Peronon
Vonaton álltam.
Megcsillantak a felhőrózsaszín álmok.
Felhők voltak.
Fakuló-félben.
Akkor búcsúztak éppen a naptól,
A pályaudvartól,
Ahol egy pályamunkás állt,
S integetett.
Visszaintettem s elbúcsúztam a naptól,
Mert hatkor indul a szerelvény,
S én megrészegülök magam is
Mindennap-búcsúzó szemeidtől,
A változatosság kedvéért ilyenkor haragos-zöldek.
Mivelhogy a felhők - akár a szemafor - zöldszeműek,
Utolérsz te is, búcsúzkodol,
S eltűnsz a hamuszürke hegyek közt,
Mint a vonat az alagútban,
S amit akartam,
Nem tudom többé elmondani...
