Pezsgő
Ez a történet megesett,
az elmúlt évben lehetett,
influenzával háltam,
szorosan egy ágyban.
Anyukámmal kettesben,
vártuk, hogy éjfél legyen,
tálcán két pezsgőspohár,
üveg hasán pára áll.
Lassan lépked a mutató,
elől a dugóhúzó,
készüljünk a koccintásra,
legyen pezsgő a pohárba.
Te bontsd fel, én beteg vagyok,
alig élek, majd meghalok.
Bontanám én gyermekem,
de nem bírja öreg kezem.
Akkor próbáljuk ketten,
megfogom az üveget,
te a dugót feszegesd,
éjfélre talán kívül lesz.
A fenébe jól beszorult,
bárhogy húzom meg sem mozdul,
tekerném jobbra-balra,
benne marad a palackba.
Add ide, majd így próbálom,
térdem közé beszorítom,
ha fölfelé húzom,
talán könnyebben kirántom.
Hát ez nem megy, a dugó marad,
nem engedi el a palack,
ha nem jön ki, toljuk bele,
kell nekünk a szőlő leve.
Igyekezz, mert nincs fél perc sem,
mindjárt jön a Himnusz lelkem,
elgurult a nyomorultja,
meg sem mozdul a dugója.
Elmúlt már tizenkettő,
ki a francnak kell a pezsgő,
eltesszük a hűvösre,
majd megisszuk jövőre.
2016
