anna és családja már a Balatonon nyaraltak, és az időjárás kimondottan kedvezett a fürdőzőknek. Anna egyre többször gondolt Péterre és a telefonja után nyúlt. Most már nem habozott tovább, és a névkártyát megkereste, kishúgát megkérte, olvassa fel azt a telefonszámot, amely a kártyán volt. Egyre jobban dobogott a szíve, de máris bepötyögte a számokat. Csengett párat és egy vidám hang szólt a telefonba!
- Halló! - Anna bemutatkozott, és Péter egyből megismerte a hangját.
- Szia! - mondta Péter a telefonba. - Már azt hittem, hogy nem fogsz felhívni Annácska! Hol vagy mostanság? - kérdezte Péter.
- Tudod, most vagyok a Balatonon. Nagyon jó időt fogtunk ki szerencsére! - felelte Anna. - Na és te? Voltál már nyaralni? Mikor leszel szabadságon?
- Én is pont most nyaralok és én is a Balatonon! Találkozhatnánk! - mondta Péter a telefonba.
- Nagyon örülnék! - válaszolt Anna. Azzal lediktálta a címet és megbeszélték az időpontot a találkozásra.
- Eléd menjünk? - ajánlotta fel Anna a segítséget.
- Kedves vagy, de kocsival megyek és ismerem azt a helységet, ahol nyaralsz!
- Rendben, várlak délután! - Majd letették a telefont és Anna nekikészült a délutánnak.
Péter a megbeszélt időpontban meg is érkezett, és nagyon megörültek egymásnak. A szülők és a testvérek is bemutatkoztak, és vendégül látták a fiatalurat.
Rekkenő hőség volt azon a napon, így hát hamarosan a fürdés volt a program, mást nem is terveztek.

Az idő hamar elszállt, sok mindenről beszélgettek és igazi jó barátság alakult ki a két ifjú között. Anna és Péter a búcsúzáskor nehezen váltak meg egymástól, de élt bennük a remény a folytatáshoz, hiszen mindennap találkoznak majd a jövőben az új munkahelyen. Péter még szívesen maradt volna egy kicsit, hisz az este oly kellemes meleg volt. Arra gondolt, hogy milyen jó lenne ezen a kellemes estén Annával sétálni! Na, és a szülei mily kedvesek voltak! Rövid kis látogatása alatt, megérezte azt a harmóniát, amely ebben a kedves családban oly nyugalmat, szeretetet árasztott. Anna azon az estén sokáig a teraszon üldögélt, és egy jeges limonádét kortyolgatott, kellemes zenét hallgatott. Közben visszaemlékezett arra az első találkozásra a metrón.

A part felől lágy szellő érkezett, de kis idő múlva már kis nyári zápor frissítette fel a levegőt! Anna mamája kinyitogatta a szobák ablakait, és a friss szellővel érkezett nyári zápor koppanását hallgatták. A család minden tagja megkönnyebbült, amikor végre elviselhetőbb lett a kánikula utáni levegő. Anna most már a szobájába ment, onnan hallgatta az eső elcsendesedését. Miközben az eső elállt, megszólalt a telefon, amit titokban Anna várt is. Biztos volt benne, hogy ez csak Péter lehet. Valami olyan kellemes bizsergést érzett a mellkasában, amilyent még eddig sohasem! - Te jó ég! Lehet, hogy szerelmes vagyok? - gondolta Anna.
- Halló! Anna vagyok - szólt kedves hangon.
- Szia Annácska! Nem zavarlak? Péter vagyok. Csak meg szeretném köszönni ezt a szép délutánt, amit veled tölthettem! Nagyon jó volt veled beszélgetni és most már alig várom, hogy viszontláthassalak. Mikor is utaztok vissza Budapestre? - érdeklődött Péter.
- Nagyon szeretnék már szombaton hazautazni, - felelte Anna - de ezt még a szüleim nem döntötték el, hogy pontosan szombat vagy vasárnap legyen. Te most meddig maradsz még a Balatonon? - kérdezte Anna Pétert.
- Én már ma este otthon leszek - válaszolt a kérdésre Péter - Édes Annácskám, most kívánok neked szép álmokat!
- Én is neked Péter! Jó éjt!
A két fiatalnak nem jött álom a szemére, mert csak egymásra gondoltak és nagyon vártak a legújabb találkozásra.

A kis szoba most olyan érzést nyújtott Annának, mintha a nyugalom szigetén volna, és azt súgja valami, hogy rád talált a boldogság! - A boldogság? - Óh, csak igaz lenne! - gondolta Anna. - Tény, hogy ez a fiú érez valamit irántam, mert igazán udvarias és kedves hozzám! Minden szavából azt érzem, hogy tetszem neki. Be kell vallanom magamnak, hogy ő meg nekem tetszik! Olyannyira, hogy szerelmes lettem belé! - Ezeket a gondolatokat ismételgette magában és ha nehezen is, de álomba merült.

A reggel megint igazi nyári meleggel várta a nyaralókat! Végre felfrissült a levegő is. A nap már magasan járt az égen, mikor Anna is felébredt. Arra gondolt, hogy már nem sokáig lustálkodhat, mert vége a szabadságnak és jön a komoly felelősséggel járó nehéz, de szép munka. Végül is, azért tanult hat évet az egyetemen.
Anna még egy kicsit elnyújtózkodott az ágyon, majd kiment a teraszra. A madarak csicsergését hallgatta egy darabig, aztán teljesen magához tért az alvásból. Édesanyja szólítgatta a nappaliból.
- Anna! Már itt a reggelitek az asztalon, jöhettek máris!
A család minden tagja együtt reggelizett és az édesapa tudatta a lányaival, hogy:
- Ma estére már otthon leszünk! Úgy döntöttünk Anyával gyermekeim! Úgyhogy pakoljátok össze a holmitokat, és ahogy kész vagyunk, indulunk haza Budapestre!
Hamarosan összekészítették a bőröndjeikbe a holmikat, a nyaralót szépen kitakarították, és lezárták egy rövid időre. A csomagokat bepakolták a kocsijukba, és még lementek a büfébe, ahol frissensült halat ebédeltek.
A három lány szép barnára sülve, kipihenten és vidáman integetve a Balatonnak, hazaindultak a betonrengetegbe, Budapestre. Annának még mindig Péterrel való kapcsolata járt az eszében, és izgatottan várta a legközelebbi találkozást.
- Összességében, azért jól sikerült ez az idei nyaralásunk! - szólt az édesapa megelégedett hangon, miközben az autójuk száguldott az autópályán. - Ki tudja, mikor lehetünk így ötösben csak mi, csak így gondtalanul újra együtt? Anna is elvégezte már az egyetemet, pár nap múlva munkába is áll, Brigitta jövőre fejezi be a tanárképző főiskolát, Andrea is jövőre érettségizik. Hát, nem lesz könnyű megszerveznünk a családi nyaralást! Hiszen külön utakon fogtok most már járni, ahogy látom! Felnőttetek! Tudomásul kell vennem lányok!
- Apa! Mi lelt most, hogy ilyesmin meditálsz? - szólt a kisebbik lány. A nagyobbik lányok pedig kissé el is érzékenyültek ezen szavak hallatán. Az édesanyjuk pedig büszkén végignézett a lányain, akik a hátsó ülésen hallgatták édesapjuk szavait.
- Igaz is Anna! - szólt még az édesapa. - Ki az a jóképű srác, aki a vendéged volt?
- Ja, ő egy jogászfiú, aki szintén abban a bankban dolgozik, ahol majd én is fogok.
- Mióta ismeritek egymást? - veti közbe érdeklődően a mamája.
- Nem olyan régóta! Anya! Most nem szeretnék erről beszélni. - állította le a mamáját Anna. Kisvártatva megszólalt Anna telefonja, és Péter szólt bele.
- Annácska! De jó újra hallanom a hangodat! Mikor láthatlak már édesem?
Ezek a szavak annyira jólestek Annának, hogy csak annyit mondott Péternek: - Hát, akár már ma is.
- Otthon vagytok már? - kérdezte izgatottan Péter.
- Hamarosan hazaérünk, most még csak az Erzsébet-hídon járunk. - felelte Anna és majd kiugrott a szíve az izgalomtól.
- Én ma szeretnék veled találkozni! - mondta Péter a telefonba - Sok mindenről szeretnék veled még ma beszélni.
- Rendben, én pedig szívesen hallgatnálak, de majd akkor szóban bővebben mindenről személyesen, hamarosan.

Senki sem faggatta Annát, még a kis telefonos párbeszéd után sem, pedig sejthették a dialógus témáját! Anna mégis úgy tartotta, hogy őszintén fog szüleinek beszélni erről a még bimbódzó kapcsolatról. Most egyelőre csak annyit, hogy találkoznak Péterrel még ma este. Természetesen ebbe a dologba a szülők már nem szólnak bele, végül is Anna felnőtt, és a korban is benne van ahhoz, hogy kapcsolata legyen valakivel.
Megérkezés után Anna egy frissítő zuhanyt vett, és lenge nyárias ruhát öltött magára. Nagyon csinos és bájos volt. Megszólalt a kaputelefon.
Anna kedvesen invitálta, hogy jöjjön fel kis időre, amíg elkészül. Csak pár percről van szó. Péter boldogan fellépcsőzött a második emeletre és csengetett. Anna nyitott ajtót és Péter belépett a lakásba. Abban a pillanatban, amikor Annát meglátta abban a nyárias ruhában, arra gondolt, ez az a lány, aki nem lehet másé, csakis az övé!
Üdvözölték egymást, és puszit adtak egymásnak. Legszívesebben forró csókkal ünnepelték volna meg a találkozást, de most ezt egyelőre mellőzték. Anna papája valamiért átsuhant az előszobán, és illendően üdvözölte Pétert. Semmi kivetnivalót nem talált ebben a fiúban, így maga is helyeselte az esti sétát.
Végre, most már kettesben maradtak, amit mindketten nagyon vártak. Most, hogy az esti szürkületben elindultak, mindketten felszabadultan és boldogan fogták egymás kezét.
- Hová menjünk? - kérdezte Péter.
- Ha elfogadod az ötletemet, akkor üljünk be egy jó kis cukrászdába.
- Pont arra gondoltam én is! - mondta Anna.
Azzal Péter átölelte Annát. A lány sem rejtette már tovább érzéseit. A szerelem oly nagyon elhatalmasodott rajtuk, hogy az első csók, amelyet mindketten már nagyon vártak, beteljesült. Szép nyári este volt. Péter nem tudott ellenállni annak, hogy megismételje Anna ölelését.
- Gyönyörű vagy Annácskám most is, mint mindig! - suttogta a fülébe és a hosszú haját, amely eltakarta gömbölyű vállait, a füle mögé igazította.
- Kedves vagy! - felelte Anna és megköszönte a dicsérő és jóleső szavait.

Pár lépés után a cukrászdához értek és a kerthelyiségbe igyekeztek. Mintha nekik foglalták volna le azt a szabad asztalt, úgy állt ott kissé távolabb a bejárattól. Jelezte Péter Annának az észrevételeit. Kedvesen megfogta őt, és szorosan maga mögött, az asztalok között vezette a már kiszemelt helyre. Megálltak az asztal előtt. Péter udvariasan kihúzta Annának a széket és helyet foglaltak. Szépen terített asztalon, egy vázában virággal fogadtak minden vendéget. Ezt Anna is észlelte, hiszen még egy kis látásmaradványa van. A pincér máris ott termett, és várta a rendelést. Azzal Anna felé fordult és kérdezte tőle:
- Hölgyem, mit hozhatok?
- Szeretnék egy gyümölcskoktélt sok jéggel!
- Önnek uram, mit hozhatok?
- Azt hiszem, nekem is ugyanazt, amit a hölgy kért.
Azzal a pincér megköszönte a rendelést és kisvártatva meg is hozta nagy kelyhekben a jeges gyümölcskoktélokat.
- Isteni illata van! - jegyezte meg Anna.
- A színe is gyönyörű! - tette hozzá Péter.
- Annácska, adom a kiskanalat is, mert ezt egy kis tálcára téve hozták, és még itt van hozzá külön valami finomság! Fantasztikus, hogy milyen színkavalkád van ebben a kehelyben! - így Péter.
Miközben elfogyasztották a koktéljaikat, szóba kerültek a Péter családjával kapcsolatos kérdések. Elsősorban a szülei felől beszélt, amely nem volt túl vidám történet. Másodsorban, neki nem voltak testvérei, pedig szerette volna.
- Péter, ha nem akarsz róla beszélni, akkor ne firtassuk!
- Édes Annácskám, ha meghallgatsz, olyan szívesen elmesélném neked!
- Őszintén szólva, én nagyon szívesen meghallgatnám a te kis életed történetét, de csak ha te is akarod! - szólt együtt érzően Anna.
- Tudnod kell édes Annácskám! Amikor felvettek az egyetemre, apám elment külföldre egy kórházba dolgozni, azzal a tervvel, hogy majd egy év múlva mi is utána megyünk. Nagyon jó szakorvos volt ő idehaza is. Amerikába hívták egy sebészeti klinikára, ahol hamarosan otthon érezte magát és azután, mintha el is felejtette volna, hogy honnan indult, és hogy valakik várják őt vissza! Azóta sok év múlt el, nemcsak egy, ahogy ő ígérte. Édesanyámmal itthon maradtunk, és nagyon nehezen viseltük, hogy nincs velünk. Azt nem mondhatom, hogy anyagi gondjaink voltak, mert tisztában volt vele, hogy anya keveset keres ahhoz, hogy fedezze az én taníttatásomat. Időnként a folyószámlánkra utalt szép nagy összegeket, és így nem is szenvedtem hiányt semmiben. De hát az embernek lelke is van, és szeretetre is vágyik. Hiányzott, de hiányzik még most is az apai szeretet. Na, és egy példakép. És elbeszélgetni, mint férfi a férfival. A felnőtté váláshoz is jól jött volna egy-két apai jó tanács. Édesanyám, ahogy lehetett, mindig jó irányba terelgette életem, és ezért hálás is vagyok neki. Apám lassan tíz éve már, kint él Amerikában. Azóta csak három alkalommal járt itthon. Találkoztam is vele, de azt mindig nehéz volt feldolgozni, hogy újra itthagy minket. Na, de már saját életemet élem, nincs anyagi gondom, sikerült jó álláshoz jutnom. Szeretem, amit csinálok, pont nekem való ez a feladat! De már annyit beszéltem magamról! Tudod édes Annácskám, ezeket a személyemmel kapcsolatos dolgokat, még soha senkinek sem mondtam el, csak neked! Örömmel vettem tudomásul, hogy annál a banknál fogsz te is dolgozni, ahol én. Igazán jó kollégákkal vagyok körülvéve, jó kis közösségben dolgozom. Majd meg fogod látni te is Annácskám! Milyen osztályra is kerülsz? - érdeklődött Péter.
- Tulajdonképpen én egy telefonos tanácsadó leszek a befektetési osztályon. Nem lesz nehéz dolgom, a szakdolgozatomat is ebből írtam és jó szponzorom is volt szerencsére, na meg a laptopomon mindent hamar ki is tudok keresni, ha kell. Bár, sok minden a fejemben van!
- Egyébként az első időkben az idősebb kollégák szívesen segítenek, ha éppen valamit még nem tudsz.
- Péter! Már én is akartam kérdezni tőled, te milyen területen dolgozol?
- Kérlek szépen, én üzletkötőként dolgozom, és sokat utazom vidéki fiókokhoz, ahol az újabb termékeinket ismertetem. Van egy céges kocsim és azzal járom az országot egy-egy jó üzletkötés reményében.
- Ezek szerint, te nem is mindennap vagy bent a bankban?
- Van olyan hetem, amikor csak egy-egy órát vagyok bent és indulok a vidéki, vagy Pest melletti fiókokba - felelt Péter. - Van olyan napom, amikor csak este érek haza. Nem vár otthon senki, ezért annyira nem is sietek. Tulajdonképpen, csak aludni járok haza.
- Nem édesanyáddal laksz?
- Annácskám! Két éve vásároltam egy kétszobás lakást, azóta saját otthonom van. Szépen be van rendezve, most már semmi sem hiányzik... Csak a boldogság! - tette hozzá Péter, azzal Anna kedves arcát nézte és megsimogatta.
Valami belső hang azt súgta Annának, hogy ez a fiú lesz az ő szerelme, aki mindenben mellette lesz, és sohasem hagyja őt el.

Péter kis ideig csak Anna kedves arcát nézte, miközben nagyon megkönnyebbült, hogy kibeszélhette magából azokat a lelki traumákat, amelyeket még sohasem mondott el senkinek. Kis ideig csendben voltak, hisz mindketten a gondolataikba merültek. Ilyesmivel, senki sem szokott dicsekedni, amit most Péter Annának mesélt el. A barátaival mindig vidám és aktuális dolgokról diskurált, sohasem került olyan helyzetbe, hogy ezeket a családi lelki gondjait feltárja.
Anna észrevette, hogy Péter is valamin elgondolkodott. Hogy feloldja a kettejük közti csendet, Anna az óráját megtapintotta, és megjegyezte:
- Létezik? Már fél tíz van? Ha veled vagyok, szinte repül az idő!
- Édes Annácskám! Szó szerint én is így érzem!
A kelyhekből elfogytak a jeges gyümölcsök, amit beszélgetés közben elfogyasztottak, majd a kelyhek alján maradt gyümölcs levét is kikanalazták.
- Menjünk Péter! Szerintem, mindjárt záróra!
Péter intett a pincérnek, kifizette a számlát és elindultak a kijárat felé. A figyelmessége most is pont olyan biztonságot nyújtott Annának, mint megérkezésükkor. Még mindig kellemes meleg volt, de már érezni lehetett, hogy ez nyár vége felé közeledő este.
- Édes Annácskám! Ma megint szép esténk volt, boldog vagyok, hogy velem vagy szerelmem!
Anna először hallotta Pétertől ezt a szót, hogy „szerelmem".
- Én is boldog vagyok kedvesem! - szólt remegő és elérzékenyülő hangon.
- Köszönöm, hogy megtiszteltél, és hogy én lehetek az, akinek elmesélted mindezeket a fájó emlékeidet, amit még senkinek sem mondtál el.
Ezen szavak után Péter lágyan átkarolta Annát, és magához szorította.
- Szerelmem, tudnod kell, hogy tetszel nekem, szerelmes vagyok beléd. Azt a reggelt, mikor először megláttalak, sohasem tudom feledni. Nincs olyan nap, hogy ne jutnál eszembe. Napjában többször is. Sosem feledem, mennyire vártam a hívásodat és milyen boldog voltam, amikor a Balatonon meglátogathattalak. Különösen az tetszett a családod körében, hogy a boldogság szigetét véltem ott, abban a kis nyaralóban felfedezni, ahol vendégül láttatok kedves szüleiddel. A közös fürdőzés a kánikulai melegben, a szép tested abban a bikiniben.
Eközben Anna olyan forróságot érzett az egész testében, hogy azt Péter is észrevette. Most mindketten úgy érezték, jó lenne megcsókolniuk egymást, és meg is érezték egymás vágyakozását. Csókolózni kezdtek. Semmi sem zavarta őket, hiszen a szerelem két ember kapcsolatában főleg, ha őszinte, így természetes. A boldogság mámorától szinte el is felejtették, hogy indulniuk kellene hazafelé. Egymást átölelve andalogtak Anna lakóhelyéig. Péternek eszébe jutott, hogy neki reggel nyolc órára már a bankban kell lennie. Neki már lejárt a szabadsága!
A kapu előtt még kicsit beszélgettek, és búcsúzkodni kezdtek. Nehezen váltak meg egymástól. Egymás karjaiban még némán, de sokatmondóan ölelkeztek. Péter jó éjt kívánt szerelmének.
- Én is kívánok neked szép álmokat édesem! - felelte Anna. És bement a kapun, majd felment a lakásukba. Péter elindult haza gyalogosan, mert már a buszok sem jártak, olyan későre járt.
- Legszebb estém volt az életemben! Kell nekem ez a lány, hisz gyönyörű, kedves, okos, és ami a legfontosabb, szép lelke van! - ezzel a gondolattal a fejében igyekezett hazafelé, ami már egy percnyire sem volt tőle.
Anna csendben a szobájába ment, és a szerelmi vallomás csengett a fülébe, amit Péter este mondott neki a cukrászdából hazafelé jövet. Ezen az estén kibontakozott mindkettejük szerelme egymás iránt. Péter kellemes és felszabadult érzésekkel nyitott be lakása ajtaján. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha már Anna is vele együtt érkezne haza, méghozzá úgy, hogy az otthona is itt legyen. Még egy kis időre kiállt a lodzsára, beleszippantott a levegőbe, mely a frissen vágott fű illatával áramlott felé. Csendesen behajtotta az ablakokat, majd a hálószobájába ment. Az éjjeliszekrényére tette a mobilját, majd ébresztő programját beállította, nehogy elaludjon. Két hétig erre nem volt szükség, addig alhatott, ameddig csak akart. Tudta, hogy sok munkája lesz, most még szabadságolások vannak, valószínű, hogy helyettesítenie is kell mindaddig, amíg ezek tartanak. A gondolataiba újra az esti séta villant be, és még forgolódott egy ideig, de aztán ha nehezen is, azért elaludt.
Anna érzései sem voltak közömbösek ezután a gyönyörű este után. Hálószobájában még bekapcsolta a CD lejátszóját, és halk zene mellett, lassan ő is elaludt.
Nagyon hamar reggel lett. Péter hálószobájába már beragyogott a nap, amikor ébresztette a telefonja. Álmosan kiballagott a konyhába, elkészítette a kávéját. - Most már újra a dolgos hétköznapok jönnek - gondolta magában Péter és eszébe jutott szerelme. Egy hét múlva Anna is elkezd dolgozni, ráadásul abban a bankban, ahol én! Most már mindennap láthatom, vagy reggel, amikor munkába jön, vagy este! Mert vele szeretnék lenni, amikor csak lehet. Nem hagyom magára, de az is lehet, hogy érte megyek kocsival és ő is velem együtt érkezik ezután, minden reggel. Eközben el is készült és a kocsi kulcsát leellenőrizte kistáskájában, majd munkába indult.
Még alig érkezett meg az irodájába, főnökasszonya miután üdvözölte Pétert, máris ellátta munkával. Természetesen mindent megbeszéltek, hogy mit is várna el a főnökasszony, mi minden maradt még hátra azokból a munkákból, amit csak Péter végezhet el. Ezzel ő is tisztában volt. Mindenekelőtt azokat a határidős ügyeket dolgozta fel, amelyek már nem tűrtek halasztást, hisz az ügyfelek számára éppen olyan fontosak, mint az üzletkötőnek. Igyekeznie kellett az elmaradásait bepótolni, jól sejtette, hogy még helyettesítést is el kell látnia. - Lassan már minden munkatársam letölti a nyári szabadságolást - gondolta magában Péter, azután visszaállt a megszokott munkatempóba.
Annyira belelendült a munkába, hogy csak azt vette észre, már dél is elmúlt! A telefonja után nyúlt és máris Annát hívta.
- Szia édes Annácskám! Ne haragudj, hogy még nem hívtalak, de tudod szabi után sok munka várt rám, és még csak most álltam fel az íróasztalom mellől először! Sokszor gondoltam rád egész délelőtt, nagyon vártam, hogy kis időt szakíthassak a beszélgetésünkre! Ma este felmehetek hozzátok? Nem zavarok? Még szép idő van, elmehetnénk egy kicsit sétálni! Hogy telt a napod, Annácskám?
- Nekem is akadt munkám bőven! - felelte Anna. - Rendet raktam a jegyzeteim között végre, majd feljött az évfolyamtársam, aki rengeteget segített az egyetemen a tanulásban, jegyzetek írásában, valamint közös programokban részt venni. Ma újságolta el nekem, hogy ő is kapott állást egy hivatalban, nagyon jó fizetéssel. Különösen sokat számít az, hogy tökéletesen beszéli az angol nyelvet. Milyen jó, hogy nekem is megvan a felsőfokú vizsgám angolból! Sokan voltak a leendő munkahelyemen állásinterjún ahogy hallottam, de pont ezért nem kapták meg az állást, mert nem volt nyelvvizsgájuk. Bocsi, válaszolva a kérdésedre, szívesen látnálak!
- Most leteszem Annácskám, este találkozunk!
- Szia, édesem! Jó munkát! Örülök a hívásodnak!
Boldogsággal a lelkükben, letették a telefont. Amint Anna letette, testvérei egymás után érkeztek haza. A legkisebbik lánynak eszébe jutott, hogy édesanyjuknak hétvégén lesz a születésnapja. Azonnal fel is hívta a figyelmét a család tagjainak, akik erről el is felejtkeztek.
- Andi! Te kis mindenre odafigyelő csajszi! De jó, hogy ilyen figyelmes vagy! Húú, ez nagyon égő volna, ha anyát elfelejtettük volna felköszönteni! - mondta Brigi és Anna elhalkuló hangon.
- Akkor most, amíg anya nincs még idehaza, beszéljük meg, mit is adhatnánk a szülinapjára!
- Én tudom! Énszerintem vegyünk közösen Apával egy szép digitális képkeretet. Azon az egész család fotóit lehetne tárolni! - mondta ötletét Brigi. Anna inkább egy szép blézert ajándékozna, azt jobban ki tudná használni szerinte!
- Lehet, hogy meg kellene anyát kérdezni - mondta Andi - Akkor legalább biztosan olyan ajándékot kapna tőlünk, aminek ő is megörülne! Apát mindenképpen megkérdezzük, hátha neki is van valami jó ötlete, aztán holnap már mindenképpen be is kell szerezni a „meglepit".
A tanakodás közepette hazaérkezett az édesapa, majd a lányok azonnal neki is jelezték a mamájuk születésnapját, amely a hétvégén lesz. Azonban ő már készült arra a napra, és a lányainak elmondta, hogy már lefoglalt egy kisvendéglőben egy nagy asztalt.
- Itthon átadjuk az ajándékokat és a vacsora a kisvendéglőben hölgyeim! Én megvettem már az ajándékokat is. Anya még nem tudja, de majd az utolsó előtti napon szólni fogok neki, még mielőtt elkezdené az itthoni főzőcskézést, sütögetést. A lányok kíváncsiskodva érdeklődtek édesapjuktól, mit ajándékoznak édesanyjuknak.
- Megnézhetnénk?
Már indulni akart az édesapjuk a rejtekhelyhez, amikor megérkezett az édesanya is. Így most egy darabig titok maradt, hogy mit is vásárolt az édesapa erre a jeles napra. Az édesanya mindenkinek osztott egy puszit megérkezése után, és gyanakodva rákérdezett a férjétől.
- Valahogy, olyan csillogó szemekkel néztek! Megtudhatnám én is, mi az oka?
Az apa sem bírta tartani a titkát, és annyit elmondott neki, hogy:
- Szombaton mentesítve leszel, Édes a főzések alól!
Láthatóan, az édesanya el is felejtette a születésnapját, de kisvártatva beugrott neki, hogy mire ez a konyhatündérség alóli felmentés.
- Komolyan?
- Bizony édesem, most nem te szolgálsz ki, hanem most téged fognak kiszolgálni ezen a szombaton, amikor a születésnapodat fogjuk ünnepelni! Tudod, kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek, aztán majd megint mehet minden a megszokott kerékvágásban. Közben Annát felhívta Péter a mobilján, majd randevúra hívta.
- Rendben, - mondta Anna - de nem akarsz feljönni? Úgy készültem!
- Édes Annácskám, ezer örömmel!
Péter hamarosan az ajtajuk előtt állt, és csengetett a Dallos család ajtaján. Kedvesen fogadta a család minden tagja és Anna a szobájában hellyel kínálta. Péter a szombati napra szerette volna Annát elhívni színházba, de ezt most Anna nem fogadta el és Péternek elmondta a programját, amelyet semmiképpen sem akart kihagyni.
- Édes Péter! Tudod, édesanyámnak lesz a születésnapja, s azon nekem mindenképpen ott kell lennem! Ugye, megértesz! Péter, a te mamáddal mi van mostanság? Róla semmit sem mesélsz!
- Az én mamám még dolgozik egy gyógyszerkutatóban, ahol már idestova ott van 25 éve.
- Egyedül él?
- Igen. Amióta apám elment tőlünk, azóta ő egyedül él, de azért nem magányos! Sok barátja van, sokat járnak kirándulni, túrákra, és nyaranta meglátogatják a tengert. Éppen ma hívott, és meséltem neki felőled, édes Annácskám! Nagyon szeretne téged megismerni. Ha nincs ellenedre, vasárnap vár minket, és szívesen látna egy közös ebédre.
Anna arcára boldog mosoly ült, és azzal igent mondott a meghívásra. A konyha felől ínycsiklandozó illatok áramlottak be Anna szobájába. A két húg már terített asztalt varázsolt az ebédlőbe. A szülők, miközben megbeszélték a hétvégi ünnepléssel kapcsolatos programot, a vacsora is elkészült. A két lány melegszendvicseket készített, és máris asztalhoz hívta a családtagjait. Péter kissé zavarban volt ekkor, hiszen ő nem vacsorameghívást kapott, így ő búcsúzni akart, és indult a kijárat felé. Anna édesapja abban a pillanatban megszólította őt, és mint családfő és gyakorló édesapa, vacsorához invitálta. Ezt mindjárt Anna is megtette. Anna mamája az ebédlőben megszámolta a terítéket és örömmel állapította meg magában, hogy most hat teríték van a szépen és ízlésesen megterített asztalon. Kissé zavarban volt Péter, de Anna is kissé elpirult, miközben azért örült is a közös vacsorázásnak.
Rövidesen asztalhoz ültek, Péter Anna mellett foglalt helyet. A melegszendvics és a gyümölcstea az asztal közepére voltak szervírozva, így mind a hatan egyszerre körbeülték a családi asztalt. Péternek átfutott egy gondolat a fejében, most hogy szólítsa meg Anna szüleit, mert a Balatonon, amikor meglátogatta Annát, bemutatkoztak ugyan, de a keresztneveket nem jegyezte meg. Mindig csak úgy jöttek szóba, hogy a „papád", vagy a „mamád".
- Isteni, finom illata van ennek a melegszendvicsnek! - jegyezte meg az édesapa. Ezt Péter is megerősítette.
A lányok kihúzták magukat és mosolygós arccal közölték, hogy ez nem véletlen, hiszen ők készítették!
- A recept alapján Anna készítette el először, ez tőle ered! - dicsekedett Anna édesanyja. - Ez a leggyakrabban elkészített kedvenc melegszendvics fajtája a családnak. Úgyis neveztük el, hogy az „abbahagyhatatlan".
A teás-kancsóban gőzölgő tea nemcsak illatos volt, hanem szép citromsárga. Nyári almatea, a család kedvence. Az ízesítése akácmézzel készül.
- Kinek tölthetek? - kérdezte Brigi.
Természetesen, mindenki kért a finom teából, jólesett a szendvics után ez a különlegesség. Most már Péter nem várhatott tovább. Beszélgetni kezdtek, és a megszólítást ideje volt megtudnia. Péter Annával együtt elment kezet mosni, ami most pont jókor volt időzítve, annál is inkább, mert feltűnés nélkül meg tudta kérdezni szüleinek a keresztnevét.
- Anyát Eszternek hívják, apát Gábornak.
- Jó, hogy meg tudtam kérdezni, mert a beszélgetéskor nem tudtam volna megszólítani kedves szüleidet!
Most, hogy egy kis időre csak ketten voltak, kis puszikat adtak egymásnak, de igyekeztek vissza az ebédlőbe. Anna mamája egy gyümölcsökkel megrakott tálat hozott, egy másik tálon néhány aprósüteményt helyezett az asztalra. Jót beszélgettek, miközben csipegettek a gyümölcstálon elhelyezett csemegeszőlőből és a süteményből. Egymás munkahelyeiről esett szó, főképp Anna állásával kapcsolatos dolgokat hoztak fel. Aggodalmaskodtak kicsit. Péter igyekezett a szülőket megnyugtatni. Csak jókat mondott erről a pénzintézetről és a kollégákról.
- Ne is emlegessétek! Mindjárt itt a hétfő, nekem pedig elkezdődik a felelősségteljes munka, sok- sok izgalommal! - veti közbe Anna és a két tenyerét a homlokára teszi - De azért valahol örülök is, mert az sem kis dolog, hogy van állásom!
Péter Anna haját simogatva arra emlékezteti, hogy ő is ott van. Vele van! Nincs egyedül.
- Nem lesz gond gyermekem! - mondja a mamája - Te mindig olyan talpraesett és okos voltál, biztosan itt is megállod a helyed! De még a hétvégén bulizunk egyet a születésnapomon! Kikapcsolódhatunk egy kicsit megint! Péter! Szeretettel meghívlak a születésnapi vacsorára téged is! - oldotta fel a gondba feledkezésüket.
- Kedves tetszik lenni Eszter néni! Boldogan elfogadom a meghívást! De lassan el is köszönök - mondja Péter - indulnom kell már hazafelé!
Még egy kis időre Anna szobájába mentek, megbeszélték a családi programot, úgy a születésnapi vacsorát, mint Péter édesanyjánál a vasárnapi ebédmeghívást.
- Édes Annácskám! Olyan jól éreztem magam nálatok, igazi családi szeretetben lehetett részem ezen az estén!
A búcsúzást megkoronázták egy szenvedélyes csókkal és azzal Péter elindult hazafelé. A konyhában az édesanya leszedte az asztalt, és a tányérokat kezdte elmosni, amikor Anna odament hozzá és átvette tőle a mosogatást.
- Anya, én majd most elmosogatok! Ma már eleget dolgoztál!
- Mondasz valamit gyermekem! Igencsak elfáradtam! - azzal az édesanya átengedte Annának a mosogatást. - Egész nap álltam, csak most ültem le a vacsoránál! - szólt kissé fáradt hangon az édesanya. Mosogatás közben Péterről kezdte faggatni.
- Mondd Anna! Mióta is ismeritek már egymást?
- Tudod anya, ez még nem oly régi ismeretség. A diplomaosztó ünnep utáni héten a metrónál segített a mozgólépcsőhöz és ő is pont abba az irányba igyekezett, amerre én is. Nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, pár szót váltottunk, aztán bemutatkoztunk. Azon a reggelen már mindketten késésben voltunk, és amikor elköszöntünk egymástól, kedvesen odaadott egy névkártyát, amin az ő telefonszáma volt. Kérte, hogy mindenképpen hívjam fel. Amikor nyaraltunk a Balatonon, fel is hívtam, és hamarosan eljött meglátogatni. Így kezdődött! Azóta, amikor csak lehet, mindig velem akar lenni és nekem is mindennap csak ő jár az eszemben, anya! Mit szólsz? Szerinted is jóképű srác?
- Igen, szerintem is egy nagyon jóképű, helyes, magas fiú! Láttam rajta, hogy nagyon tetszel neki Anna!
- Tudod anya, azt hiszem, beleszerettünk egymásba! Képzeld! Vasárnap délben meghívott a mamájához ebédre! Most fog bemutatni neki. Kicsit izgulok!
- Megértelek, ezzel én is így voltam, amikor apa először vitt el a szüleihez. Lassan aludnom kellene már menni! - szólt Anna mamája, majd egy „jó éjt" puszit adott Annának.
A két lány közben kifaggatta az édesapát és csak arra vártak, hogy Annával hármasban lehessenek.
- Figyu! - szólt Andi. - Apát kifaggattuk, hogy mit fog kapni anya a szülinapjára!
- Na? Mondjátok már!
- Képzeld, egy fantasztikus csodaszép aranygyűrűt kap apától, mert azt is elárulta apa, hogy most van a házassági évfordulójuk is! A közös ajándékunk, pedig egy nagyméretű mosogatógép lesz.
- Annak mi is nagyon örülünk, mert ha összejön a család, megoldódik a „nemszeretem" konyhai munka.
- Valóban, jó ötlet volt ez a mosogatógép, hiszen erre már anya is régóta vágyott! - mondta Anna testvéreinek, akik szintén ezen a véleményen voltak.
- Most már alig várom, mit fog szólni anya! - szólt Andi.
Izgalommal várták a szombati napot mindannyian. Anna pár szóval megemlítette a húgainak, hogy nagyon jólesett a meglepetésszerű vacsorakészítés.
- Köszi, lányok! Ügyesek voltatok és ráadásul mindenki kedvenc melegszendvicsét készítettétek el! - dicsérte meg húgait és azt gondolta magában Anna, hogy neki igazán jó testvérei vannak.
- Szóra sem érdemes - válaszolt Brigi - tudtuk, hogy ma anya későn érkezik haza és ma mindenképpen valami vacsit fogunk összedobni. Na, és amikor Pétert megláttuk, eldöntöttük Andival, hogy a te jól bevált receptedet készítjük el. Úgy láttam, jól érezte magát közöttünk. De most még mielőtt aludni mennénk, meg kellene beszélnünk a holnapi napot!
- A délelőtt elég zsúfolt lesz, mert én szeretnék eljutni a fodrászomhoz - mondta Anna. Brigi azonnal felajánlotta a segítségét, hogy elkíséri.
- Andi! Te nem akarsz fodrászhoz menni? Mondjuk, te most voltál pár napja! Elég jól áll a hajad amúgy! Még az én hajam is bírná egy darabig - veti közbe Anna -, de most hogy hétfőtől munkába állok, muszáj kicsit igazíttatnom rajta! Reggel anyának segítünk valami ebédet készíteni, mert ő is el akar menni kicsit szépítkezni. Úgy hallottam az előbb, amikor apával beszélgettek a nappaliban. Apa azt hiszem, örül is, hogy anya elmegy itthonról, mert délelőtt hozza haza a mosogatógépet és ha minden jól megy, be is köti!
- Igyekeznünk kell, hogy mire anya is hazaérkezik, addigra mi is itthon legyünk, mert jó volna látni az arcán az örömöt, a meglepetést! Hazafelé jövet, még a virágcsokrokat is el kell hoznunk! - gondolta végig Brigi és ezt hangosan ki is mondta meghitt hangon.
Andi már ásítozni kezdett, hogy ő is segítsen valamit az ünnepi előkészületekben, bevállalta a szombati takarítást. Anna most arra gondolt, hogy szerencsés, hiszen az ő családja nagyon összetartó, szeretetben és megértésben élnek. Átfutott a fejében, hogyha valaha neki is lesz családja, pontosan ilyet szeretne, mint amilyenben ő él. Brigi még eddig egyszer sem kérdezősködött Annától a barátja felől és most, hogy hármasban maradtak, kitért a Péterrel való kapcsolatukra is. Anna láthatóan boldogan beszélt testvéreinek a kapcsolatáról. Elmesélte a találkozásukat, és hogy azóta is jól megértik egymást.
- Látod, Anna! Ebben az évben is, csak pozitív dolgok történtek veled! Úgy látom, hogy ez a helyes fiú komoly szándékkal közeledik hozzád!
- Én meg nagyon örülök annak, hogy te boldog vagy, mert egy ilyen rendes lány megérdemli, hogy megtalálja a boldogságot! - mondta Brigi és egy kicsit el is érzékenyült.
- Aranyos vagy Brigi, hogy ily kedves vagy és örülsz annak, hogy most én is boldog lehetek. De most én is kérdezhetek valamit? Egy pár hete sehová sem mész szórakozni és Laci sem hív fel mostanában. Talán összevesztetek?
- Nem, nem.
- Akkor mi a baj? - kérdezte Anna.
- Most nem akarok erről beszélni, majd egy másik alkalommal!
- Jó - felelte Anna.

Andi már a szobájába ment pár perccel ezelőtt és nekik is azt ajánlotta, hogy menjenek már aludni, mert mindjárt reggel lesz és még a szombati napra erőt kell gyűjteniük. Az esti beszélgetés után, hamarosan nyugovóra tértek. Az álom hamar Tündérországba repítette őket és édesen aludtak reggelig.
A nap még melegen sütött be szobájuk ablakán, pedig már augusztus vége volt. A konyha felől már a kávé illata szállt, amit az édesapa készített el és az édesanyát ma ő szolgálta ki, frissen főzött tejszínhabos kávéval. Hamarosan az ebédet el is készítette az édesanya, most már csak reggelizni kell a családnak, azután fodrászkodni mennek. Anna telefonja megszólalt. Biztosan Péter!
- Szia, Annácskám! De jó hallani a hangodat! Nagyon hiányzol! - mondja Péter.
- Te is nekem édesem! Ma délután várlak, innen, tőlünk indulunk majd az étterembe. Most Brigivel fodrászhoz megyünk, hazafelé elhozzuk a virágcsokrokat és öt órára már miénk az asztal a vendéglőben.
- Én kocsival jövök hozzátok, és majd tőletek indulok én is - tudatta Péter.
A szülők is elmentek ki-ki a maga dolgára! Most csak Andi maradt otthon és rendet rak a lakásban. Egy órán belül megjelent az édesapa és az egyik barátja. Meghozták a mosogatógépet, és azonnal nekiláttak a bekötésének. Nem volt nehéz az összeszerelés, minden alkatrész a helyére került és már el is indították az első próbamosogatást. Anna és Brigi igyekeztek vissza és mindent a tervük szerint el is intéztek. A szépen megterített asztalra egy vázába csodálatos virágkölteményt helyeztek el a lányok, amely már a születésnapi köszöntésre díszelgett és illatozott. Itallal kínálták az édesapa barátját, aki miután elfogyasztotta az üdítőitalt, máris elköszönt és sietősen távozott.
Kisvártatva megérkezett az édesanya. Ahogy belépett a konyhába, azonnal valami változást fedezett fel. Ezt a pillanatot mindenki nagy kíváncsian figyelte.
- Ez nem igaz! Ez nem lehet igaz! De hiszen ez fantasztikus! Ezt el sem hiszem! - lelkendezett. Azzal odalépett az édesapa és átölelte feleségét, majd átadta a jótállási papírokat.
- Anyukám, ezt a kis házi robotot az egész családtól kaptad.
És sorban, mind a három lány puszival köszöntötte édesanyját!
- Most kérlek, gyere ide a nappaliba drágám! Ezt a kis ajándékot, pedig fogadd tőlem szeretettel a házassági évfordulónk alkalmából.
- Drágám, én sem feledkeztem meg az évfordulónkról! Ez pedig az én ajándékom - és egy puszival átadta a kis csomagot.
Az édesanya nagyon meghatódott, amikor így együtt átadták az ajándékaikat. Ezután a lányok külön-külön egy-egy csokor virággal köszöntötték édesanyjukat. Kis könnyű ebédet fogyasztottak és egy kis pihenés után készülődni kezdtek a délutáni ünneplésre, ami abban az étteremben lesz, ahol az édesapa már egy héttel előbb lefoglalt egy nagy asztalt. Lázas készülődésbe kezdtek a lányok és mindenki nagyon elegánsan öltözött fel erre az alkalomra. Péter is megérkezett. Kedvesen fogadták, mintha már a család régi tagja volna. Anna és Péter kicsit félrehúzódtak, mert Péter nem tudta, hogy mikor és hol köszöntik fel Anna mamáját.
- Mi már felköszöntöttük anyát! - mondta Anna.
- Én is szeretném a mamádat felköszönteni! Akkor most itthon fogom én is átadni szerény kis ajándékomat. Rögtön itt vagyok! A kocsimban van, amit át akarok adni... Itt is vagyok!
- Te jó ég! - szólt Anna - Hiszen ez egy csodálatos szobafenyő! Péter, te gondolatolvasó vagy? Anya már régóta szeretne egy szobafenyőt. Ezzel biztosan nagy örömöt szerzel neki!
- Anya! Egy kicsit figyelj ide!
- Itt vagyok, kicsim. - szólt az édesanya.
Péter, jókívánságai mellett puszit adott az ünnepeltnek és a szépen becsomagolt szobafenyőt átadta Anna mamájának. Nagyon megköszönte a kedvességét Péternek és rögtön a lakás legszebb dísze lett a zongoraszobában.
- Indulnunk kellene. - szólt az apa.
Anna nem hagyta Pétert egyedül, ők ketten mentek egy autóban. Péternek nagyon jól esett, hogy Anna vele egy autóba ült és így együtt érkezhettek erre a családi ünnepi vacsorára. A főpincér oly méltóságteljesen vezette az asztalhoz a családot, mintha egy kisebb esküvői vacsorára érkeztek volna. A hangulatos kisvendéglőben halk zene szólt. A szépen megterített asztalokon hófehér abroszok voltak. Az asztal, melyhez a születésnapi vacsorára érkezett ez a család, már a belépéskor feltűnő volt. Annak közepén csodálatosan szép friss virágcsokor pompázott! A két végén gyertyák égtek. Anna mamája arcán kedves mosoly és elégedettség látszott. Érezte, hogy egy szerető család veszi őt körül. Miközben elfoglalták mindnyájan helyüket, máris ott termett a pincér és egy üveg ásványvizet, rostos gyümölcsleveket helyezett az asztalra. Azután megérkeztek a frissensültek a tálakon. Istenien finom illatok! Egy másik tálon vegyes saláták voltak. A köretet is feltálalták, ami herceg-burgonya és hasábburgonya volt, mert ezt a család minden tagja szereti. Péter udvariasan megkérdezte:
- Kinek tölthetek inni?
A lányok mind a hárman jelentkeztek és elfogadták a felajánlást, majd a még meleg frissensültekből jóízűen fogyasztani kezdtek. Az édesapa viccelődött az édesanyával, és úgy köszöntötte fel, hogy:
- Édesem, boldog születésnapot kívánok neked ezen a huszadik évfordulón! - Mindenki mosolygott és vidáman beszélgettek egymással. - Na, de azt nem mondom ám meg, hogy hányszor huszadik! - folytatta az édesapa és két puszit kapott az ünnepelt.
Már mindenki nagyon jóllakott, egyszer csak megjelent a pincér egy csodálatos Esterházy tortával. Ez a finom torta mindig nagy sikert arat a Dallos családnál. Így volt ez most is, ezúttal is ezt rendelték meg az ünnepi alkalomra. Mire a tortát is elfogyasztották, már a nap lemenőben volt, kezdett esteledni.
A pincért odaintette az édesapa, megkapta a számlát, amelyet kifizetett. Azzal egy kedves, jó hangulatú csapat elindult a kijárat felé. Anna ismét Péter autójában ült, majd elindultak vissza Annáék lakásához. Péter megköszönte a kellemes ünnepi vacsorameghívást Anna szüleinek.
- Én meg azt a gyönyörű szobafenyőt köszönöm neked - mondta az édesanya. Nagyon eltaláltad, hogy mi az én kedvenc virágom! Még egyszer köszönöm. Pontosan ilyet kerestem, ez telitalálat volt.
A mai napon, igazán úgy érezte Anna mamája, hogy nagy odafigyeléssel készült a család erre a napra. Minden olyan jól megszervezett és ünnepi volt, hogy már kora reggeltől kezdve egészen estig érezte a családtól kapott szeretetet és a férjétől a megbecsülést. Igaz, ez a megbecsülés kölcsönös, ezt biztosan érzi a férje is! „A gyermekeim is ebben a boldog családi életben nevelődtek fel, ők is ezt a szellemet viszik tovább." - futott végig ez a gondolat a perc töredéke alatt a fejében.
A két fiatal még egy rövid sétára ment és egy közeli parkban leültek egy padra. Péter már nagyon várta, hogy átölelhesse Annát és megcsókolhassa. Ezt Anna is így érezte. A két szerelmes ifjú boldogan ölelte egymást és megerősítették egymás iránti szerelmüket.
- Édes kicsi Annácskám! Én alig várom, hogy enyém légy! Nem akarlak semmiben sem sürgetni, de egyre nehezebben viselem, hogy nélküled kell éljek. Tulajdonképpen szeretjük egymást, felnőttek vagyunk, csak rajtunk múlnak a dolgok, hogy mi mit akarunk. A munkahelyed is megvan már, nekem komoly egzisztenciám van. Szerelmem, most már csak tőled függ, akarod-e a kettőnk életét összekapcsolni? Szeretlek minden kis porcikádig, szerelmem! Feleségül szeretnélek venni!
Mindezeket a szavakat forró ölelések, csókok kísérték, amit Anna is viszonzott. Teste remegett a vágytól. Még sohasem érzett ilyen remegést a testében. Ez a remegés fantasztikus érzés volt számára, annál is inkább, mert Péter szorosan magához ölelte, forrón csókolta. Most már neki is kell ezekre reagálnia. - gondolta Anna és a fülébe súgta szerelmes, lágy hangon:
- Én is szeretlek, sohasem akarok nélküled élni, édes szerelmem!
- Annácskám! Minket semmi sem választhat el egymástól! Szeretném, ha te lennél életem párja!
Ebben a rövid órácskában, amit a parkban együtt töltöttek, egyértelmű lett, hogy komoly ez a kapcsolat és egymáséi akarnak lenni. Az esti szél egyre hűvösebb lett és hazaindultak Annáékhoz. A kapuban elbúcsúztak egymástól. Szerelmes csókokkal, ölelésekkel „Jó éjt" kívántak egymásnak, majd Péter még jelezte Annának:
- Akkor holnap 11 órakor érted jövök, szerelmem! Anya vár minket ebédre.

Izgalmas, de nagyon kellemes nekem ez, ami ebben a nyárban történt eddig velem! Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy metrós kalandból ilyen boldogság vár rám. Sokszor hallottam már azt a mondást, hogy: „Meglátni és megszeretni!" ... valahogy számomra nem jelentett akkor - és abban a lelki állapotban ennek a mondásnak tartalma különösebben - semmit. „Most saját magam érzem, hogy tényleg létezik ez a különös érzés! Az én kis kalandom is ezt igazolja." - így, ezekkel a gondolatokkal fellépcsőzött Anna az emeletre.
Vidáman folytatódott a már szűk családi ünneplés. Az édesapa most, hogy ma már nem autózik, egy pezsgőt bontott és koccintottak erre a kettős ünnepre. Most a lányok külön elvonulnak Annával egy kicsit, és ők még átbeszélik ezt a családi ünnepet, mert mindenki olyan jól érezte magát ma! Hamarosan rátértek Anna Péterrel való kapcsolatára, amit már ők is jól láttak, hogy ez már egy elmélyülő szerelmi kapcsolat. A kíváncsi Andi a legkisebb húg, egyenesen és huncut mosollyal kérdi Annát:
- Na? Mikor táncolhatok az esküvődön?
Brigi szintén kedves mosolygós arccal kérdi nővérét:
- Igen, ugye készíthetem a koszorúslányos ruhámat? Anna, ebből esküvő lesz, én úgy látom!
- Óh! Azért ez nem megy oly gyorsan! - nevetett Anna.
- Figyelj csak Brigi! Igazán elárulhatnád, Lacival és veled most mi a helyzet? Eltelt a nyár, és amióta a nyári vakációt töltöttétek, talán csak kétszer láttalak vele.
- Aha, tudod a suliban szerveztek egy kirándulást Olaszországba és nekem nem volt annyi pénzem, hogy befizessek erre az útra. Neki volt diákhitele, ő abból fedezte a kiadásait. Én meg tudom, hogy az évfolyamtársnőm is ment, de az még nem is volna baj, csakhogy Laci tetszik ennek a lánynak. Van egy olyan érzésem, hogy összejönnek ezen a kiránduláson!
- Mikor érkeznek haza Laciék? - kíváncsiskodott Andi.
- Vasárnap délután! Legalábbis úgy búcsúztunk el egymástól.
- Akkor holnap biztosan felhív! Majd meglátod.
- A telefonomat is kikapcsoltam, hogy ne is tudjon elérni. Orrolok rá.
- Ez butaság - mondta Anna.
- Igaz is! Te jó ég! - ugrik fel Andi. - Pénteken felhoztam egy levelet. A te nevedre volt címezve Brigi! Jaj, el is felejtettem a postát megemlíteni, pedig apának is van ott a nappaliban egy pár levele.
- Ezt miért csak most mondod?
- Bocs, de annyi minden volt most itt ebben a pár napban, ki is ment a fejemből.
Azzal, gyors léptekkel a levelekhez ment Brigi és látta, hogy azt a levelet Lacitól kapta. A szobájába ment, ott felbontotta a levelet. Miután elolvasta, láthatóan mosolygós lett az arca, visszaállt a lelki békéje.
- Ugye, feleslegesen aggódtál, mondhatnám, féltékenykedtél Brigi!
- Hát igen. Jól esett volna, ha azt választotta volna, hogyha én nem megyek, akkor ő sem megy!
- Mondhatok valamit? - szólt Anna.
- Hallgatlak.
- A féltékenykedés nem jó tanácsadó, Brigi! Ha Laci téged szeret, akkor nincs semmi okod ilyesmikre gondolni. Még nem vagytok jegyesek sem, úgyhogy nem kötelezheted arra, hogy nélküled sehová se menjen.
Anna megtapintotta az óráját, és meg is jegyezte mindjárt, hogy későre jár, aludni kellene menni már. Csak Andinak volt gondtalan ez a mai este. A nővéreinek sok minden járt az eszükben a holnapi nappal kapcsolatban. Hirtelen nagy viharos szél lökdöste az ablakokat. Hideg levegő préselődött be a résnyire hagyott ajtón. Már éppen elaludt Anna, amikor az ég is megdördült, és megnyíltak a mennyei csatornák. Felébresztette a vihar, pedig már jól aludt. Kissé álmosan az ajtóhoz lépett és halkan becsukta a szobája ajtaját. Az álom ezek után már sehogy sem jött a szemére és a vasárnapi bemutatkozó járt az eszében, Péter édesanyjánál. Sok minden járt az eszében, de leginkább azt próbálta magának megmagyarázni, hogy pontosan úgy kell viselkednie, mint egy teljesen egészséges lánynak, aki mindenben ugyanolyan értéket képvisel, mint aki jól lát. „Igen! Semmivel sem vagyok kevesebb még akkor sem, ha a látásommal baj van! Nincs mit szégyellnem, a vakság nem szégyen!" - ezekkel a gondolatokkal kissé megnyugtatta lelkét, azután magához ölelte kispárnáját, majd takaróját teljesen magára húzta. „Jó lenne, ha az eső elállna és a vihar is csendesedne most már! Lehet, hogy ez már az ősz előjátéka? Végül is hétfőn már szeptember van! Minden, számomra fontos dolog ebben a pár hónapban kell, hogy változást hozzon az én kis életemben! Hálás vagyok a sorsnak, ezek a fontos és az életemet meghatározó történetek csupa jók és kellemesek. Na, de most már jó lenne, ha az eső elállna, és aludni tudnék!" - gondolta Anna. Sokat forgolódott. Péter ölelései, forró csókjai jutottak eszébe és így már minden elsimult a lelkében, a gondfelhők az esőfelhővel együtt messzire szálltak. Reggelig nem sokat aludt, de miután elszálltak a viharfelhők, igazi pihentető alvásba ringatták álmai.
Szép napos volt a reggel, de már hidegebbre fordult az idő. Anna készítette el aznap a családnak a reggelit. Frissen ébredt, pedig keveset aludt. Izgalommal teli kis lelkében csak a mai ebédmeghívás járt az eszében. Péter édesanyja már mindent tudott Annáról. Egyáltalán nem kifogásolta ezt a kapcsolatot. Mindenben támogatta Pétert, sohasem szólt bele szerelmi életébe. Ismerte jól fia őszinteségét, tisztességét. A fogyatékos emberekre mindig felnézett, mindig csodálta a kitartásukat és energiájukat.
Anna már elkészült. Ma is, mint mindig, nagyon csinosan felöltözött. Azt a kosztümöt vette fel, amelyikben a diplomaosztó ünnepségen jelent meg. A szép hosszú haját most is nagyon jól fésülte, a parfümjét most is jól választotta ki. Egy fiatalos, de nem harsány illatot simított a füle mögé. Ez volt az a finom illat most is, mint amikor először találkoztak Péterrel. A szép táskájához nagyon jól illett a körömcipője, ami nem volt túl magas. Még párszor leellenőrizte magán a ruháját, megigazította szép hosszú haját. Édesanyja nagyon megdicsérte.
- Anna, igazán jól nézel ki!
Egy perc múlva Péter megérkezett és csak Annát nézte.
- Édes kicsi Annácskám! Teljesen elbűvölsz! Gyönyörű vagy!
Üdvözölte Anna szüleit Péter, majd el is köszönt. Még mielőtt a kocsihoz értek volna, úgy érezte, most muszáj megölelnie szerelmét, mert valami különös érzés fogta el és ennek az érzésnek nem lehet ellenállni. A két száj ezután csókban forrt össze és olyannyira, hogy egymás szívdobbanását is hallották. Ettől nagyobb bizonyíték nem is kell! „Igazán szerelmesek vagyunk." - gondolták mindketten. A két fiatal azután a kocsiba ült, majd elindultak a város másik végébe. Anna arcán látszott az izgalom, de Péter nyugtatni kezdte szerelmét.
- Majd meglátod szerelmem, hogy édesanyám egy kedves asszony! Nagyon vár mindkettőnket, téged legfőképpen! Amikor meséltem rólad és megtudta, hogy gyengénlátóként egyetemet végeztél, még úgy, ismeretlenül is kifejezte elismerését, tiszteletét. Na, de majd mindjárt ott is leszünk. Személyesen is megismerheted őt. Itt is vagyunk, megérkeztünk.
Péter udvariasan kisegítette Annát a kocsiból és elindultak a bejárat felé. Péternek természetesen kulcsa van a családi házhoz, de most csengetett, majd megvárta, amíg a mamája ajtót nyit. Nagyon kedvesen fogadta őket. Péter bemutatta édesanyjának Annát, neki pedig édesanyját. Oly szeretettel fogadta ezt a lányt, mintha máris a család egyik régi tagja volna. Ettől a pillanattól kezdve Anna úgy érezte, mintha csak a saját édesanyja lenne. Péter bevezette Annát a nappaliba, majd végigvezette a lakásban. Az ebédlőben meg volt már szépen terítve.
- Anya, segíthetek valamit? - kérdezte Péter.
- Petikém, minden készen van! Máris hozom gyermekeim. Mondom is, hogy mi a menü.
Spárgakrém-leves, a második fogás kacsasült burgonyapürével, párolt káposztával.
- Kedves Anna! Remélem, szereted?
- Fantasztikus illata van! - dicsérte Anna és gyermekkori élményét mondta el, miszerint a nagymamája mindig kacsasülttel várta őket, ha vidékre ellátogattak az apai nagyijukhoz.
- Akkor örülök, mert azért van lehetőség másfajta ételt is fogyasztani.
Amíg Péter mamája kiment az ételért a konyhába, Anna hamar megkérdezte: - Hogy hívják a mamádat? Mert a bemutatkozásnál csak a vezetéknevén mutatkozott be.
Péter hamar odasúgta: - Őt Évának hívják!
Az étel már a zsúrkocsira volt helyezve, így senkinek sem kellett ki- és berohangálni a fogásokért. Most Anna egy szép orchideát adott át Péter édesanyjának, mellé egy szépen becsomagolt desszertet. Ezzel Anna, láthatóan még Péternek is meglepetést okozott.
- Ezt a kis finomságot fogadja szeretettel Éva néni! - és mindketten kedvesen mosolyogtak egymásra. Anna látta Péter mamáján, hogy örömmel vette az ajándékot.
- Most már ebédeljünk! - szólt Péter mamája és jó étvágyat kívánt mindenkinek.
Péter Annától megkérdezte, hogy szedhet-e neki levest?
- Igen, kérlek szépen szedjél és köszönöm. - válaszolt mosolyogva.
- Éva néni, nagyon finom ez a leves!
- Igen anya, most is nagyon finom, ez a kedvenc levesem. Titkon sejtettem, hogy spárgakrém levest fogsz készíteni!

A kacsasült és a finom párolt káposzta ínycsiklandó illata nagyon kínálták magukat. A második fogásnál Péter szó nélkül felszeletelte Annának a kacsahúst, amelyről először a csontokat eltávolította. Ez valahogy Péternek már magától értetődik, és látja mikor, és miben kell szerelmének segítenie. Ezek az étkezéssel kapcsolatos segítségek kevés embernek jutnak eszébe. Péternek meg szinte csak úgy és olyan természetes, hogy mikor, mit és hol kell segítenie - gondolta Anna, és ezt nagyra értékelte az első pillanattól szerelmében.
Péter a poharakat megtöltötte narancslével és az édesanyját nagyon dicsérte, hogy milyen finom ebéddel vendégelte meg őket. Miközben kortyolgatták az italukat, kellemesen elbeszélgettek. Úgy látta Péter édesanyja, hogy az egy szem fia most igazán boldog, hiszen ez a lány nagyon gyönyörű, okos és kedves. A közös ebéd mindhármuknak kellemes volt egymással és Anna jelezte, hogy most már lassan indulniuk kellene, még fel kell készülnie a hétfői napra. Ugyanis ez lesz az első munkanapja ebben a bankban. Kicsit izgul is, és szeretne még pár iratot összekészíteni. Megköszönte ezt a vasárnapi ebédmeghívást, majd elköszöntek egymástól. Elindultak hazafelé, de Péternek támadt egy ötlete.
- Édes Annácskám! Mit szólnál, ha egy kis időre felmennénk az én lakásomba? Meg szeretném neked mutatni, hogy én hol élek.
Anna már sokszor gondolta, hogy jó lenne már egyszer Péter otthonát látni. Most itt a lehetőség...
- Jól van, de csak egy rövid időre. - válaszolta Anna. Péter hamarosan be is kanyarodott abba az utcába, ahol az ő kis otthona volt.
- Annácskám, meg is érkeztünk, szerelmem. Kiszálltak az autóból és már is beléptek a házba. Felérkeztek az emeletre, majd Péter kissé remegő kézzel ajtót nyitott. Anna szíve hevesen kezdett dobogni. Egy szép, ízlésesen berendezett lakásba érkeztek. Péter bezárta az ajtót maguk mögött és most már csak kettesben lehettek végre. Erre az alkalomra már mindketten nagyon vártak. Semmi sem akadályozta meg őket abban, hogy beteljesüljön vágyuk. Péter gyengéden átkarolta Anna karcsú derekát, szorosan magához ölelte és szinte az egész teste beleremegett, úgy csókolta gyönyörű szerelmét. Anna érezte, most már ő sem tud vágyainak ellenállni. Így, ennyire felszabadultan még sohasem ölelkeztek, csókolóztak, mint most.
- Szerelmem, én nagyon szeretlek, akár már holnap az oltár elé vinnélek! - suttogta Péter Anna fülébe. Anna most érezte életében először, hogy milyen az igazi, tiszta szerelem.
- Boldog vagyok szerelmem! Szeretlek, szeretlek, én is úgy érzek irántad, ahogy te szerelmem! Szeretlek!
Lágy zene szólt a kis szobában és most minden olyan szép és lelket gyönyörködtető volt, hogy ezt az érzést, ezt a mámort mindketten szerették volna még sokáig így élvezni, megállítani. A szerelmes együttlét párszor újra, meg újra tűzbe hozta ezt a boldogságtól még az időérzéküket is elvesztő szerelmespárt, hogy egyszer csak Anna arra eszmélt rá, hogy már késő este van. Úgy érezte most, hogy szívesen maradna Péternél. Még egy kis ideig ölelték, csókolták egymást, majd Anna elindult a fürdőszoba felé, ahol rendbe hozta magát. Újból egy gyönyörű elegáns lány állt Péter előtt.
- Annácskám! Ez a délután nekem a boldogság és a gyönyör délutánja volt veled és azt szeretném most már, hogy ezután is mindig így legyen szerelmem!
- Édesem, ezt én is így érzem, én is boldog vagyok! Ezt az érzést még sohasem éreztem, te vagy az a férfi, akit életemben először szerettem testemmel, lelkemmel. Mindketten jelét adták, hogy ez a gyönyör nem csak egy meggondolatlan esemény, ez a szerelem egy szép és boldog házasságnak az előjátéka. Péter hamar elkészült és a kijárati ajtó felé indultak. Mielőtt kiléptek volna az ajtón, egymás karjaiban ringatózva erősítették meg egymásnak, hogy most már ez a kis lakás lesz a jövőben a boldogság szigete kettejük számára. Kéz a kézben, a kocsihoz indultak. Anna úgy érezte, most ő az a lány, aki a legboldogabb a világon, mert Péter mellett olyan biztonságot érez, amit egy életen át élvezhet szerelme mellett. Hamarosan hazaérkeztek, Péter egészen felkísérte Annát. Mindig nehezen búcsúztak el egymástól, minden találkozás után, de a mai búcsúzás más volt, mint az eddigi elválások, mert ma minden eddiginél közelebb kerültek egymáshoz testileg, lelkileg.
- Későre jár szerelmem, mennem kell. Holnap reggel érted jövök és beviszlek a bankba. Akarod?
- Ez nagyon jól esik szerelmem, de úgy gondoltam, hogy egyedül megyek. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy nem tudok egyedül közlekedni. Majd, ha már huzamosabb ideig egyedül oldom meg a bejárásomat, azután már más a helyzet, akkor már meggyőződnek afelől, hogy önállóan tudom magam körül a dolgaimat intézni, megoldani.
- Rendben, szerelmem. Én reggel várlak és figyellek, és ha valamiben segíthetek, én ott vagyok. Nem kell hétfőn vidékre mennem, bent lesz munkám az irodámban és lesz időm rád figyelni. Ne izgulj! - azzal Péter átölelte, és megcsókolta szerelmét, megsimogatta Anna kedves arcát és hazaindult. A kocsiba ült és csak ezt a mindkettejük életében a legcsodálatosabb élményt elevenítette fel percről percre.

Annát szerelmes és boldog izgalommal teli napja kissé elfárasztotta, de mégis újra, meg újra felidézte azokat a lüktető érzéseket, amelyek a gyönyör hullámaiba merültek el. Későre járt az idő. „Aludnom kellene! Mindjárt itt a reggel. Első napom a bankban!" - futott át fejében Annának. Hamar be is bújt az illatos pihe-puha ágyikójába. Ezen az éjszakán érezte először, hogy jó lenne, ha Péter átölelné és egymás mellett aludhatnának és ébredhetnének. Hamarosan el is aludt.
Reggel a szülők ébredtek fel leghamarabb, igyekeztek elkészülni, mert azt már tudták, ha Anna elfoglalja a fürdőszobát, akkor onnan egyhamar nem fog kijönni. Halk zene szólt a konyhában, ahol a szülők a frissen főzött kávéjukat fogyasztották. Anna megnézte óráját, még nyújtózkodott. Izgatott volt kicsit az új munkahely miatt. „Nincs ezzel semmi baj, ez így természetes!" - gondolta magában, azzal elindult a fürdőszoba felé. Frissen, illatosan, jól fésült frizurával hagyta el a fürdőszobát, igyekezett sietősen a szobájába, ahol felöltözött. Az öltözködés mindig nagyon igényesen összerendezett Annánál. Nem volt ez másként most sem. Az már akkor tudott volt - hogy itt előírás a kosztüm viselése, a fehér blúz, a csinos cipő - amikor a felvételre jött és a papírformákat intézte. Az édesapa, még mielőtt indult volna a munkába, ránézett a már kész jogász lányára és büszkén megjegyezte:
- Anna most, hogy ebben az elegáns kosztümödben látlak, ezzel a komoly megjelenéseddel, igazán egy határozott, magabiztos jogász hölgy vagy kislányom! Ne izgulj, minden hosszú utat egy első lépéssel kezd az ember. A többit már sorban követi a másik lépés.
Anna egy apai puszit kapott a homlokára. Elköszönt és elérzékenyülten az ajtón kilépve, muszáj volt egy zsebkendőt előhalásznia a zsebéből. Eszébe jutottak azok a napok, amikor először a tudomásukra jutott, hogy Anna látása sohasem lesz már tökéletes. Nem ez a könnycsepp volt az első az édesapa szemében, mert sokszor kellett szembesülnie gyermeke nehézségeivel, amit egy életen át viselnie kell.
„Azért az isteni gondviselés is segített minket a feleségemmel együtt, hogy ezt a kicsi lányt szépen nevelhettük, taníttathattuk! Szeretetben, boldogságban éltük az életünket, sohasem éreztették a testvérei sem, hogy őt a látása miatt másként kell szeretni, elfogadni. Igen, ez nevelés kérdése, azt hiszem. Jó eszű, nagyon érdeklődő kislány volt mindig. Naponta vittük felváltva a feleségemmel a vakok általános iskolájába és ott meg is tanulta a braille írást, az informatikát, de a zenei tudását is ott sajátította el. Jó eredményeket ért el a gimnáziumban is. Kitűnően érettségizett és a jogi egyetemi felvételi vizsgái is jól sikerültek. Az egyetemet is végig jó eredményekkel teljesítette, és az államvizsga is jelesre sikerült. Van egy szép jogászlányom, akire büszke vagyok!" - így, ezekkel a gondolatokkal érkezett a parkolóba a kocsijához.

Anna édesanyja reggelivel kínálta lányát és egy kis ideig beszélgettek. Érdeklődött a vasárnapi ebédmeghívással kapcsolatban, ami Péter mamájánál volt.
- Nagyon kedves édesanyja van Péternek, anya! De, majd ha megjövök a bankból, mesélek. Most már be is fejezem a reggelizést.
Azután összeszedte iratait, magához vette laptopját. Egy vékony kabátkát magára öltött, azzal elindult. Az útvonal nem változott, ugyanazon a vonalon közlekedik ezután is, mint azelőtt. Sok izgalommal kis lelkében, máris a bank bejáratához érkezett. Már mindenki tudta, hogy ma egy új, frissdiplomás jogászlány érkezik a befektetési osztályra. A vezetőnő, aki az ő főnöke, mindenkinek bemutatta Annát. A leendő kollégák nagyon kedvesen fogadták. Tisztában volt azzal mindenki, hogy Anna nagyon keveset lát. Még sohasem volt látássérült kollégájuk, de nagyon elismerően vették tudomásul a jogi végzettségét. A szép és kellemes fogadtatás után Anna már teljesen nyugodtan beszélgetett a vezetőnőjével, aki a karját felkínálta és Anna belekarolt. Úgy mentek abba az irodahelységbe, ahol Anna fog mától dolgozni.
- Kedves Anna, ez az ön irodája. Kívánom, hogy érezze benne jól magát. Továbbá szép, eredményes munkát kívánok körünkben! Ma csak ismerkedni fogunk, és mindent megmutatok, amit tudnia kell, mit hol talál. Azután tartunk egy osztályértekezletet, ott szeretném, ha ön is tartana egy rövid bemutatkozást, hogy mindenki megismerje. Volna egy személyes kérésem, nagyon szeretném, ha megmutatná, hogyan működik az a speciális számítógép?
Anna mosolygósan bekapcsolta a laptopját, kisvártatva máris hangos szóval üdvözli a kezelőjét, majd az évszámot, hónapot, napot, dátumot, a legvégén a névnapot közli.
- Ez ugyancsak fantasztikus! - jegyezte meg az osztályvezetőnő.
Ezt követően már Anna a jogtárban olvastatott a laptopján és ettől a csodálatos technikai bravúrtól főnökasszonya teljesen el volt ragadtatva. Miután Anna oly magabiztosan és határozottan bemutatta, mennyire komoly és felkészült jogi tudással rendelkezik, milyen gyorsan tud böngészni a tárhelyeken, semmi kétsége nem volt főnökének afelől, hogy Anna értékes munkát fog végezni.
- Most pedig a házban körülmegyünk! Ismerkedjen meg Anna, mi minden van, amit igénybe vehet! Nem lesz semmi gondja, hiszen itt sokan vagyunk, és ha szüksége van segítségre, szívesen segítünk!
Annát körülvitte a szép és elegáns irodaházban osztályvezetője. Így most már minden helyiséget megtekintett és megismert. Anna nagyon dicsérte az iroda akadálymentes megközelítéseit, nem jelent problémát a bankba bejutás sem mozgássérültnek, sem látássérültnek. A lépcsők mellett egy rámpa is ki lett alakítva, ezt már az uniós elvárások szerint építették pár éve.
- Most mindjárt ebédidő lesz! - tájékoztatta Annát az osztályvezetőnő. A bank mellett van egy étkezde, ott lehet meleg ételhez jutni, kedves Anna, de itt a konyhánkban is el lehet fogyasztani az ételt.
Miközben informálódott a fontos tudnivalókról, megszólalt a mobiltelefonja.
- Szia, Édes Annácskám! Ebédidő van, és szeretnélek meghívni ide a közelbe ebédelni! Izgatottan várlak!
Anna most a rövid telefonálás után megköszönte az osztályvezetőjének a nagyon kedves fogadtatását, tájékoztatását. Jelezte, hogy most hívta az egyik barátja, aki ebédelni megy ide az ajánlott helyre.
- Felajánlotta, hogy szívesen segít átmenni az étkezdébe.
- Természetes! Jó étvágyat kívánok! Akkor, két órakor az értekezleten találkozunk!
Anna és Péter a kijáratnál találkoztak és együtt mentek ebédelni.
- Izgalommal teli napom van! - mondta Anna - de mindent kárpótol, hogy itt vagy most velem szerelmem!
- Jó, hogy végre már láthatlak! - mondta Péter, és kis puszit adtak egymásnak. Kiválasztották a nekik tetsző menüt, hamar elfogyasztották és visszaigyekeztek a bankba. Megbeszélték, hogy együtt mennek majd haza és otthon majd bővebben mesél Anna az első nap történéseiről.
Ezen a délutáni, jó légkörben eltöltött pár órában Anna megérezte, hogy elfogadták őt és egyenrangú dolgozója ő is ennek a banknak. Komoly banki titkok birtokába lett ő is beavatva, ezentúl a bank érdekeit kell, hogy szolgálja. Az első nap máris szembesülnie kellett azzal a komoly és felelősségteljes megbízatással, amely a munkája során óriási pénzbefektetésekről szól, és ezeknek az ügyeknek a lebonyolítása tiszta és átlátható legyen.
Az osztályvezetőnő kérte Annát, hogy várja meg őt az irodájában, mielőtt hazamenne, mert a legújabb jogszabályokat szeretné átadni, amelyek már egy dossziéban vannak elkészítve, szeretné, ha áttanulmányozná, mert ezeket az új rendeleteket kell alkalmazniuk a jövő hónap elsejétől. Az értekezlet után ketten is készséggel felajánlották, hogy visszakísérik az irodájába, melyet Anna el is fogadott, majd megköszönte. Kis idő múlva az osztályvezetője kopogott az ajtaján, és egy komoly kis kötegre való új jogszabályokról szóló anyagot adott át.
- Anna kérem, ezeket kellene majd átnéznie, nem SOS-es, mert van rá egy egész hónapja, hogy tanulmányozza!
- Rendben - felelte Anna, majd elköszöntek egymástól.
- Jaj! Majd elfelejtem, kedves Anna! Van-e szüksége segítségre a hazainduláshoz?
- Köszönöm, nem jelent gondot a közlekedés. Ezt az útvonalat jól ismerem!
- Rendben. A holnapi viszontlátásra!
Miután a dossziét betette a táskájába, a megbeszéltek szerint felhívta Pétert, aki azonnal fel is vette a várva várt telefont. Volt pár kolléganője, akik azon ügyködtek, hogy a sürgős munkát befejezzék, azoktól még elköszönt és a kijárat felé igyekezett, ahol Péter várta. Anna arcán széles mosoly és csillogó szemek jelezték, hogy kellemes és jó volt ez a nap, amely miatt nagyon izgult hosszú ideje. Péter kocsival jött ma reggel a bankba dolgozni, így Annával együtt beültek és hazavitte szerelmét. Otthon mindenki alig várta, hogy megérkezzen végre, és beszámoljon, milyen élményekkel vagy gondokkal gyarapodott ma! Miközben hazafelé tartottak, Péternek már elmesélte Anna, hogy milyen volt az első napja. Megbeszélték, hogy csak elviszi őt hazáig és most még nem megy fel hozzájuk, mert ma biztosan a család fogja őt közrevenni és kérdésekkel bombázni.
- Édes Annácskám, majd egy kis időre azért fel szeretnék menni hozzád - mondta Péter - addigra a családodnak is el tudod mesélni a mai élményeidet.
Már mindenki otthon volt, minden percben várták haza Annát és érdeklődően faggatták a mai napja felől. Mindjárt az első percben látták az arcán, hogy csak jó dolgok történhettek vele, mert egy felszabadult, mosolygós arcú lány állt előttük, aki most életében először dolgozó nőként érkezett haza a szülői házba. Az ebédlőben már meg volt terítve a vacsorához. Anna teli izgalommal és elégedettséggel kezdett mesélni, miközben kényelmes szabadidőruhába öltözött, hogy még jobban lazítson a mai stresszes napján. Most, hogy kicsit szusszant, vacsorához ültek, és nem faggatták. Hagyták, hogy nyugodtan megvacsorázzon, mert most igazán ráfér a nyugalom. Vacsora után kérdezte édesanyja:
- Na, mesélj milyen volt az első napod?
- Igen! Hallgatjuk! - szólt az édesapa is.
- Én úgy látom, nekem ez menni fog. Egy segítőkész és jó érzésű kollektívával vagyok körülvéve. Az osztályvezetőm is figyelmes, jóindulatú ember! Nem fogok unatkozni, az már biztos! Már kaptam is feladatot, nem is keveset. De ez nekem nem probléma!
Az aggódó szülők most megnyugodtak kissé, de Anna sorsát mindig a szívükön hordják, és mindig ott lesznek, amikor csak szüksége lesz bármilyen segítségre. Na, és a testvéreire is számíthat mindenben. Azután a szobájába ment, hogy kicsit elnyújtózkodjon a heverőjén és egy relaxációs CD-t hallgatott. Kopogtak az ajtaján. Péter lépett be hozzá.
- Ezt a meglepetést! - mondta Anna - Tudtam, hogy jössz édesem, de így hogy egyszer csak „hipp-hopp" itt vagy - kellemes meglepetés számomra! Nem is hallottam a csengetést. Hát, persze. Szól ez a kellemes madárcsicsergés ezen a CD-n, ezért nem hallottam, hogy csengettél.
- Édes Annácskám! Emellé a madárcsicsergés mellé fogadd tőlem ezt a csokor virágot! - majd megcsókolták egymást - A munkába állásod tiszteletére hoztam neked szerelmem, nem utolsósorban azért, mert boldog vagyok hogy az enyém vagy! Enyém vagy szerelmem, érezned kell, hogy mindig veled vagyok! - súgta Anna fülébe Péter, közben lágyan ölelte két erős karjával Anna karcsú derekát - Ez a mai nap, számomra is eléggé izgalmas volt, nekem sem volt közömbös, hogy milyen lesz a fogadtatásod! De meg vagyok nyugodva, mert az első perctől kezdve, megtapasztalhattam, hogy felnéznek rád, és a diszkriminációnak nyoma sincs! - tette hozzá Péter.
- Olyan jó, hogy itt vagy! Olyan jó, hogy így vigyázol rám, szerelmem! Nekem is nagyon jó, hogy te vagy nekem! - értékelte Anna.
A szép virágcsokor Anna kezében, mintha csak tanúként akart volna velük lenni, úgy ott felejtődött ebben a pár percben, amíg az érzéseiket, gondolataikat elmondták egymásnak.
- Ah! Ezt a szépséges virágcsokromat, hamar vázába teszem - mondta Anna halkan és máris a legszebb díszként kapott helyet az asztalon.
Péter sétára hívta Annát. Az este már hűvös volt, elkelt a kabát is. Kéz a kézben elindultak az utcán és a cukrászda felé vették az irányt.
- Jólesne most egy habos gesztenyepüré! - mondta Péter. - Menjünk be, és kicsit beszélgethetünk még!
Anna is helyeselte, majd betértek abba a cukrászdába, ahol már egyszer Péter elmesélte a kis életét Annának. Szerettek volna ugyanarra a helyre leülni, ahol korábban foglaltak helyet, de most ott mások ültek. Beljebb találtak egy kis asztalt, amelynél helyet foglalhattak mindketten. Hamar ki is szolgálta őket a pincér és a friss gesztenyepürét jóízűen kanalazgatták. Péter elővett egy szép borítékot, amelyben egy esküvői meghívó volt.
- Ezt a meghívót egyik barátom küldte, amelyre meg vagyunk hívva mi is szerelmem! Most szombaton lesz az esküvője. Szeretném, ha velem jönnél! Mit szólsz édes Annácskám?
- Esküvő? Ilyen szép eseményre szívesen megyek. Nemrég volt az egyik évfolyamtársnőmnek az esküvője. A polgári szertartáson ott voltam a húgommal. Nagyon szép esküvőjük volt! Ideje volt, hogy összeházasodjanak, mert már jött náluk a baba. Tulajdonképpen huszonöt évesen nincs olyan korán! Bár a szakvizsga még hátra van neki, azt gondolom, gyerek mellett már kicsit nehezebb lesz a felkészülés! Szívesen veled megyek! - mondta Anna.
- Ezen az esküvőn a vacsorára is vendégei vagyunk! Mégpedig egy igazi falusi lakodalomba. A barátom is benne van már a korban, most töltötte be a harmincadik életévét - mondta Péter, és rögtön hozzátette, hogy ő korábban szeretne megházasodni. Van egy szerelmem, akit imádok!
Anna huncut és sejtelmes kérdését rögtön feltette.
- Megtudhatom én is, hogy ki az?
- Ha igent mondasz, akkor megmondom!
Mindketten nevettek, hiszen tisztában voltak afelől, hogy ők egymást szeretik, egymáséi akarnak lenni. Most, hogy már mindketten dolgoznak, korán kell kelniük, így hamar haza is indultak. Az úton hazafelé, Péter az esküvőjükről kezdett Annával beszélgetni, ami láthatóan Annának is tetszett. Péter szerette volna Annától megtudni, mi a véleménye, mit szólna, ha már ők is tervezhetnék az esküvőjüket. Ettől a gondolattól forróság öntötte el Anna testét és egy tüllfátyol selymes suhogásában érezte magát. Ez a meghívó felkavarta a két szerelmes szívét, mert ezekkel a gondolatokkal mindketten foglalkoztak, álmodoztak. Ahhoz pedig semmi kétség sem fér, hogy őszinte és boldog ez a szerelem. Péter talán még sürgetné is ezt a házasságot Annával, mert neki tisztességes szándékai vannak gyönyörű szerelmével. Minden feltétel adott, hogy egy közös háztartásban élhessenek. Most már egyre nehezebben élik meg a mindennapos elválást, amely naponta emészti testüket, lelküket egyaránt. Annát ezek a komoly kérdések, amelyeket szinte naponta hall szerelmétől a házassággal kapcsolatban, arra motiválják, hogy egyértelmű és igenlő választ adjon, hiszen boldogan oltár elé állna kedvesével. Ezt most ezen az esti sétán boldog ölelkezések közepette Anna meg is tette. Igennel válaszolt a házasságukkal kapcsolatosan.
- Édes szerelmem, én máris tudom a kötelességemet. Szeretném, ha holnap beszélnénk az előkészületekkel kapcsolatban. Titkon, én már pár ékszerboltban nézegettem jegygyűrűket és nagyon várom, hogy mikor tudunk mindketten elmenni, kiválasztani a megfelelő és neked tetsző aranygyűrűket. Rendben? Olyan jegygyűrűt szeretnék neked az eljegyzésünkre venni szerelmem, amilyen csak neked, és csakis neked lesz egyedül!
Anna most valami olyan érzéssel, lelki tisztasággal élte meg ezt a beszélgetést, mintha a mennyekben járnának Péterrel együtt. Megcsókolták egymást. Boldogok voltak, mert végre a jövőjükről tervezgethettek most már teljesen felszabadultan, egyetértően. Ennek az esti sétának ismét vége lett, ezt egyikőjük sem tudta könnyen megélni, mert ismét el kell válniuk és magányosan, a szerelem vágyaival magukra maradniuk az éjszakában. Péter magában azt tervezgette, hogy Annának megkéri a kezét kedves szüleitől és kitűzik az eljegyzést. Feledhetetlen esti séta volt ez úgy Annának, mind Péternek.

A Dallos családban most újra nagy a jövés, menés, sürgés-forgás. Andi elkezdte az utolsó évet a gimnáziumban, érettségizni fog jövőre. Brigi a főiskolát fejezi be és ősztől már tanítani fog. Anna nagyon ügyesen és precízen végzi munkáját. Az ügyfelei is elégedettek. A kollégái csak csodálják, mennyire felkészült és valóban jól érti a dolgát ezen a befektetési területen. Jól beilleszkedett máris ebbe a kollektívába. Mindig mosolyog, mindig vidám.
- Példát vehetnének róla! - mondta az osztályvezetőnő az egyik tisztviselőnek - Egyre több az ügyfél, most már mindenki visszatért a szabadságáról, beindult az élet. Megnőtt a forgalom bankunkban! - tette hozzá elégedetten - Nagyon fontos! Ez nagyon fontos mindnyájunknak!
Péternek is sokat kell vidékre mennie, ahol az új termékeket kell bemutatnia, hogy majd megtalálja a megfelelő partnert, aki meg is köti az üzletet. Ma szinte egész nap dolgozott Anna, közben sokszor gondolt szerelmére, esti sétáikra. Péter, hogy az eljegyzést tervezi, semmit nem szeretne elrontani. Most sokszor eszébe jut édesapja, akivel megbeszélhetné ezt a szép eseményt, amely az eljegyzés szertartásáról, szép szokásáról szól. Így csak a saját érzéseit öntheti szóba, tisztelettel és boldogan kéri meg majd Anna kezét. „- Tudom, hogy ez csak formaság, mert mi szeretjük egymást Annával, de a szüleinek tartozom annyival, hogy tisztelettel kérjem meg a lányukat, akit kislány kora óta mindig féltettek, szerettek és odafigyeltek a szellemi és testi fejlődésére. Gyönyörű lányt kapok most tőlük, aki nekem az életem legféltettebb és legdrágább kincse." - ezek a gondolatok fogalmazódtak meg Péter fejében, miközben a barátja esküvőjére készült és ajándék vásárlását fontolgatta. Egyik kollégája vidáman és hangos szóval érkezett be az irodába. Egy nyárvégi kerti-partira kaptak meghívást az egyik kollégájuktól.
- Oda, muszáj mennünk Péter! Ott mindig hatalmas bulit csinált a kolléga.
- Mikor is lesz az a kerti-parti? - kérdezte Péter.
- Óh, még van idő! - felelte a kollégája. - Két hét múlva lesz, szombat délután.
- Elvileg az időpont megfelel, de még meg kell beszélnem a barátnőmmel - felelte Péter - Este találkozom vele és megemlítem a nyárvégi kerti-parti meghívást. Te kivel jössz? - érdeklődött a kollégától Péter.
- Én még nem tudom, de van egy volt kollegina, aki kapós az ilyesmire. Majd őt elhívom. Azt hiszem, te is ismered. Ő most egy másik bankban dolgozik. Tudod, az a lány, aki egy időben rád startolt, de most van egy pasija, akivel néha együtt, néha magányosan él. De most én hajtok vele egy-két hete.
- Mára én már elkészültem minden munkámmal, lassan mehetek haza. - jegyezte meg Péter és láthatóan nem volt elragadtatva ennek a lánynak a kerti-partira szóló meghívásától.
Annát a munkaidő végén felhívta és megbeszélték a hazaindulást. Ma is kocsival érkeztek haza. Péter Annával együtt felment egészen a lakásba. Mindenki már a másnapra készült, de szeretettel fogadták a két fiatalt. Anna Péterrel a szobájába ment, majd a hétvégi lakodalommal kapcsolatban megbeszélték az indulást és az apró kis részleteket.
- Édes Annácskám, most szombaton az esküvőre megyünk, de a véleményedet szeretném kikérni, hogy mit ajándékozzunk az ifjú párnak?
- Én nem ismerem a barátodat, se a menyasszonyát, így én azt javaslom szerelmem, hogy pénzt. A mai fiatalok annyi mindent szeretnének a háztartásukban megvalósítani és ma már az ő ízlésüket nem lehet eltalálni. A pénzből meg azt valósítanak meg, amit ők akarnak.
- Ez igaz, én is gondoltam, hogy ezt a megoldást választom. - szólt Péter. - Ez akkor így lesz szerelmem! Szombaton 3 órakor lesz a polgári esküvő és 4 órakor az egyházi. Fél hétkor pedig a vacsora. Kicsivel hamarabb érkezzünk, mert akkor még az ajándékot át tudjuk adni nekik a szertartások előtt. Egyébként ma kaptam ismét egy meghívást az egyik kollégától egy kerti-partira, amely két hét múlva lesz. Ő minden évben rendez egy ilyet szeptemberben. Nagyon jó szokott lenni. Ha akarod, elmehetünk szerelmem! Remélem az idő is jó lesz még akkor! Az indián nyár még ezután jön, ehhez a kerti-partihoz pont meg is felelne.
Az ajtón kopogtatást hallottak. Vacsorához hívták a két fiatalt. Péter szabódott kicsit, de oly kedvesen invitálták, hogy végül elfogadta a közös családi vacsorázást. Most nem maradt sokáig, mert reggel vidékre kell mennie. Anna kicsit behívta szerelmét magához a szobájába, megcsókolták egymást, majd szerelmes öleléssel elbúcsúztak.
- Édes Annácskám, én holnap vidékre megyek. A bankban reggel csak a főnökkel kell aláíratnom egy megbízási szerződést, és már indulok is. Lehet, hogy csak holnapután látlak szerelmem! Majd hívlak!

A napok oly gyorsan teltek. Este munka után mindennap találkoztak, így mindent megbeszélhettek egymással. Anna a nászajándékhoz hozzá szeretne járulni, de ő nem pénzt akar adni a házasulandó jegyespárnak, inkább valami maradandó használati tárgyat. Pénteken együtt mentek el az ajándékot megvásárolni. Célzottan egy herendi porcelánkészletért indultak egy belvárosi nagyáruházba, ahol egy csodálatos teáskészletet vásárolt meg és csomagoltatott be Anna. Nagyon jó áron sikerült ezt a gyönyörű készletet megvásárolnia, mert egy kifutó szériának az utolsó darabjait adták el.
Reggel már korán indultak vidékre, az esküvőre. Amikor megérkeztek, az ifjú pár szerencsére még otthon volt. Örömmel üdvözölték a kedves vendégeiket. Most sok idejük nem volt, mert éppen fotózkodni indultak. Nem is akarták most Péterék feltartani a mosolygó jegyespárt, így hát hamarosan átadták a nászajándékot, amely csodálatosan szép díszcsomagolással volt kiemelve a jeles esemény tiszteletére. Péter még megtoldotta egy szép díszes borítékkal, amelyben kis pénzmag volt elbújtatva. Nagyon szépen megköszönték az ajándékokat és a boldog jegyespár máris indult, hogy megörökítsék az utódok számára az ifjúságukat, üdeségüket és nem utolsó sorban a szépségüket. A lakodalmas háznál hatalmas sátor, benne sok-sok asztal volt, kedvesen hellyel kínálták a két ifjú vendéget, majd pillanatok alatt megérkeztek a vidám menyecskék, akik a vendégek kínálásával foglalkoztak és máris étellel, itallal kínálták őket. A vőlegény édesanyja megismerte Pétert, megölelték egymást és Annát is bemutatta.
- Nagyon örülök, hogy eljöttetek! Érezzétek jól magatokat, Petikém a kedves barátnőddel együtt ezen a lagzin! Fogyasszatok!
Még végignézni is sok volt a terítéken, amit eléjük tálaltak, nemhogy fogyasztani! A sütemények, amiket a tálcákon kínáltak, csodálatosan kívánatosak voltak. Péter itt is nagyon gondoskodóan segítette szerelmét a finom falatok fogyasztásában. Mások azt észre sem vették, hogy Anna nem jól lát. Ilyenkor a vidéki vendégeket ebéddel is kínálni szokták. Ebben az esetben ők is vidékieknek számítanak és mivel a szertartás estig tart, az ebéddel is megvendégelték a hosszú útról érkezett násznépet. A lakodalmas zene már messzire hallatszik. A meghívottak vmég most is hozzák a szebbnél szebb és finomabbnál finomabb tortákat, süteményeket. Most már a szakácsok, vőfélyek az utolsó simításokkal is készen vannak, nemsokára jön vissza az ifjú pár és megkezdődhet a menyasszony búcsúztató. A koszorúslányok már lassan felsorakoznak. Természetesen, az oldalukon szép szál legényekkel. Vendégek sokasága mindenütt! Jó kedv, jó hangulat, tréfa, nevetés hallatszik ebben a házban, annak minden szegletében.
Megérkezett a menyasszony és a vőlegény. Kis idő múlva megkezdődött a búcsúztató. Vidám rigmusokkal, tréfás versikékkel lepte meg a vőfély a násznépet. A lakodalmas menet elindult. Minden kapuban volt valaki, aki gyönyörködött az ifjú házasulandó párban. Vidám, lakodalmas zenekar kísérte végig a násznépet. Az esküvői szertartás után a násznép hosszú sorban várta, hogy gratulálhasson az ifjú párnak. Péter és Anna is gratuláltak, és az ifjú pár vidám mosollyal, kedves megjegyzéssel jelezték, hogy:
- Remélem, nemsokára követtek minket!
- Így igaz! Már tervezzük mi is!
- Igen! - szólt Anna is.
A már ifjú házasok most újra szép lakodalmas menetben, vidám násznép kíséretével visszaindultak a lakodalmas házhoz. A sátorban már meg volt gyönyörűen terítve. A vendégek elfoglalták helyüket és máris itallal, étellel szolgálták ki a násznépet. Volt ott minden, mi szem szájnak ingere! A vacsora elfogyasztása után hamarosan táncra perdült a menyasszony, vőlegény, öreg, s fiatal. Péter és Anna nagyon jól érezték magukat, sokat táncoltak, ettek, ittak. Eljött az éjfél. A menyasszonytánc következett, ami nem maradhat el egy falusi lakodalomban. Most mindenki szeretne a szépséges ifjú menyasszonnyal egyet perdülni, fordulni. Reggelig tartott a mulatság.
Anna és Péter ilyen nagy lakodalmat még nem látott sohasem. Egész éjszaka mulattak és mégsem voltak fáradtak. Többször is szóba került az eljegyzésük és már a dátumot is kitűzték. Már indulni akartak hazafelé, búcsúzóul még egy-egy csomagocskát nyújtottak át nekik, amelybe sok finom aprósüteményt csomagoltak. Vidáman autóba ültek és a gyönyörű napsütéses vasárnap reggelén kanyarodott az autójuk a festői tájakon. Még minden zöldellt, de azért a hegycsúcsokon már megjelentek a kissé sárga, tarka-barka barnás színek egyes fák lombjain. Anna ezt már nem láthatja, de Péter minden szép látnivalót szóban fest le, amit így Anna is el tud képzelni. Közben visszatértek arra a dátumra, amelyet az eljegyzésükre tűztek ki. A szüleik majd csak ezután értesülnek a két fiatal tervéről. Kicsit izgulnak is, mert lehet, hogy ők még talán korainak tartják ezt a komoly elhatározást. Már lassan meg is érkeznek Annáékhoz. Megszólalt Péter és Anna felé fordult:
- Szerelmem, én most már nem várok! Ma szüleid elé állok és megkérem a kezedet. Szeretném, ha te is benne volnál Annácskám! A mamámnak is szólok időben. Nagyon szép kis ünnepséget rendezünk erre az eseményre.
- A jövő héten megvehetnénk a gyűrűket - felelte Anna - Talán kedden, az a nap nem olyan hosszú munkanap. Az üzletet már megtaláltam, ahol nagyon szépeket láttam és a választék is bőséges.
- Meg is érkeztünk! - szólt Péter és azután felkísérte szerelmét.
Az édesapa üdvözölte őket és máris érdeklődött a lakodalmi evészet-ivászattal kapcsolatban. Természetesen csak megelégedettségükről tudtak beszámolni. Olyan élménybeszámolót tartottak, hogy szinte már irigykedett is a sok finomság hallatán. Anna a kis csomagocskát most az asztal közepére tette és az édesanyja is megjelent akkor éppen. Hamarosan kibújtak a szobáikból Brigi és Andi is. A csomagocska tartalmát egy süteményes tálra helyezte Anna és óriási sikert aratott a lakodalomból hozott mindenféle ízesítésű, formájú finomságos sütemény. Anna és Péter arcán csak a szerelem, boldogság huncut mosolya látszott. A nappaliban körbeülték az asztalt és megkóstolták a fantasztikusan finom süteményeket. Ez nagy meglepetés volt a családnak, mert ezzel a szokással még ők nem találkoztak. Andi, amint majszolta a süteményt, rákérdezett csak úgy viccesen:
- Ti nem akartok még egy jó kis lagzit csinálni? Nagyon el tudnám viselni a jó kis finomságokat!
Ez most Péternek nagyon jó kérdésnek bizonyult. Gondolta is, „na, most jöhetek én!"
- Andi! De igen!
Egy pár pillanatra csend lett.
- Én most úgy is terveztem, hogy ma szeretném Annácska kezét megkérni, kedves Gábor bácsi és Eszter néni!
Oly csend lett, hogy még a légy zümmögését is lehetett volna hallani, már ha lett volna.
- Péter! Én már láttam, hogy szeretitek egymást és látom, hogy őszinték a szándékaid. Annának egy olyan párt szerettünk volna mi is, aki a látásfogyatékosságával együtt szereti és megbecsüli. Mi úgy látjuk Eszterrel együtt, hogy ezt tőled megkapja. Innentől kezdve, csak rajtatok múlik gyerekek, hogy hogyan tervezgetitek a jövőtöket!
- Kedves Eszter néni! Annát szeretem, tiszta szívemből, ő a legdrágább a számomra és szeretnénk egymást eljegyezni hamarosan.
Anna most úgy érezte a szülei előtt magát, mintha most akarna igazán a köldökzsinórtól teljesen elszakadni. Valahol ezt már várta is.
- Akkor ugye eljegyzési ünnepet is akartok valamikor, mert azt jó lenne tudni, hogy mégis mikor lenne!
- Anya! Mi Péterrel a jövő hónapban szeretnénk megtartani, azaz október 10-én, szombaton. Még csak most fogunk elmenni gyűrűket nézni a jövő héten, kedden.
Ezen a vasárnap délelőttön a család minden tagja boldog volt és egyfajta jó várakozási periódusba ért. Anna és Péter fáradtak voltak, most mindketten szeretnék magukat kialudni. A két szerelmes el is köszönt hamarosan, de a szenvedélyes csók és ölelés most sem maradt el. A család minden tagjának örömtől csillogott a szeme. Anna, bár kicsit fáradt volt, mégis különös frissességgel válaszolgatott a kíváncsian érdeklődő testvéreinek. Kisvártatva aludni tért. A szülők láthatóan jókedvre derültek a röpke, de határozott lánykérés után, mert hát mi lett volna más ez, ha nem lánykérés? Péternek nagyon sokat segített Andi abban, hogyan is hozza szóba az elhatározásukat, amit Annával megegyezve most szerettek volna közölni a szülőkkel. Még most is a fülébe cseng az a kérdés, melyet Andi viccesen feltett. Mármint, hogy „Ti nem akartok még egy jó kis esküvőt csinálni?" Soha jobbkor nem jöhetett volna ez a kérdés ettől a cserfes szájú húgtól, mint most! - gondolta Péter, amint hazafelé hajtott autójával. Nem kellett nagy felhajtást csinálnia, mert ez a kérdés, amelyet Andi feltett, máris ráterelte a beszédét a lánykérésre. „Ez a hetem jól végződött minden tekintetben." - könyvelte el magában Péter. Most már mindnyájunknak az eljegyzésre kell majd koncentrálni. Sokszor elgondolkozott magában Péter, hogyan is kérje meg a szüleitől Annát, azt nem is gondolta, hogy ilyen frappáns megoldással kérheti meg szerelmét. „Még ma édesanyámat is felhívom, és őt is értesítem az eljegyzésünk dátumáról!" - gondolta Péter. Hamarosan hazaérkezett ő is. Mindkettőjükre ráfér a pihentető alvás. Hosszú hétvége volt ez mindkettejüknek.
Brigi most kapott egy telefonhívást. Laci hívta. Az évnyitón már együtt voltak. A nyári mosolyszünet és a ritkuló találkozások már a múlté. Alaptalan féltékenység miatt magányosan töltötték majdnem az egész nyarat. Az a lány, akire Brigi féltékeny volt, végül mégsem utazott el arra a buszkirándulásra, amelyen Laci részt vett. Tisztázták a félreértést, így teljesen rendben van kettejük között a kapcsolat. Kaptak egy meghívót az egyik évfolyamtársuktól egy szüreti mulatságra, most ők délután oda mennek. Andi egyre többet foglalkozik az érettségivel, megkapták az érettségi tételeket, ő most nekiállt kidolgozni. A két szülő vidám és nyugodt volt. Az eljegyzés dátuma nincs már olyan messze.
- Hamarosan le kell ülnünk és megbeszélnünk a részleteket! - szólt az édesapa. Az édesanya a könyvespolcról leemelt néhány süteményes könyvet és válogatni kezdett a receptek közül az ünnepi alkalomra.
- Emlékszel? Mintha tegnap történt volna, Eszter! A mi kapcsolatunkat rövid ismeretség után eljegyzés követte, majd hamarosan megtartottuk az esküvőt. Most a lányunknak is pont így alakult a Péterrel való egymásra találása, mint nekünk! Vannak dolgok az életben, amikor rácsodálkozik az ember, ha másokkal is úgy és az történik meg, mint ahogy a mi esetünkben történt. Hitted volna?
- Ez már nekem is párszor eszembe jutott, Gábor! Ugyanúgy alakult az ő kapcsolatuk, ahogy a miénk! Tudod, én csak azt kívánom ezeknek a fiataloknak, hogy ők is olyan boldog házasságban éljenek, mint amilyenben mi élhettünk és élünk! - mondta az édesanya - Annát szereti ez a fiú és Anna is szereti Pétert. Az, hogy csak pár hónapja ismerik egymást, semmit nem jelent. Az a fontos, hogy szeretik egymást! Anna elég ügyes a háztartási munkákban. Mindig érdekelte a sütés-főzés, amit még a vizsgaidőszakban is elvégzett. Szeret a konyhában tevékenykedni, új receptet kipróbálni. - Azt hiszem, volt kitől tanulnia édesem! Te mindig hívtad őket és látták a konyhai ügyeskedéseidet, praktikáidat! - ismerte el az édesapa - Mind a három leányzó otthon van a konyhában, egyik sem kivétel. Annak meg kimondottan örülök, hogy Anna igazán érdeklődő a háztartási munkákban, így nem lesz nehéz majd a saját otthonát rendben tartani.
Anna telefonja megszólalt. Péter hívta.
- Édes Annácskám, beszéltem édesanyámmal, jeleztem neki, hogy volna valami, amit szeretnénk mondani neki. Arra gondoltam, hogy ma este elmennénk hozzá és neki is elmondjuk a tervünket. Lehet róla szó? Érted megyek és egy rövid időre felmegyünk hozzá!
- Igen. - helyeselte Anna - Őt sem hagyjuk ki, neki is rá kell készülni erre a közeli eseményre szerelmem!
Egy óra múlva meg is érkezett Péter és a két boldog szerelmes máris elindult kedves és kellemes kötelességüknek eleget tenni.
- Különös nap ez a mai szerelmem! - szólt Péter Annához fordulva - A múlt, a jelen, a jövő egyszerre jelent meg nekem ezen az estén. A múlt a gyermekkoromat, a jelen a napjaink szépségét, a jövő pedig a mi kettőnk életét úgy eleveníti meg ebben a rövid órácskában, mintha ezt egy film kockáin látnám! Végül is most tervezzük a jövőnket! Édesanyám arcán pedig a reménység, a visszatérő boldogság képe sejlik fel. Még az is lehet, hogy az eljegyzésünkre újra egész lesz az Ercsi család! Minden vágyam az Annácskám, hogy újra olyan szép legyen a szüleim élete is, mint régen is volt! - amíg Péter édesanyja egy rövid időre a másik szobába ment, azalatt az idő alatt ezeket a gondolatokat fejtette ki Péter, amolyan bizakodóan.
A nap ma is olyan gyorsan elszállt, hogy hamarosan búcsúzkodni kezdtek. Azt még megbeszélték Péter édesanyjával, hogy a következő hétvégén találkozni fognak a szülők egymással, csak még azt nem tudták melyik napon. Mindenképpen össze kell hozni az első találkozásukat, mert még nem is ismerik egymást. Azután az eljegyzési lakomát is meg kell beszélniük, mert a kitűzött időpont már nincs olyan messze.
- Ezt majd telefonon még egyeztetni fogjuk, anya! Most megyünk, mert már későre jár.
Megölelték egymást és szeretettel a szívükben, hazaindultak.
A hétköznapok sok-sok munkával teltek, de a két fiatalnak ez nem jelentett nehézséget. A két szerelmes ifjúnak, az eljegyzés körüli teendők jártak csak az eszében. Anna kedden reggel izgatottan kezdte a napját. Sok ügyfele volt azon a napon. Annyira belefeledkezett a munkába, hogy már csak azt vette észre, hogy a kollégái készülődnek hazafelé.
- Már annyi volna az idő? Azt hittem reggel, hogy sohasem ér véget a mai nap! Közben meg úgy elrepült az idő, mint a gondolat.
Abban a pillanatban, amint Anna meggyőződött a pontos időről, Péter máris ott termett és kisvártatva indultak. Most metróra szálltak, mert a belvárosban a metróval hamarabb eljutnak a már megbeszélt ékszerüzlethez. Kéz a kézben elindultak, majd amikor a mozgólépcsőhöz értek, eszükbe jutott az a nap, amikor először találkoztak. Péter most átölelte szerelmét, majd megcsókolták egymást. Boldog percek sorozata következett. Hamarosan megérkeztek az ékszerüzlethez, ahol a már számukra kinézett gyűrűket felpróbálhatták. Anna és Péter ízlése is megegyezett, mindkettejüknek ugyanaz a karikagyűrű tetszett. De most jött a meglepetés! Péter az eladóval a már előre megbeszéltek alapján, egy fantasztikusan gyönyörű briliáns gyűrűt vett elő, amelyet kísérőgyűrűként ajándékoz imádott szerelmének. Anna a meglepődéstől szóhoz sem tudott jutni, olyannyira hihetetlennek tűnt ez a csillogó drágakövekkel díszített gyönyörűség! Ezt a kísérőgyűrűt másnak el sem lehetett volna képzelni, csak Annának. Mintha a legnagyobb odafigyeléssel, pontos milliméterre az ő ujjára tervezték volna, úgy illeszkedett Anna vékony, hosszú ujjára. Péter karikagyűrűje is jól mutatott, amit mostantól kezdve örökre az ujján fog hordani. Péter a kasszához ment és a jegygyűrűiket kifizette, majd a két karikagyűrűt becsomagoltatta és a belső zsebébe helyezte, gondosan lecipzározta. Anna kísérőgyűrűjét pedig, az ujján hagyta és majd az eljegyzés napján a karikagyűrű is az ujjára kerül.
- Annácskám, ezt a szép estét most ketten ünnepeljük meg, van itt a közelben egy koktélbár, szeretnélek meghívni egy pohár egzotikus italra! Kis időre be is ültek, boldogok voltak, ez a nap csak róluk szólt, ezt a napot sohasem feledik. Egy szép estét, egy emlékezetes napot őrizhetnek emlékeikben mindketten. Sok szép estét töltöttek már együtt, de a mai este ezt a kapcsolatot még szorosabbra fűzte kettejük között. Visszaérkeztek a munkahelyük parkolójába, ahol Péter autója parkolt, majd folytatták az útjukat hazafelé. Anna gyűrűsujján oly gyönyörűen csillogott a drágakövekkel kirakott aranygyűrű, mint amilyen csillogó szerelemmel szerették egymást. Péter miközben vezette az autóját, szerelmét sok bókkal, szerelmes vallomásokkal halmozta el. Ezeket a bókokat, szép szerelmes vallomásokat Anna bezárta szíve mélyébe, mert tudta, hogy nemcsak üres szavak, hanem tiszta és őszinte érzéseket takarnak. Azokat Anna sem rejtette el, szép szerelmét igazi nőiességgel, kedves kis szavakkal, bájos mosolyával kölcsönözte. Többször az arca elé emelte szép formás balkezét, és mind ahányszor megnézte, annyiszor varázsolta el egy csodálatos varázslatos világba ez a briliáns ékszer. Péter, ahogy ígérte, még a kapcsolatuk komolyra fordulásakor, be is tartotta szavát. Olyan gyűrűt álmodott meg szerelmének, amilyent más nem húzhat fel ujjára.

Hamarosan hazaérkeztek Annáékhoz. Otthon volt mindenki, Annáékat is várták már. Két boldog fiatal, mosolygós arccal üdvözölte a család minden tagját. Hellyel kínálták Pétert, majd Anna is helyet foglalt mellette. Az édesanya vacsorával várta őket, amit most együtt fogyasztanak el. Sejtették a szülők, hogy ma este a jegygyűrűvásárlás lesz a programjuk, mert ezt Péter és Anna már említették a legutolsó találkozásuk alkalmával. Anna ujján a csodálatos briliáns most mintha mindenkinek a figyelmét magára akarná vonni, úgy csillogott a lámpa fényénél. Kristály szikrák, millió kis apró villanások, rezdülések, varázslatok kápráztatták el az oda vonzott szemeket. A két ifjú arcán a boldogság pírjai árulkodtak egyben. Ezt az eseményt a szülők, de a testvérei is meleg szívvel fogadták. Az édesapa vidám megjegyzései az egész családnak arra engedtek következtetni, hogy készülni fognak most már az eljegyzésre, ami a jövő héten szombatra van kitűzve. Péter jelezte Anna szüleinek, hogy az ő mamája szeretne még az eljegyzés előtt egy találkozót megbeszélni.
- A gondolat már bennünk is megfogalmazódott, Péter és szeretettel várjuk a mamádat hozzánk! - vetette közbe az édesapa - akár már holnap délután is megejthetjük a találkozást, ha a mamádnak is jó az időpont!
- Rendben! - felelte Péter - A munka után Annával elmegyünk a mamámért és együtt érkezünk. Kedves Gábor bácsi és kedves Eszter néni! Úgy gondoltuk, hogy egy szép kis eljegyzési ünnepséget tartanánk szűk családi körben. Van egy jó kis étterem a közelben. Remek konyhájuk van, jól főznek. Holnap majd mindent megbeszélünk és lefixáljuk a dolgokat.
Miután az esti beszélgetés jó hangulatban telt el, a két ifjú szerelmes lelkében ott hullámzott az a boldog jövőkép, amelyet már kitűztek maguknak. Anna boldog volt. Olyan szép és mesébe illő év ez a számára, hogy csak álmodni merhetett volna ilyesmit, ami történt vele ezen a nyáron. Esténként, amikor nehezen aludt el, felelevenítette azt a nyári reggelt, amikor Péterrel találkozott először, ott, azon a metrón. „Ilyen szép szerelem, csak a mesében van! - gondolta Anna, de talán az én esetemben, a valóságban! Hiszen itt az élő példa." Ez a gondolat egy röpke megállapítás volt most megint, amit sokszor újra, meg újra konstatált magában. Péter büszke és férfias megnyilvánulásai nagyon imponálnak a szülőknek is. Határozott és komoly, de szerető férfiút látnak Péterben és ezzel a tudattal semmi sem vonja kétségbe, hogy Anna egy szerető férjet kaphat. Anna szobájában még egy kis ideig kettesben maradtak, és csókokkal, ölelésekkel búcsúzkodni kezdtek. Későre járt.
- Szerelmem, most indulnom kell! Anya még ébren van ilyenkor, majd a kocsiból felhívom. Holnap megejtjük a találkozókat a szüleink összeismertetésére.
Péter, miután hazaindult, még a kocsiból felhívta édesanyját és Anna szüleinek meghívását tolmácsolta, amelynek ő nagyon megörült.
- Anya! Holnap érted megyünk Annával és együtt megyünk a Dallos családhoz!

Izgalommal tele készültek a várva várt találkozásra a szülők, de a két szerelmesnek sem volt közömbös a szülők megismerkedése. Délután Péter és Anna a bankból egyenesen Péter mamájáért mentek, majd a Dallos család meghívásának eleget tett Éva, Péter édesanyja. Szeretettel fogadták mindnyájukat. Anna bemutatta szüleit, testvéreit. A nappaliba invitálták a vendéget és hamarosan egy itallal kínáltak mindenkit. Anna édesanyja pizzát sütött, azzal kínálta a vendégeit és családját. Péter mamája hamarosan megtapasztalhatta ebben a családban, hogy milyen nagy szeretet és megértés uralkodik minden területen. Sokat beszélgettek, közelebb kerültek egymáshoz. Szimpatikusak voltak egymásnak a szülők is.
„Annak idején, amikor Péter kicsiny gyermek volt, ők is boldogságban éltek. Szép lelkű gyermek volt mindig és ez most is így van!" - gondolta Éva, Péter édesanyja.
A két fiatal még nem említette meg Péter mamájának, hogy már meg is vették a jegygyűrűket, de ezt sejtette, amikor Anna kezén megcsillant a briliáns ékszer, a kísérő gyűrű. Nagyon megdicsérte és megsimogatta Anna vállát.
- Anna! Ez a szép gyűrű pont a te egyéniségedhez illik! Pont olyan szép és gyönyörű, mint amilyen te vagy!
Anna megköszönte a dicsérő szavakat és kissé el is pirult. Ezt Péter is megerősítette, neki is ez a véleménye. A vacsorát elfogyasztották, a nagylányok hamarosan leszedték a tányérokat. Az édesapa a beszélgetés fonalát az eljegyzési megbeszélésre irányította. Már éppen az anyagiakkal akart foglalkozni e szép eljegyzés lebonyolításán, amikor Péter szót kért.
- Ha szabad, akkor most szólhatnék pár szót? Kedves Gábor bácsi és Eszter néni! Ezt az eljegyzési vacsorát szeretnénk Annával az étteremben rendezni. A szülőket anyagiak terén nem szeretnénk terhelni. Van elég spórolt pénzem, ezt majd abból finanszírozom. A szüleinknek, vendégeinknek, csak jól kell érezniük magukat ezen az estén!
Anna is megerősítette szerelmét, és ezzel a szépen megfogalmazott meghívással fejezték be ezt a mai találkozást. Péter és Anna még megbeszélték, hogy kiket hívjanak meg az eljegyzésükre és a pontos létszámmal rendelkezve, Péter másnap délután le is foglalhatja az étteremben az asztalokat. Még Péter édesanyját hazaviszi kocsiján és a mai nap már a tervek birtokában, könnyű álmokat ígér. Anna még egy darabig szüleivel, testvéreivel beszélgetett, tervezgetett. „Egy bő hét, és már gyűrűs menyasszonya leszek Péternek! Már a meghívottak létszáma is nagyjából megvan, most már azt kell magamban eldönteni, hogy melyik nap menjek el az alkalomhoz illő ruhát venni?!"
- Anya, mikor érsz rá? Szeretnélek megkérni, hogy gyere el velem! Neked mindig olyan jó ízlésed volt, most is szeretném, ha velem jönnél, és együtt kiválasztanánk az eljegyzési ruhámat.
- Ennek semmi akadálya Anna! Bármikor, amikor te mondod kislányom! Én ráérek, amikor neked megfelel. Legyen pénteken délután, nekem akkor van szabad délutánom.
- Anya, teljesen jó az időpont nekem is! A szombati napra már programom van. Ugyanis egy kerti-partira vagyunk hivatalosak Péterrel együtt az egyik kollégához. Mindenki nagyon készül erre a partira, ezt évente ugyanaz a kolléga rendezi meg. Akik már részt vettek egy nála rendezett kerti-partin, azok mindannyian szép és vidám emlékekkel lettek gazdagabbak. Tulajdonképpen én, mint új kolléga nem akarom magam kivonni a buliból. Nekem külön szólt a kolléga, hogy engem is szeretettel vár. Mindenképpen ott a helyem! Jól érzem magam a munkahelyemen, de az különösen jólesik, hogy engem sem hagynak ki semmi jóból. Még sokan nem is tudják, hogy Péter és én együtt járunk. Majd a kerti-partin már látni fogják, hogy vele vagyok és hogy ő a kedvesem.
Észre sem vették a kellemes családi beszélgetés közepette, hogy már éjfél felé járt az idő. Felszabadultan és könnyű, de jó érzésekkel nyugovóra tért a család.
A reggel csodálatos napsütötte tájat festett, amikor Anna kinyitotta a szobája ablakát. Szokatlanul meleg reggelre ébredtek. Pár nappal ezelőtt már inkább az őszre emlékeztetett az időjárás. Lehet, hogy most még az indián nyár ajándéka jön egy időre? „Soha jobbkor! Legalább a kerti-partin kedvezően alakul a programunk. Jólesik a napsütés, amely most is simogatja arcomat korán reggel!" - gondolta Anna, miközben máris készülődni kezdett a mai napi teendőire.
Hamarosan elkészült és már indulni akart, amikor megszólalt a mobiltelefonja. Péter hívta.
- Szia Annácskám! Itt állok a kapuban, várlak szerelmem! Ma veled szeretnék együtt érkezni a munkahelyünkre. Csodálatos ez a mai reggel, olyan mintha nyár akarna lenni, nem ősz!
Anna boldogan válaszolt:
- Péter, én is gondoltam ma reggel, hogy jó lenne veled menni szerelmem! Ezen a csodálatos szép reggelen rögtön te jutottál eszembe. Boldoggá tesz, ha együtt mehetünk! Máris indulok édesem!
Ma nem akartak autóval menni a munkába, ma csak gyalogosan, busszal, metróval utaztak. Nosztalgiáztak kicsit. Együtt érkeztek a bankba, kéz a kézben. Voltak, akik rögtön mosolyogva fogadták a két fiatal kollégáikat, voltak, akik rácsodálkozva bámulták, akik nem akartak hinni a szemüknek. De hát minden csoda három napig tart! A két szerelmest ez egy cseppet sem zavarta, minden úgy ment tovább, mint ahogy azelőtt. Persze azért valahol a lelkük mélyén érezték a kollégák döbbenetét. Annának a közvetlen kolléganői gratuláltak ahhoz, hogy Péter a kedvese. Voltak páran, akik inkább semmit sem szóltak. Mások meg összesúgtak.
- Láttad? Ez a gyönyörű lány és az a fiú milyen jól összeillenek!
- Igen, én már láttam őket párszor együtt, tudtam, hogy együtt járnak. Kitűnő munkát végez Anna, igazán jó jogász! Péter szintén remek üzletkötő, sok jó munkáját elismerte a főnökasszony. Szép pár ők ketten, össze is illenek! - jegyezte meg egy kolléganőjük.
Ettől a naptól kezdve már az egész bank dolgozóinak a tudomására jutott, hogy Péter és Anna együtt járnak, szerelmesek és boldogok együtt. A két fiatal, lélekben már jó ideje arra készült, hogy a kollégák tudomására hozzák összetartozásukat. Ma ez végül is mindenki számára kiderült. Hamarosan azt is megtudták a kollégáik, hogy a jövő héten meg is tartják az eljegyzésüket.
A munka tempója a rendes kerékvágásban folyt tovább, a már megszokott precízséggel, szorgalommal. A hétvégi kerti-parti lesz most az esti programja a kollektívának, amelyre készül mindenki. Jókedvű szervezkedés és hangulatos megjegyzések hallatszanak a konyha felől, ahol a kávéiszogatás közben pár percre kis szusszanásnyi időt együtt töltenek a hölgyek, urak. Visszaemlékeznek a már évek óta együtt töltött jó hangulatú kerti-partira, ahol feledhetetlen kikapcsolódásban részesülhettek. A házon belüli internetes hirdetést már mindenki elolvasta, így már ismerték a programokat.
Egy busszal indultak a kollégájuk nyaralójába szombaton reggel. Péter és Anna ma is kéz a kézben érkeztek az indulás színhelyére. Ma már senkinek sem jutott eszébe, hogy azon morfondírozzon, hogy egy látássérült lány és egy jóképű egészséges ifjú akarja összekötni életét. Tulajdonképpen szeretik egymást, na meg jól össze is illenek. Nagyon jóképűek és szép pár ők ketten! A természet még ajándékba adott erre a hétvégére mindenkinek egy csipetnyi nyarat, amelytől még magasabbra emelkedett a kirándulás hangulata. Hamarosan útnak is indult a csapat, ma végre lazíthatnak, pihenhetnek. Egy szép erdős részen vezetett az út. Már a városból kiérve egészen más levegőt szívhattak magukba a víkendre indulók. Csodálták a táj szépségét, a gyönyörűen eléjük táruló színes lombokat. Egyes fák lombjai még makacsul ragaszkodtak a zöld ruhájukhoz, mások meg vegyes tarkaságukkal kápráztatták el a nézelődők szemét. A hegyi utakon kanyargott az autóbusz kedves kis házak, nyaralók mentén. Annának minden látnivalóról beszámolt Péter, szép és élményteli út emléke maradhat meg így az ő számára is. „Jó hangulatú kirándulás ez!" - tréfálkoznak, nevetnek. A táj szépsége egyeseknek nagy élmény, mások meg kedvesen megjegyzik, hogy: „Milyen szép ez a kis Magyarország! És mégis inkább külföldre járunk. Hiszen Magyarországot sem ismerjük még!"
Időközben megérkeztek a kollégájuk nyaralójához. Ott már a házigazda gondosan előkészült a vendégek fogadására. A tűz már meg volt rakva, valódi ágfa füstje fogadta a kikapcsolódni vágyó kollégákat. A reggeli igazi jó házi pálinka és a frissítő forró kávé máris a vendégkínálás tárgya lett és most senki sem utasítja vissza a megvendégelést. Apró kis szendvicsek, mindenféle frissen elkészített saláták, de még hazai parasztreggeli is akadt a roskadozó asztalokon. Az innivalókat a másik asztalon kínálták, frissítő vagy még frissítőbb nedűk formájában. A jó teafélék is terítéken voltak, kinek-kinek ízlése szerint. A vendégek sem jöttek üres kézzel! Sütemények, saláták, pogácsák, meg még megannyi ételféleséggel érkeztek, hogy a bőség zavara lett úrrá rajtuk. Volt evés-ivás, nagy hangos vidámság. A délutáni sütögetésre is jó hangulat alakult ki. Sokan most tudták jobban Annát megismerni, miután sok mindenről és sokat beszélgettek és nagyon jó kapcsolat alakult ki a kollégáival. Igazán most tudatosult bennük, hogy olyan egy látássérült ember élete, mint a teljesen jól látó emberé. Annyival nehezebb a helyzete a hétköznapi életben, hogy időnként látó ember segítségére szorul. Segítségre pedig, bármelyikünk szorulhat, attól még ugyanolyan értékes ember! Pétert eddig is kedvelték a kollégái, de ezentúl még inkább tisztelik.
Az ég alján már csak a napkorong sziluettje próbálta a napot meghosszabbítani, amely aztán kis idő múlva mélyen meghajolt és nyugovóra hajtotta fejét. Este lett hamarosan. A tűz parazsa még oly csábítóan maga köré vonzotta a vendégeket, hogy eszébe sem jutott senkinek, hogy talán indulni kellene hazafelé. Még van pár óra ebből a napból, amit együtt tölthetnek. De ami ritkán adódik manapság, egy jó bor mellett nótázgatni és csak a jókedv és a derű honolhasson szívükben, lelkükben. Ez most itt ezen a kerti-partin, amelyre egy ideje készült minden résztvevő, teljességgel megvalósulhatott. A rutinos házigazda már előkészítette a nyársakat a szalonnasütéshez. A tűz mellett páran szalonnasütögetésbe kezdtek, amelyhez sokan társultak. A jól kiválasztott szalonna már magában, úgy sütés nélkül is szemet gyönyörködtető volt, de amikor az illata is érződött, hát az már beindította a nyálelválasztási reflexet mindenkinél. A tálakon a karikákra vágott hagyma, paprika, paradicsom és az uborka illata is étvágygerjesztő, ínycsiklandó volt. Legszívesebben már falatoztak is volna mindezekből. A szalonna szépen sült. A tűz pattogott, a finom italok pedig jócskán fogyatkoztak a palackok belsejéből. A hangulat a tetőfokára hágott. Nagy nevetések, hangos nótázások közepette a szép pirosra és ropogósra sült szalonnák első sütései is már a tányérokra kerültek és jóízűen fogyasztották. Péter és Anna is kiválóan érezték magukat. Nem mindenkinek jutott nyárs a szalonnasütéshez, így akik már részt vettek egy ilyen vidám és szórakoztató sütögetésen, azok bevállalták, hogy megpirítanak pár szalonnataréjt. Annának Péter nagyon szép pirosra és ropogósra sütötte ezt az ínyencséget, hogy még ő is megcsodálta milyen guszta lett. Egy nagy aszalt körbeülve, mindenki jóízűen elfogyasztotta megsült szalonnáját.
Igazán nagyszerűen sikerült ez a kerti-parti, jó volt így kötetlenül, lazán eltölteni ezt a szombatot, amelyet már éppen most váltott le a vasárnap. A ritkán adódó alkalom mindenkinek jó kikapcsolódást, vidám órákat, perceket ajándékozott. Csodálatos nyárias hétvége volt, ez még külön jutalomként koronázta meg a közös kerti-partit. A házigazda örömét fejezte ki a kollégáinak, amiért megtisztelték kis nyaralójában, ahol elbúcsúztatták az idei nyarat. Igen, a nyarat, amely már kicsit az ősz, hiszen a szeptembernek már vége. Most mintha felgyorsultak volna a percek, mindenki igyekezett elköszönni és indultak a buszhoz, hogy hamar hazaérjenek. Már csak a tücsökzene és a fák lombjának susogása hallatszott az éjfél utáni csendben. Az út mentén a fák lombjai hajlongtak és titokzatos árnyaikkal, mintha az éj leple alatt a holnap terveit szőnék, úgy hajoltak egymáshoz. Talán már egymást értesítették, hogy: „Készülj! Itt az ősz a kertek alatt!" Egy órányi úttal már mindnyájan hazaérkeztek, mindenkit a lakhelyéig szállított a busz. Anna és Péter most, hogy ilyen későn érkeztek, ők a boldogság szigetére, Péter lakására mentek és az éjszaka hátralévő részét a szerelem minden szépségével ott töltötték.

Vasárnap délelőtt Péter mobiltelefonja hosszan csengett, mire felébredt és felvette. Álmosan hallózott és csakhamar felébredt, amikor egy régen hallott férfi hangját hallotta telefonjában. Szinte nem is akarta elhinni, hogy jól hallja, amit a telefonban hall.
- Szervusz, fiam! Én vagyok, édesapád. Most tudom, hogy váratlanul ért a hívásom. Itt vagyok anyánál. Ma mindenképpen beszélnünk kell, fiam! Mikor beszélhetnénk? Én szeretném, ha még ma délután találkoznánk! Átjössz ide anyához?
- Apa! Most azt sem tudom, alszom-e, vagy álmodom! Várj csak, én most ébredtem fel, azt sem tudom, hogy hol vagyok. Jól hallom? Valóság, amit hallok?
- Amit hallasz fiam, azt jól hallod és várom a válaszodat. Délután beszélnünk kell feltétlen, kérlek, gyere!
- Jól van, délután ott leszek. - felelte Péter és izgalommal a lelkében sok minden felelevenedett és úgy érezte, hogy most lesz kerek a világ.
Anna a telefonbeszélgetésből megsejtette, hogy ezek komoly lelki traumák helyrehozatalai lesznek, amelyek hamarosan elsimulhatnak a lelkeikben. Mert hát ezek a hosszú évek, amelyeket egymás nélkül éltek át, nem kis fájdalmat, lelki traumát okoztak ennek a kis családnak az életében. Látszólag Péternek nem jelentett nagy örömöt apja hazaérkezése, de azért a lelke mélyén kárörvendett. „Mégiscsak az anyaország az, ahol igazán otthon érezheti magát, bármilyen jól mentek a dolgai Amerikában." - így morfondírozott magában, szótlanul, csendesen.
- Ezt hallanod kell, szerelmem! Képzeld, apám hazajött. Most hívott és találkozni akar még ma velem. Ma délután anyánál lesz vele a találkozásom.
Még szépen sütött a nap ezen a vasárnapon, de már az ablakon kinézve, sárguló falevelek táncát diktálta a szél, ami már egyre inkább hatalmába kerítette az őszi lombokat is. A kedves kis lakás marasztalta még a két szerelmest, de már mindenkit sürgetett az idő. Hamarosan elkészült a frissítő kávé, majd reggelihez ültek, ami már lassan ebédként is tálalható lehetett volna.
Péter kocsijával hazavitte szerelmét, majd a Dallos család ebéddel kínálta. Kellemes családi ebéd után Péter jelezte, hogy most nem maradhat sokáig, mert délutánra a szüleivel van találkozója.
- Izgalmas délutánom lesz Gábor bácsi, mert apám majdnem tíz év után visszajött Magyarországra és talán már itthon is marad!
- Ez jó hír! - válaszolta Anna édesapja - De tudod, hogy ma estére megbeszéltünk a múlt alkalommal egy utolsó egyeztetést az eljegyzéssel kapcsolatban! Estére várunk benneteket!
- Mindenképpen itt leszünk - felelte Péter és azzal megcsókolta Annát, azután sietősen távozott.

„Ezt a napot hogy vészelem át? Nem is tudom, mit fogok mondani ennyi csalódott év után. Igazán megtörte gyermeki lelkemet annak idején apám azzal a kíméletlen magatartással, amellyel közel tíz évig mellőzött bennünket! Sokszor reménykedtem abban, hogy visszajön, de csak kis ideig láthattam, amikor két-három évente pár hétre hazalátogatott. Az igaz, hogy semmiben sem szenvedünk hiányt, mert anyagilag támogatott minket anyával együtt. Valami oka csak lehetett, amiért így döntött! Sohasem faggattam anyát sem, de talán megtudhatom most már én is az okát, miért alakult így a mi életünk" - így morfondírozott Péter az alatt az idő alatt, amíg a kocsijával haladt a mamája lakása felé.
Nagyon vegyes érzelmekkel érkezett meg, de azért várta is a találkozást édesapjával. Valószínű, hogy ők már ketten sok mindent átbeszéltek, mert nyugodtak voltak addigra, mire Péter is megérkezett. Ahogy meglátták egymást, csak a boldog találkozás öröme éltette mindhármukat. Az ölelkezés hosszú percekig tartott, egymás vállára borulva könnyeztek. Nehéz percek voltak ezek a családnak, de jó volt érezni azt, hogy ők most újra együtt vannak úgy, mint régen, hármasban. A nappaliban reményteli beszélgetést folytattak. A légkör egyre oldottabb lett, mind az apa, mind a fia részéről. Hamarosan szóba került a jövő hétre tervezett eljegyzés, amit Péter édesapja is örömmel vett. Péter és a mamájának ma estére az eljegyzéssel kapcsolatban megbeszélésük van a Dallos családnál, Annáéknál. Tulajdonképpen Péter örömmel venné, ha az édesapja is velük tartana és együtt mennének a megbeszélésre Annáékhoz. Egyébként is be szeretné mutatni Annát édesapjának, az édesapját pedig Annának.
- Apa szeretném, ha velünk jönnél ma este! Ismerkedjetek meg a Dallos családdal. Rendben?
- Ez természetes fiam, veletek megyek - válaszolta Péter édesapja és kellemes melegség öntötte el szívét, ami nem más, mint a szeretet érzése volt. Péter Annát felhívta és bejelentette édesapját is, hogy hármasban mennek édesapjával, mamájával az eljegyzési megbeszélésre. Ez a bejelentés Annát is meglepte, izgalommal várakozott az érkezésükig. Készültek a megbeszélésre, de így hogy idősebb Ercsi Péter is tiszteletét teszi, nagyobb a készülődés.
Kis idő múlva meg is érkeztek. Nemcsak megbeszélés volt ez a mai este, de a nagy bemutatkozások estéje is. A két család teljes egészében megismerte egymást. Péter szerelmét büszkén mutatta be az édesapjának, akinek szintén elnyerte tetszését ez a bájos gyönyörű lány. A nappaliba invitálta a családfő a kedves családot és hamarosan a tárgyra tértek. A Dallos apuka az eljegyzési ünnepséget otthon gondolná megrendezni, de Péter ragaszkodik ahhoz, hogy étteremben legyen a vacsora és a beszélgetés. Annával ezt ők már megbeszélték, így tervezték. Ercsi apuka szót kért és úgyis, mint egy lánykérést, előadta a mondanivalóját.
- Kedves Gábor! Kedves gyermekeink! Engedjétek meg, hogy szóljak pár szót. Boldog lennék, ha beleegyeznétek a vendéglőben megrendezésre kerülő eljegyzési vacsorába. Szeretném a fiataloknak ajándékba felajánlani a teljes kiadást, amely az eljegyzést fedezi A-tól Z-ig. Szerencsére nekem ez nem jelent anyagi problémát, most ezt én hadd rendezzem! Nekem nem adatott meg, hogy a hétköznapokban besegítsek, most szeretnék kicsit valamit bepótolni. Senki sem ellenkezett, mert itt a lelkiismeretnek is utat kellett engedni, hiszen valóban van mit bepótolnia az édesapának. Egy igazán jó anyagi körülményekkel elengedett sebészprofesszor Péter édesapja, akinek ez nem számottevő összeg, lazán ki tudja fizetni. Közben el is készült a vacsora. Brigi és Andi máris megterítettek az ebédlőben. Rakott csirkemell mellé rizses zöldséget tálaltak. Még a tavalyi borból maradt egy hordóval a nagyszülőknek, abból kínáltak a vacsorához. A vacsora alatt az apró részletekre tértek rá. Mindent megbeszéltek. Ez a vasárnap este egy jó hangulatú családi megbeszélés volt, ahol közelebb került egymáshoz a mindkét oldalról boldog család.
Péter édesapja kimondottan jól érezte magát ezen az estén. A sors, mintha valamit vissza akart volna adni azokból az évekből, amit elvett ettől a családtól, úgy alakította Péter édesapjának a családhoz való visszatérését. Végre együtt a család! Az a család, amely sok mindent átélt, átvészelt. De most már csak a boldogság, a megbecsülés évei jönnek, hiszen sok tapasztalattal, jó egzisztenciával élhetik ezentúl az életüket. Idősebb Ercsi Péter egyértelműen a tudomására hozta családjának, hogy véglegesen hazajött, itthon marad. Amerikában nagyon komoly kutatócsoporttal dolgozott együtt a sebészet szakterületen. Már itthon Magyarországon is felkérték, hogy vállalja el a tudományos kutatócsoport élén a vezetést és az egyetemen való oktatást. Hamarosan át is veszi majd a kinevezést. Ennyit már megtudott Péter édesapja felől ebben a pár együtt töltött órában. Fárasztó napja volt ez a fiatalembernek, sok minden történt ezen a hétvégén körülötte és vele. Szüleit a megbeszélés után hazavitte és különös érzéssel, könnyű sóhajjal jó éjt kívánt nekik és hazaindult kocsijával. „Olyan meseszerű ez a mai nap! Tudom, hogy igaz, nem álmodom. Mégis hihetetlen és váratlan ez a történet!" - gondolta Péter útközben. „Mindenesetre az biztos, hogy hamar elalszom! Ennyi izgalom és öröm után jó érzéssel adom át magamat az éjszakai pihenésnek!"

Vidám munkakezdéssel indult az újabb hét a bankban. A kerti-parti után az első munkanapon még egy kis visszaemlékezéssel elelevenítették fel a vidám és hangulatos kerti-partit. El is határozták, hogy ezt jövőre is megtartják. A munka a már megszokott precízséggel, komoly tempóval folytatódik tovább, hiszen sok feladat vár mindenkire. Péter ma reggel csak rövid ideig tartózkodott a bankban, neki sok vidéki fiókban kell előadást tartania. Anna az új jogszabály változások miatt több időt szentel munkájára, mert mindent az előírásoknak megfelelően akar elvégezni. Az ügyfeleit a legnagyobb felkészültségével akarja kiszolgálni, tájékoztatni. Hiszen fontos a már elégedett ügyfeleket megtartaniuk a banknál a jövőben. Ez közös érdeke a banki alkalmazottaknak is! Anna a kis laptopján naprakészen birtokolja a munkájához szükséges jogszabályokat, amelyben pillanatok alatt eligazodik. Bámulatos, milyen gyorsan megtalálja az oda vonatkozó keresett jogszabályt! Szívesen segít, hiszen csak örülni tud annak, ha segíteni tud a kollégáinak. Harmonikus munkakapcsolatban dolgoznak. De van valami, ami mindenek fölött ezen a héten számára mindennél fontosabb, amely az életének egy fontos állomása. Szerelmes szívében a nagy ő, Péter! Akivel szombaton eljegyzésükre készülnek. Ezt a boldog eseményt mindketten izgalommal várják. Péternek kettős boldogsága melengeti szívét. Nem kis meglepetés érte pár nappal ezelőtt. Egész úton, amint a vidéki kanyargós utakat rótta, a hétvége történeteire gondolt és még most is álomként éli meg azokat. „- A sors keze most már jó irányba tereli a mi kis családunk jövőjét, úgy látom! A szüleim újra együtt, nekem pedig egy gyönyörű lány a szerelmem, akivel most szombaton jegyezzük el egymást. Kimondottan örülök annak, hogy az apám is ott lesz az eljegyzésünkön, az én családom kiegészült!" Péter a visszapillantó tükrében többször is meglátta boldog arcát. Könnyű suhanással, szerelmes várakozással, minden téren új reményekkel tervezgette az elkövetkezendő napjaikat, éveiket.

Ez a hét már az eljegyzés hete, nagy az izgalom, a készülődés. Holnap már szombat, az eljegyzés napja. A két szülő részéről vállalt eljegyzési előkészületeket rendben lebonyolították, egy elegáns étteremben. Mivel hogy nagy a család, mindenki belátta, hogy kényelmesebb mindenkinek, ha étteremben zajlik le Péter és Anna eljegyzése. Anna részéről a nagyszülők is megérkeztek, nagy az öröm. Ritkán adatik meg a nagyszülőknek, hogy felutazzanak Budapestre, de ilyen szép családi eseményt ők sem hagyhatnak ki. Szép meghívókat küldtek mindenkinek, igazán kedveset, talán még senkitől sem kaptak ilyen szívhez szólót. Péter nagyszülei is részt vesznek az eljegyzésen, az ő lelkükben is nagy a boldogság. Délelőtt a keresztszülők, az unokatestvérek is megérkeznek, nagy családi találkozó is ez egyben. Annának csak saját magával kell foglalkoznia, ma csak az ő kényeztetéséről szól a történet. Már a ruháját is kiválasztotta, amelyben az eljegyzésre felöltözik. A fodrásznál már előre kinézték a frizurát, most éppen oda készül húgaival. Péternek is van elfoglaltsága, ő is lázas készülődésbe kezdett. Szép öltönyei vannak, de erre az alkalomra a legszebbet választotta, megjegyzem, mind nagyon divatos, elegáns öltöny! Hűvösre fordult már az idő, de még a napsütés uralja október első napjait. Minden sugarával melengetni akarja még a földet, a szél által lekopasztott fákat, bokrokat, a még ablakban hagyott muskátlikat. Néhány falevél dacosan kapaszkodik még a fának ágához, abban reménykedve, hogy őt onnan semmi és senki el nem szakíthatja. Aztán egy ködös borongós napon mégis győz felette a szél hideg fuvallata. Búcsúzásként még egy kört ír le a magasban, majd lassan megpihenni tér egy bokrocska aljában. Az ifjú szerelmesek szívében nyár van, örök szerelemmel. Ma este ennek bizonyságául el is jegyzik egymást. A vendégekkel már otthon is jól érezték magukat, mindkét családnál, de az igazi boldog pillanatok ezután következnek az egyik elegáns étteremben. Egy óra múlva már mindenki elfoglalja a helyét, hogy együtt örülhessenek az ifjú jegyespárral. Oly elegáns volt mindenki, Anna az öltözködéssel mindig topon volt, mindig tudta, hogy mi áll jól neki. Erre az alkalomra is igazán ízlésesen, nagyon elegánsan öltözött fel. Egy halvány almazöld kiskosztümben, hozzá egy selyem krémszínű blúzt vett fel. A frizurája, amelyet most is szépen fésültek, nagyon izgalmas volt. Kis táskájával azonos színű volt a körömcipője, jól harmonizáltak a színek. Egy francia parfümöt használt, az egyéniségéhez nagyon illett. Megérkezett Péter szüleivel, nagyszüleivel Annáék háza elé, így együtt indulhatnak az étterembe.
- Édes Annácskám! Már megint oly gyönyörű vagy szerelmem! Nagyon jól nézel ki! Velem jössz az én kocsimba. Indulhatunk! Imádlak!
El is indultak, csakhamar oda is értek. Egy kisebb teremben kaptak helyet, nagyon kellemes kis helyiségben. Még nem mindenki ismerkedett meg egymással, ez most mindjárt az érkezésnél meg is történt, mindenki vidám volt. Péter és Anna természetesen egymás mellé ültek, majd a szülők ki-ki a gyermeke oldalára. Az asztalok gyönyörűen meg voltak terítve, kis vázákban színes kis virág jelezte az ünnepet, ezt a jeles napot, amelyen ma este már jegyespár lesz a két ifjú. A pincér meghozta a pezsgőket, amely elengedhetetlen a gratulációhoz. Péter a gondosan lecipzározott kiskabát zsebéből elővette a kettejük jegygyűrűjét és előkészítette, majd egy kristálytálba helyezte. Anna briliáns gyűrűje olyan szépen csillogott az ujján, mintha tudná, hogy neki most mindenkinek tudomására kell, hogy hozza, ő is része az eljegyzésnek, csak ő eddig az előhírnöke volt az ünnepnek, amelyet ma tartanak.
Idősebb Ercsi Péter szót kért és egy rövid, de tömör lánykéréssel készült, amelyet a Dallos szülőkhöz intézett. A két szerelmes most kicsit el is pirult, és most a Dallos apuka válaszát hallgatták. Természetesen igent mondott, és a két család boldogan figyelte, ahogy Péter Anna ujjára húzza az életüket összekötő szimbólumot, a karikagyűrűt. A vendégek nagy tapssal köszöntötték a friss jegyespárt. Az első csók az ifjú vőlegénytől elcsattant, de most ezt a menyasszonynak is mindenki előtt meg kell tenni. Semmit nem tesz boldogabban, mint Pétert a vőlegényét megcsókolni. Hangos gratulációk kíséretével, koccintásokkal üdvözölték a jegyespárt és a szülőkkel, nagyszülőkkel az élen, megpuszilták őket. Az ajándékokat már megkapták otthon, most már vacsora következik.
Az öröm pillanatait igyekeztek megörökíteni, előkerültek a kamerák, fényképezőgépek. A középpontban az ifjú jegyespár látható minden felvételen. Anna keresztszülei igyekeztek a nagyszülőket a kamera felvételein megörökíteni, hogy majd évtizedek múlva is láthassák az ősöket. Külön figyelmet érdemlő az eljegyzési vacsorára megterített asztal, amely ízlésesen elegáns. Ezt a szép terítést a Dallos család álmodta meg, majd a pincérek ezt a megrendelésük szerint finom elrendezéssel az étkezési etikett figyelembevételével megvalósították. A látvány már magában is lenyűgöző! A pincér odalépett a jegyespárhoz, majd kifejezte gratulációját minden munkatársa nevében. Udvariasan megkérdezte a jegyespárt:
- Hozhatjuk a vacsorát? - ezt siettek igennel megválaszolni, mert már az íncsiklandó illatok mindenkit felcsigáztak.
Az, hogy mi lesz az ünnepi vacsora, mindenkinek mindaddig meglepetés, ameddig fel nem tálalják. Az aperitifet minden vendég igénye szerint szolgálják fel. Az első étek az előétel, hortobágyi húsos palacsinta, ezt mindenki szereti. Ínyencségnek számít. Mielőtt nekifognának az előételnek, Péter és Anna jó étvágyat kívánt a vacsorához. A pincérek felszolgálták a főételt, hatalmas tálakon meghozták a frissensülteket. Olyan gusztusosan és illatozóan érkeztek meg ezek a szemet is gyönyörködtető tálak, hogy kedvet csináltak a folytatáshoz, a falatozáshoz újra.
Jó hangulatú családias beszélgetés bontakozott ki, miközben a két család közelebb került egymáshoz. Annak örömére, hogy a nagyszülők is megélhették unokáik eljegyzését, a jófajta Kadarkával az idős nagypapák is emelték poharaikat és vidáman dalra is fakadtak egy pár ifjúkori nótájukkal. A jegyespárnak nagyon tetszett, hogy a már időskorú nagyszülőknek is jókedvet tudtak varázsolni, ennek a jegyespár szülei is igazán örültek. Hamarosan ők is csatlakoztak, jól mulattak. A hölgyek is egyre mosolygósabbak voltak a jó sültek után, egy-két pohárka bor meghozta a jókedvüket. A jegyespárnak sok vidámságról beszéltek, humorokkal tarkított fiatalkori élményeikről meséltek. Mindenkinek ízlett a vacsora, mindnyájan jóllaktak. A pincérek leszedték a tányérokat, de pár perc múltával meghozták az eljegyzési tortákat. Egy szobrásznak is dicséretére válhatnak, olyan szép csodát helyeztek Anna és Péter elé a fáradhatatlan pincérek. Aki csak rendelkezett fényképezőgéppel, vagy kamerával, hamar le is fotózta, oly különlegesen gyönyörű. Szőlőtortát készítettek az eljegyzésre, amelyen egy csókolózó galamb pár van, akik csőrükben a karikagyűrűvel egymással szemben állnak. A díszítést szőlőszemekkel végezték, bámulatosan művészi finomság. A másik torta tojáslikőrtorta, amelynek szív alakja van, azon két száj, amely csókban forr össze. Az első szelet a jegyespárnak kerül a tányérjára, azután a szülőknek, nagyszülőknek, majd sorban mindenkinek, amit jóízűen elfogyasztanak. A fiatalok vidámak, a zene jó, semmi sem akadályozza meg a vendégeket, hogy táncra perdüljenek. Péter és Anna boldogsággal, egymás karjaiban szerelmesen átölelve táncolnak, ez a nap, ez a boldog nap egy szép eljegyzési ünnep az egész családnak, de a szülőknek, testvéreknek is feledhetetlen esemény.